Kálmán Olga jelölése: ezt most elcseszte, Gyurcsány elvtárs/úr!

A magyar választók döntő többsége nem szeret komoly pozíciók esetében kísérletezni: a szakértelmet és a tapasztalatot várja el a miniszterektől, a képviselőktől, a polgármesterektől és a főpolgármestertől.

Ki is Kálmán Olga?

Egy tehetséges, de hiteltelenné vált újságíró. Kérdezem én: egy hiteltelen újságíró hogyan válhatna hiteles politikussá?

Azt én értem, hogy Gyurcsány Ferenc a 16 százalékos EP-választási eredménye feletti önfeledt örömében azonnal sutba dobta minden Karácsonynak tett ígéretét és adott szavát.

Értem, mert ízig-vérig egy erkölcs nélküli politikus, az a politikusfajta, aki nagy erőkkel és hatalmas elszántsággal tesz tönkre a demokratikus politikába vetett minden választópolgári hitet. Gyurcsánytól ez és ennyi várható (várja a fene).

De azt ki gondolná, hogy sorozatos politikai bűnei után most még politikai hibát is követ el?

A következő mondást ugyan én csak fordítva fogadom el, mégis, most kivételesen a gyurcsányi világkép szerint fogalmazom meg: Kálmán Olga jelölése több mint bűn, hiba.

Először is: Kálmán Olga az ATV-ben, illetve a Hír TV-ben (ez a váltása sem volt éppen piskóta) újságírónak álcázott politikai tevékenységével meggyalázta a saját szakmáját.

Jómagam erről már 2018 áprilisában, a parlamenti választások után cikket írtam a Magyar Időkben; kivételesen ebből idéznék: „ami a Kálmán Olga-féle műsorokban megmutatkozik, az nem más, mint egy politikai oldal elfogult és egyoldalú szolgálata, vagyis, a társadalom és a politika közötti közvetítés helyett a politikába való betagolódás, a politika részévé válása, ami valójában az etikus újságírás felszámolását jelenti. Sőt, a Kálmán Olga-ság még tovább is megy ezen, s nem pusztán kiszolgálja, hanem alakítja is a politikát: a politikusok helyett az újságírók és műsorvezetők válnak politikai aktorokká, ők diktálnak, ők kezdeményeznek, ők döntik el, hogy mi a helyes és mi a nem helyes a társadalom számára. Vagyis, szinte átveszik a politikai funkciókat és annak helyébe ugranak.”

Most már hozzátenném: Kálmán Olga és a balliberális Kálmán Olgák proxi-, tehát helyettesítő politizálást folytatnak újságíróként.

Értjük persze az okokat: a balliberális oldal kiüresedett, nincsenek hiteles, karizmatikus politikusaik, pártjaik. Vákuum keletkezett, s ezt a vákuumot próbálják betölteni celebekkel, álcivil személyekkel és „mozgalmakkal”, újságírókkal. (Legújabban már Pikó András újságíró is megjelent a ballib fedélzeten a VII. kerület polgármesterjelöltjeként.)

És Ferenc testvér itt hibázott: egy, a proxipolitizálása következtében velejéig megosztó személyiséget választott főpolgármester-jelöltnek. De persze ez nem véletlen: ő is velejéig megosztó személyiség, a magyar politikai élet legelutasítottabb figurája – okkal és joggal. Kálmán Olgát nem utálják annyian, mint őt, ez igaz – viszont ez még nagyon kevés ahhoz, hogy ha ő lesz Tarlós István fő kihívója, akkor a szigorúan vett balliberális törzsi tábor mellett az ingadozó szavazók is rá adják voksukat. E nélkül viszont nem nyerhet; Tarlós Istvánra nem csak a nemzeti tábor szavaz, az ő elismertsége – teljesen indokoltan – táborokon átívelő.

Másfelől, a magyar választók döntő többsége nem szeret komoly pozíciók esetében kísérletezni: a szakértelmet és a tapasztalatot várja el a miniszterektől, a képviselőktől, a polgármesterektől és a főpolgármestertől. Ezért nincs és nem lesz esélye Kálmánnak, de ezért nincs igazán esélye Puzsérnak sem – bár ő egészen más lapra tartozik, mint Kálmán Olga.

És itt ne jöjjön senki ellenvetésként Volodimir Zelenszkij humorista és színész ukrán elnökké választásával mint ellenpéldával. Ugyanis ne feledjük: Ukrajnában már szinte mindenkinek tele volt a hócipője a csak vért, könnyeket, nyomort, illetve brutális korrupciót hozó Porosenkóval. Jöjjön bárki, csak ne ő – mondták.

Nálunk viszont az ellenkezője az igaz: Tarlós István munkáját a budapestiek döntő többsége elismeri. Nem akarnak „bárkit” helyette, sőt, még „valakit” sem.