Az örökbefogadás első lépése a meddőség feldolgozása

Bár évről évre egyre többen szeretnének örökbe fogadni, a családba kerülő gyermekek száma ennek ellenére lassan emelkedik. A legtöbb pár ugyanis nehezen dolgozza fel a meddőséget, és vér szerinti gyermek híján saját elképzelések és hivatali adatok alapján „válogat” az örökbe adható gyermekek közül. Az alapítványok szerint ahhoz, hogy több kiskorú kapjon esélyt, arra van szükség, hogy a ­leendő szülők szelektálás helyett elfogadóbbak legyenek.

2019. 10. 05. 7:30
A gyermekotthonok is kiváló körülményeket biztosítanak, de nem pótolhatják a családot Fotó: MTI/Bruzák Noémi
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Misike bepattan az autóba és mesélni kezd. Ma túrós derelye volt az ebéd, a levesből is evett, többször felszólították és kapott egy dicséretet is. Aztán anyukája, Emília is rákezd, a héten végre befejezi Tóthék lakásának terveit, de a lámpakiosztásokon még kicsit módosítani kell – sorolja, majd leparkol egy kisbolt előtt: bevásárolunk a vacsorához gyorsan! Rakott krumpli lesz, egy kis csavarral – kommentálja az anyuka.

Napokig sírtunk

Emília és Zoltán tizenhárom éve vannak együtt, tíz éve házasok. Meddők. Ma már ki tudják mondani, de nem volt ez mindig így, sőt kis híján ráment a házasságuk. – Már az esküvő előtt is próbálkoztunk, hiába. Ahogy teltek az évek, elfogyott a levegő körülöttünk.

Hol egymást, hol magunkat okoltuk, de persze nem beszéltünk róla. Azt éreztem, hogy minden sikertelen lombik után gyógyíthatatlan sebeket szerzünk – idézi fel a 38 éves nő, miközben a krumplit vékony szeletekre vágja.

A gyermekotthonok is kiváló körülményeket biztosítanak, de nem pótolhatják a családot
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

A pár végül úgy döntött, nem folytatják a lombikprogramot, úgy érezték, nem maradt erejük. – Ezzel a döntéssel a némasági fogadalmunk egyszeriben feltört és beszélgetni kezdtünk: napokig sírtunk, hol nevetve, hol a fájdalomtól rázkódva, tudtuk, közel állunk ahhoz, hogy valamelyikünk kimondja: váljunk el. Néhány hónap után viszont kezdett megerősödni a kapcsolatunk, újra randizni kezdtünk, megismertük egymást – folytatja, majd rögtön hozzá is teszi: – Igen, újra meg kellett ismerkednünk, mert miközben rengeteget változtunk az évek és a lombikprogramok alatt, egyre távolabb kerültünk egymástól.

Aztán fellobbant valami, ami sokkal erősebb volt, mint eddig bármi. Nem ragaszkodtunk már ahhoz, hogy saját gyermekünk legyen, nem voltak idealizált képek a fejemben a várandósságról és a szülésről, mindketten egyetlen dologra vágytunk: hogy családdá váljunk. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy elfogadjuk, meddők vagyunk – avat be a feleség.

A házaspár hét évvel ezelőtt, nyílt örökbefogadással vette magához kisfiukat egy alapítványon keresztül. Misike apukájáról semmit sem tudni, az anya pedig három másik gyereket nevel egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen.

A nappaliban Misike a betűket gyakorolja munkafüzetébe. A b betűk az utolsó kanyarban fáradni kezdenek. Emília a pult felett figyeli fiát, anyai szíve nem csal, tudja, fogytán van a kisiskolás lendülete, így megkéri, hogy segítsen rétegezni a tojásokat és a krumplit. Közben Zoltán is hazaér, Misike pedig tojásdarabokkal a kezében a nyakába omlik.

– Emília eleinte éjszakánként mindig felriadt, és meg kellett néznie, tényleg ott alszik-e egy kisbaba a szoba túlsó végén lévő kiságyban vagy csak álmodta – kapcsolódik be a beszélgetésbe az apuka. – Aztán attól kezdett el félni, vajon „mit hoz otthonról” a pici. Nekem erről az a véleményem: akkor sincs könnyebb helyzetben, ha a mi felmenőink „örökségét” cipeli tovább, nekünk az a feladatunk, hogy segítsünk majd könnyíteni ezeken a terheken – mondja Zoltán.

Abortusz helyett

László és Anna szintén egy alapítvány segítségével vehették magukhoz Lilit. – A feleségem akkoriban egy telefonos ügyfélszolgálatnál dolgozott, ahol egyik nap egy alapítvány jelentkezett be. Rövidesen kiderült, hogy a szervezet örökbefogadással foglalkozik, és olyan kétségbeesett, kilátástalan helyzetben levő fiatal várandósokat igyekszik meggyőzni az örökbe adás lehetőségéről, akik nem tudják vagy nem akarják megtartani gyermeküket.

Segítségükkel teljes diszkréció mellett, biztonságos, kórházi körülmények között szülhetik meg a babájukat, szükség esetén anyaotthont is biztosítva – mondja László.

A szervezet fél évvel később telefonált, hogy egy édesanya meggondolta magát, és az abortusz helyett örökbe adná gyermekét. A házaspár pedig rövidesen személyesen is találkozhatott az amúgy már kétgyermekes anyával. – A szőke, törékeny nő mindvégig nagyon szimpatikus volt, az egész olyan könnyedén, gördülékenyen zajlott.

Tudatosan készültünk a szülőségre, de mindig ott mocorgott bennünk, hogy mi van, ha az anya végül visszalép, amikor meglátja vagy a karjában tartja a kicsit. Végül nem így történt: kislányunk, Lili december 7-én született – meséli büszkén az édesapa.

Ám nem mindenki ilyen szerencsés mint Misike vagy Lili. A legtöbb gyermekotthonban élő fiatal soha sem tapasztalja meg azt, milyen érzés, amikor két ember általa válik egy családdá, vagy a nehéz élethelyzetekben védőhálóként állnak mögötte. A gyermekre várakozó szülők többségének határozott elképzelése van arról, kit szeretnének magukhoz venni. A legfőbb szempont pedig az, hogy három év alatti legyen a kisded.

– Azt látjuk, hogy egyre nagyobb a meddő párok száma, ezzel együtt pedig az örökbe fogadó szülők is egyre többen vannak – fogalmaz Katona Andrea, a Fészek Alapítvány vezetője.

Évente kétezer örökbe adható gyermek van, ebből ezren kerülnek családba. A gyermekre vágyó párok kora igencsak változó: a várakozók egy része eredendően meddő, így már a húszas éveik végén jelentkeznek, de vannak, akik akár nyolc-tíz évet is eltöltenek a meddőségi klinikán, és majd csak akkor fordulnak valamelyik szervezethez segítségéért, amikor már betöltötték a negyvenet.

Az alapítvány tapasztalatai szerint még a három év alatti kicsik közül is sokan csak azért nem kapnak esélyt, mert a szüleik származása bizonytalan. – Érkezik egy várakozó, aki azt mondja, szeretne egy magyar gyermeket, ám számtalan kicsi esetében a szülők „eredete” és származása nem tisztázott, a várakozók pedig jóformán a vezetéknevek alapján szelektálnak. Emiatt a várakozási idő is sokkal hosszabb – mondja a szervezet vezetője.

– Ahhoz, hogy az örökbefogadások száma tovább nőhessen, fontos lenne már a képzésbe beépíteni, hogy a származási bizonytalanság az örökbefogadás velejárója. Minél elfogadóbb a társadalom, annál hamarabb kaphatnak esélyt a megkülönböztetett gyermekek is, hogy családban élhessenek – véli a szakember.

Az örökbefogadók között ugyanakkor megjelent egy újabb csoport, akiknek bár nincsenek egészségügyi problémái, mégis inkább az örökbefogadás mellett voksolnak. – Egyre több olyan párral találkozunk, akik úgy vélik, hogy inkább azoknak a gyermekeknek szeretnének a szüleik lenni, akik senkinek sem kellenek – emeli ki Katona Andrea.

Ahhoz, hogy több gyermek kerülhessen ki a szociális ellátórendszerből, nem csupán a származási bizonytalanság elfogadása szükséges, hanem az is, hogy a párok önmagukkal is elfogadóbbak legyenek. Kollár-Klemencz László, a Kistehén Tánczenekar énekese szerint az örökbefogadás még gyerekcipőben jár Magyarországon. A zeneszerző a WMN.hu-nak adott interjúban arról beszélt: sokan kényszermegoldásként tekintenek erre a lehetőségre, és a párok valamelyike nehezen fogadja el, hogy nem vér szerinti gyermeket nevelnek majd.

Csodálatos élmények

A zenész és fotós felesége hat év sikertelen próbálkozás után vehette magához gyermeküket, Rolikát. – Azt tanultuk a tanfolyamon, hogy az első perctől kezdve azt kell mondanunk Rolinak, hogy mi őt örökbe fogadtuk, és örökre szeretni fogjuk. De mostanra ez egyáltalán nem téma. Én az apja vagyok, ő meg a fiam – mit beszéljünk erről? – fogalmaz.

Azok, akik meghaladják saját korlátaikat, illetve a társadalmi korlátokat, csodálatos élményeket szereznek. Ez egy fontos és jó dolog, amit egy család tehet a gyerekekért. Fejlettebb országokban természetes dolog, hogy a valahanyadik gyerek mellé még jön egy örökbefogadott is; ettől még nagyon messze vagyunk, de mi talán hozzá tudunk járulni a fejlődéshez azzal, hogy nyíltan beszélünk róla, és sok ember a mi pozitív példánkból kedvet kap hozzá – összegez az énekes a portálon.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.