35°C Ulrik 2022. július 4. 
– A rák elleni küzdelem egyre több, az országhatárokon és kulturális-politikai különbségeken átívelő együttműködést szül. Hogyan szeretnék megvalósítani a gyakorlatban az Európai, valamint a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia együttműködését?
Nagy Péter: Tavaly 21 ország részvételével megalakult a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia Kásler Miklós miniszter úr kezdeményezésére, amely elnökének Mátrai Zoltán onkológus sebészt választották meg, engem pedig gyakorlatilag egy héttel később az Európai Onkológiai Akadémia tagjává választottak. Utóbbi elnöksége jelezte, hogy szeretné erősíteni az együttműködést a nyugat-európai és a kelet-középeurópai országok rákkutatása között. A terv megszületett, már csak össze kell ülnie a két akadémia döntéshozó testületeinek és el kell fogadniuk ezt a jövőbeli együttműködést.
Mátrai Zoltán: Az onkológiai betegségek magas előfordulási aránya az egész világon komoly problémát jelent, a rákbetegség a szív-és érrendszeri betegségek után a második leggyakoribb halálok. Az onkológiai ellátórendszer tevékenysége rendkívül széles körű: többek között kutat, a teljes lakosság körében szűri a leggyakoribb daganattípusokat, diagnosztizál, gyógyít és rehabilitál. A Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia célja elsősorban a daganatos halálozás csökkentése, a korszerű megelőzési, szűrési és onkológiai népegészségügyi programok nemzetközi harmonizálásával, valamint a kezelések eredményességének javítása az oktatás, képzés, kutatás, technológia és innováció határokon átívelő összefogásával.
– Mi a jelentősége az új akadémia létrejöttének?
M. Z.: Összesen több mint 260 millió ember ellátásáról van szó, értük akarnak tenni a társult 21 ország kormányai és tudósai, vezető onkológiai szaktekintélyei. Az akadémiában benne vannak a V4-országok, a balkáni országok, Oroszország és Közép-Ázsia országai, de a jövőben reményeink szerint számítunk Törökország csatlakozására is. Szeretnénk, hogy az eddigieknél karakteresebben jelenjen meg a régió onkológiai összefogása, hogy több figyelmet, több forrást és támogatást kapjon a rák elleni szakmai küzdelem. Ilyen szintű politikai és szakmai összefogás az onkológia területén még nem volt ezen országok között. Kásler Miklós miniszter úrban született meg először az a felismerés, hogy szükség van a regionális együttműködésre az onkológia területén, de a célok megvalósításához elengedhetetlen volt, hogy a magyar kormány megteremtette az akadémia jogi kereteit és anyagi feltételeit.
– Milyen területekre szeretnének kiemelt figyelmet fordítani az onkológián belül?
M. Z.: Az onkológia teljes spektrumán szeretnénk együttműködni. Olyan munkacsoportok álltak fel, mint a rákmegelőzés, a szűrőprogramok, a terápiás, a rehabilitációs, a kutató és az oktatási munkacsoport. A közös klinikai kutatási adatbázis lehetővé teszi, hogy nemzetközi szinten sokkal több információval dolgozzunk a gyógyítás érdekében. Olyan, most még gyerekcipőben járó területeket is szeretnénk fejleszteni Kelet-Közép-Európában, mint az úgynevezett fertilitás prezervációs program, ami azt jelenti, hogyha fiatal hölgyeket érint onkológiai betegség, akkor ne csak meggyógyítsuk őket, hanem lehetőségük maradjon a későbbi családalapításra is.
N. P.: A kutatás a betegágynál kezdődik és megannyi okos ember munkája révén az eredménye is oda ér vissza. Vagyis azoknak a kutatásoknak az eredményei vezetnek innovációhoz az egészségiparban és ezáltal válhatnak a legnagyobb segítséggé a betegek életében, amelyeknél az őket gyógyító onkológus orvosok jelölik ki az irányokat, hiszen ők látják a problémákat. Az európai akadémia egyértelműen deklarálta, hogy a kutatásokat és innovációs tevékenységeket a betegellátáshoz kell kapcsolni és ezért a nemzetközi összefogásokban az onkológia csúcsintézményei, az úgynevezett komprehenzív onkológiai centrumok kell hogy főszerepet kapjanak. Ezekben az intézményekben megvan az oktatásnak, a kutatásnak, a prevenciónak és a gyógyításnak egy olyan szintű harmóniája, hogy a betegek szinte azonnal tudják élvezni az elért tudományos eredményeknek köszönhető innovációkat.
– A nyugati országok részvételével is működő Európai Onkológiai Akadémia tevékenysége mire összpontosít?
N. P.: A jövőre induló Európai horizont elnevezésű új uniós keretprogramban a rákkutatás az egyik kiemelt missziós terület lesz, ami forrásnövekedést is jelent. Ez komoly lehetőség
Európának, amely lehetővé teszi, hogy valóban olyan kutatási irányok induljanak el, amelyek a betegek gyógyulását a gyakorlatban is szolgálják. Az uniós program deklarált célja, hogy 2030-ra Európában legalább négyből három daganatos betegnek biztosítsák a tízéves túlélését. Ezt nem lehet úgy elérni, hogy minden ország egymástól függetlenül kutat és dolgozik: csak az országok közötti összefogással fog menni, valódi csapatmunkával.
– Az említett missziós területen hogyan tud hazánk részt venni?
N. P.: A missziónak van egy tizenöt fős igazgatótanácsa, amely meg fogja határozni azokat az irányokat, amelyek mentén a forrásokat leoszthatják a kutatásra. Ennek a tudományos tanácsadó testülete lett az Európai Onkológiai Akadémia. Az akadémia mögé ebben a tevékenységben felsorakozott Európa mondhatjuk összes meghatározó szervezete, amely rákkutatással, ellátással, prevencióval vagy a betegek érdekeinek a képviseletével foglalkozik.
M. Z.: Tulajdonképpen Nagy Péter professzor urat kérték fel arra az Európai Onkológiai Akadémiában, hogyha van olyan kutatási terület, amelyre eddig kevesebb figyelem vagy forrás jutott Nyugat-Európához képest, akkor legyen ő az összekötő kapocs, képviselve a kelet-közép-európai rákkutatók érdekeit a közös fejlődéshez, fejlesztésekhez. Ehhez partnerként a Kelet- és Közép-európai Onkológiai Akadémiát választották, hogy ebben a szervezeti formában a kelet-közép-európai régió jobban tudja érvényesíteni fontosnak tartott szakmai, illetve szakmapolitikai szempontjait.
N. P.: Fontos tudni, hogy Magyarország, illetve a magyar onkológia egyenrangú partnerként van jelen az európai uniós országokkal. Az Országos Onkológiai Intézet a kelet-közép-európai régióban egyedüliként megszerezte a legmagasabb szintű akkreditációt jelentő komprehenzív onkológiai centrum minősítést, amelyből összesen tizenkilenc van Európában (köztük például a cambridge-i, a stockholmi, a heidelbergi, a lyoni vagy a barcelonai mamutintézmények). Emellett hazánk tavaly csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet (WHO) epidemiológiai, rákkutatással foglalkozó szervezetéhez, ami szintén egyedülálló a kelet-közép-európai országokat tekintve. Mindez évtizedekkel korábban elkezdett, rengeteg munka eredménye.
– Visszatérve a nemzetközi célokra: mi teszi lehetővé a halálozás csökkentését?
M. Z.: A rákkal szembeni küzdelem összefogásra készteti az országokat, és ez mindent legyőz, a távolságot, a kulturális és gazdasági különbségeket. A Kelet-és Közép-európai Onkológiai Akadémia keretet biztosít ahhoz, hogy mindezeken felülemelkedve együttműködjünk, hogy a honfitársaink ne haljanak meg ebben a szörnyű betegségben. Az onkológia területének folyamatos fejlődését, innovációját jól példázza az Országos Onkológiai Intézetben a tradicionálisan magas szinten működő fej-nyaki daganatok onkosebészeti központja, ahol a kontinensen az elsők között történtek több szervre kiterjedő műtétek és használtak lézertechnológiát, illetve mikrosebészeti eljárásokat. Szintén itt kell említeni az egyik legkorszerűbb sugárterápiás eljárást, a CyberKnife nevű, tűpontos robotizált high-tech besugárzókészüléket, amely a régióban szintén csak az Országos Onkológiai Intézetben érhető el.
– Mit fognak érzékelni a magyar betegek az említett fejlesztésekből?
M. Z.: Ahogy az elmúlt években a magyar lakosság tapasztalhatta, számos onkológiai intézményben történtek érdemi fejlesztések, korszerűsítések, mind az infrastruktúrát, mind az eszközöket, így például a műtéti eljárásokat tekintve, ami előreláthatólag a jövőben is folytatódni fog. Hazánkban az elmúlt években csaknem a teljes besugárzási géppark megújult, új műtőket alakítottak és alakítanak ki jelenleg is számos intézetben. Indul a XXI. századnak megfelelő fejlett telekommunikációs rendszert alkalmazó telemedicina és remélhetőleg hamarosan hazánkban is a robotsebészet precizitásával gyógyíthatunk. Ezek mind jól mutatják, hogy a hazai onkológiai ellátás színvonala nemzetközi, ami markánsan megjelenik a jelen regionális együttműködésben is.
N. P.: Ahogy említettük, ahhoz, hogy a kutatások nagyobb sebességre kapcsoljanak és a betegellátásban hasznosítható eredményeket szolgáltassanak, a betegeket ellátó onkológus kollégáknak kell rámutatni a megoldandó problémákra és ezek mentén kell kijelölni a követendő irányokat. A nemzetközi kutatások eredményeinek gyümölcseként, csak az intézményünkben hagyományosan száz fölötti klinikai vizsgálat folyik éves szinten, és a számuk remélhetőleg tovább fog nőni. Az onkológia rendkívül dinamikusan fejlődik az egész világon, így egyre hatékonyabb gyógyszerek és eljárások vannak, gyakorlatilag havonta jelennek meg új fejlesztések.
M. Z.: A környező országokban is számos onkológiai eredmény, neves intézmény és nemzetközileg elismert szaktekintély van, többükkel volt alkalmam találkozni az akadémia delegáltjai között. Tanulni egymástól nem szégyen, sőt, így egyszerre több ország betegeinek segíthet a közös szaktudás. Folyamatban van az akciótervek véglegesítése, amelyek már tartalmazzák a konkrét szakmai projekteket is. Magyarországnak külön előny, hogy mind a két akadémiában részt veszünk magyarként, ráadásul a folyamatos egyeztetés biztosított Nagy Péter professzor úrral, akivel korábban két évig már sikeresen vezettük a Magyar Onkológusok Társaságát is. Minket tehát nem szükséges külön ösztönözni, olyan magasabb szintű cél van előttünk, amiért munkatársaink segítségével örömmel dolgozunk.
