Cseh Katalin, a Momentum európai parlamenti képviselője vett egy nagy levegőt, és mint az EP amerikai delegációs csoportjának tagja, tizennyolc pontban teljesen „objektíven” tájékoztatta az amerikai kongresszust a „tarthatatlan” magyarországi állapotokról, a jogállam leépüléséről, a növekvő orosz befolyásról, a médiaszabadság hiányáról, a CEU szerencsétlen sorsáról, a civil szervezetek ellehetetlenítéséről és még számos problémáról.
De ez nem elég: egyben javaslatokat is tett a szörnyűséges magyar viszonyok javítására, megfogalmazva, hogy az EU mellett a NATO-nak is szerepet kell vállalnia a jogállami normák kikényszerítésében (!). Nos, ez a kikényszerítés egész jól hangzik: esetleg fegyveres erőkkel szállja meg az országot a katonai szövetség, amelynek Magyarország is tagja?
Ezek után elvileg nem kellene csodálkoznia, hogy a kormánypártoktól és a közélet más szereplőitől, valamint a közösségi oldalakon éles kritikákat kapott és kap, tevékenységét a Fidesz például nemzetellenesnek minősítette, de hazaárulónak is nevezték többen.
Ám Cseh Katalin csodálkozik, hogy bírálják…
Ebbéli felindulásának a Facebookon adott hangot, feldúlva közölte a világhálón, hogy szerinte „éppen a Fidesz az, ami a magyar nemzet érdeke ellen politizál”. Valamint „Senkinek nincs joga arra, hogy egyoldalúan eldöntse, hogy ki cselekszik a magyar nemzet nevében és ki nem. Minden magyar állampolgárnak, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, egyformán joga van arra, hogy maga döntse el, mit tekint a magyar nemzet, a magyar emberek érdekének.”
Nos, itt álljunk meg egy szóra.
Cseh Katalin ugyanis súlyosan téved: nem lehet teljesen relativizálni azt, hogy mi a magyar nemzet érdeke, és mi nem. Egyszerű példát mondok: ha háborúban állunk egy szomszédos országgal, s valaki – egyén, párt, mindegy – elárulja az ellenségnek a hadviselési titkainkat, az, ugye, nemhogy a nemzet érdeke elleni lépés, de egyenesen hazaárulás? Vagy ha valaki hazai know-how-t, találmányt csempészik át egy másik országnak, az micsoda? Megítélés kérdése talán? Ugyan már!
