Lánchíd – rozsda marja, nem ragyog

Karácsony, mint városvezető, előbb-utóbb eláshatja magát.

Budapest, 2017. március 31. A felújításra váró Széchenyi Lánchíd rozsdafoltos acélszerkezetének részlete a budai Várnegyed panorámájával. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

A koronavírus a Lánchidat is veszélybe sodorja, a főpolgármester ugyanis a járvány elleni küzdelem költségeire hivatkozva halogatja az égetően sürgetővé vált felújítást. Egy tavalyi nyilatkozata szerint ugyanis legkésőbb fél év múlva mindenképpen el kell kezdeni a főváros tulajdonában lévő rogyadozó szerkezet rekonstrukcióját. Ez a június 10.-ei határidő vészesen közeleg. Eddig azonban csupán annyi történt, hogy a kíméletre szoruló dunai átjáróra januártól tilos öt tonnánál nehezebb teherautóval ráhajtani. A rozsda pedig csak tovább marja Budapest látványos történelmi szimbólumát.

„Az ínség örök vendég annál, aki tétlen” – tartja a régi bölcselet. A híd vasbeton elemei, szigetelése, útburkolata felújításához hiányzó pénzek előteremtéséhez a totojázás helyett útmutatásért Karácsony akár a Fővárosi Önkormányzat Vagyonnyilatkozat Ellenőrző Bizottsága élére frissen kinevezett Gajda Péterhez is fordulhat. Kispest mszp-s polgármestere érti a dolgát. Keze alatt okos emberek dolgoznak. „Aki az önkormányzati politikában nem keres évi százmillió forintot, az hülye” – szögezte le Lackner Csaba, a kerület ex-szocialista képviselője. Mivel ő semmiképp sem hülye, gyakorlati tapasztalatait – összefogva főnökével – most híd ügyben is kamatoztathatná.

A sok egymásnak is ellentmondó nyilatkozatból nem lehet pontosan tudni, hogy végül is mennyi pénzből lehet helyrehozni a Lánchidat. Egyik adat szerint 17 milliárd forintot különített el e célra a főváros. A költségekhez a kormány még Tarlós idején 6 milliárddal szándékozott hozzájárulni, amely összeget a munkálatok beindításához továbbra is odaadná a vele ellenséges fővárosi önkormányzatnak. Ez a „tolvajbanda” részéről akár nagystílű gesztusként is felfogható, mert a főváros kasszáját súlyos százmilliókkal megcsapoló botcsinálta szakértők, főpolgármester-helyettesek siserehada így lényegében a központi költségvetés kontójára, mindannyiunk adóján hízhat. (Azért lássuk be, Gy. Németh Erzsébet, vagy Vágó István szakértelme mégiscsak nehezen lenne nélkülözhető.)

A Lánchíd felújításához megcsappant pénzek előteremtésére a közteherviselés szellemében akár a hídpénz újbóli bevezetése is szóba kerülhet. Ez esetben a Karácsonyra szavazott budapesti polgárok büntetésként megemelt jegyárral léphetnének a hídra. A szivárványkoalíció által hangoztatott ökológiai szemlélet szerint pedig az ókori Kínában elterjedt gyakorlat is feleleveníthető. Akkoriban a hidakon átkelésért egy vödörnyi illatos fekáliával fizettek az emberek, az értékes végterméket a környező rizsföldek trágyázására hasznosították. Nem, ezt inkább hagyjuk… itt a közelben nincsenek is rizsföldek.

Egy dolog biztos, Lánchíd ügyben az alagútból kivezető út első lépéseként Karácsony Gergely eláshatná a főváros és a kormány között suhogtatott csatabárdot. Ellenkező esetben félő, hogy – szocialista segédlet nélkül is –, mint városvezető, előbb-utóbb eláshatja magát.

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-trauma