Hatalmas tömeg fogadja január 20-án a Párizsból hazaérkező békedelegációt a pályaudvaron. Az Ujság így kommentál: „Nem találunk hozzá fogható analógiát: valaki idegenből meghozza a nemzet gyászlapját, s a nemzet körülrajongja, hálával és imádattal fogadja s ezer év legrosszabb hírének hozóját diadalmenetben fogják körül.”
A Pesti Napló azt írja: „Feltűnik, hogy a pályaudvaron sok nemzeti színű szalaggal feldíszített előkelő hölgy van jelen. A katonatisztek gyászfátyolt viselnek a karjukon, a sipkájukon pedig levelezőlapra nyomott piros térkép van, a híressé vált Nem, nem, soha! felírással. […] A pályaudvarnak minden zuga megtelik érdeklődőkkel. Sokan a tetőzet vastraverzein állnak, számosan székeket, padokat hurcolnak elő, mások a poggyászok tetején ütik fel hadiszállásukat. A vagonok tetején vasutasok, munkásasszonyok és katonák állnak. Egyszerre nagy mozgás támad. Horthy Miklós fővezér jellegzetes arca tűnik fel a tömegben. […] A dalárda méltóságteljesen zendít rá nemzeti imánkra, ezer és ezer ajkról hangzik a fohász: Isten, áldd meg a magyart! A fővezér és a közönség levett kalappal hallgatja az imádságot, amely különösen most, amikor fel akarják darabolni az országot, a szívekbe markol.”
Huszár Károly miniszterelnök köszönti Apponyi Albert küldöttségvezetőt: „Érezzük és tudjuk, hogy ezer év jogán bátran elmondhatjuk: minket elföldelni, eltemetni, megsemmisíteni nem lehet, mert mi élni akarunk és élni fogunk. […] Ez a nemzet élni fog és lelke megerősödve fog kikerülni az elnyomások viharaiból. Hiszem, hogy a magyar jobb, erősebb és nagyobb lesz, mint volt valamikor.”
Apponyi válasza: „Lelkiismeretlenség volna részemről, ha vérmes reményeket akarnék kelteni a haza közönségében. De egyúttal kötelességem felelősségem teljes tudatában megmondani, hogy gyászlobogóknak kitűzése, gyászfátyolnak a mi lobogónkra fűzése még idő előtti volt.” Furcsa párizsi körülményekről számol be: „minden érintkezéstől, érveink felhozásának minden lehetőségétől, minden még magántermészetű beszélgetéstől, amelyben igazainkat érvényesíthettük volna, gondosan és áttörhetetlen kordonnal el voltunk zárva. […] a békefeltételek, amelyeket elénk tűztek, ellentétben állanak azokkal az elvekkel, amelyeket a szövetséges hatalmak hirdettek, ellentétben állanak Európának nagy érdekeivel, ellentétben állanak a civilizáció követelményeivel, ellentétben állanak a gazdaságrekonstrukció általános emberi érdekeivel.”