A limfóma az emlő-, tüdő-, emésztőszervi, prosztata- és petefészekrák után az ötödik leggyakoribb daganatos megbetegedés Magyarországon. A nyirokrendszer sejtjeit érintő rosszindulatú daganatos elváltozásnak több mint nyolcvan féle altípusa létezik.
Az úgynevezett Hodgkin-kór a limfómák egyik fő típusa. Ez a fiatalabbakat, 15-34 év köztieket érintő ritka megbetegedés, de néha 55 év felett is jelentkezhet.
Egy másik típus, az úgynevezett non-Hodgkin-kór túlnyomórészt az idősebb, 65 év feletti korosztálynál, és azon belül is leginkább a férfiaknál fordul elő. Az Országos Onkológiai Intézet által működtetett Nemzeti Rákregiszter évenkénti adatai alapján ez utóbbi jóval gyakoribb, az évente regisztrált új limfómás megbetegedések mintegy 80‑86 százalékát teszi ki.
A két altípus lefolyási folyamata eltérő, ahogy kezelési módszere is. A Hodgkin-kórban szenvedők gyógyulási aránya közel 80‑90 százalékos. A Non-Hodgkin limfómások esetében – részben a sokféle altípus miatt – a kór előrehaladottsága határozza meg a megbetegedés súlyosságát, és a gyógyulási esélyeket.
Nem örökletes betegségről van szó, kialakulásának okai egyelőre még nem ismertek. Vannak azonban bizonyos kockázati tényezők, amelyek felelősek lehetnek a kialakulásáért, például bizonyos vírusfertőzések (elsősorban a HIV), az immunrendszer megbetegedései, gyengesége és egyes gyógyszerek.
Nem könnyű észrevenni a limfóma jelenlétét, ugyanis nincsenek jellegzetes tünetei. A jelentkező tünetek – például erős éjszakai izzadás, hirtelen fogyás, fáradékonyság, bőrkiütés, viszketés – könnyen összetéveszthetők más, kevésbé súlyos betegség tüneteivel. A legfontosabb a nyirokcsomók fájdalmatlan megduzzadása és növekedése, azonban ez is csupán a megbetegedések 70 százalékában figyelhető meg. Sokszor a betegség kezdetben tünetmentes, ezért rejtve marad, felfedezése a véletlennek köszönhető, például egy vérvizsgálat vagy mellkasi röntgen mutat ki valami kórosat.
A limfóma az emberek által egyik legkevésbé ismert tumoros megbetegedés, azonban világszerte, ahogy hazánkban is, növekszik az előfordulási aránya. Ezért fontos felhívni rá a figyelmet, és amiatt, mert a korai felismerés mellett akár teljes gyógyulás is elérhető. A rosszindulatú megbetegedések között ez az egyik legsikeresebben gyógyítható, manapság már az öt éves túlélési arány 80‑90 százalék.
