Egy egész nemzet kiáltja: Nem, Nem, Soha!

A bosszúállás diktálja reánk a versailles-i békét, és ez nem béke, és éppen ezért kell összeomlania.

A szociáldemokrata párt lapja, a Népszava Bosszúállás című június 4-i vezércikké­ben úgy fogalmaz: „A bosszúállás diktálja reánk a versailles-i békét, és ez a béke éppen ezért nem béke, és éppen ezért kell összeomlania, amint az elmék kitisztulnak és a szemekről lefoszlik a bosszú véres felhője.”

Az 5-i számban leszögezik: „A békeszerződés igazságtalanságait mindenki átérzi, ellenük lélekben mindenki tiltakozik, mindenkiben él a vágy és akarat ezek megváltoztatására. […] Az ellenségeknek meg kell mutatni, hogy ez a nemzet tud és akar élni, be kell bizonyítani, hogy a magyar velük egyenrangú kultúrnép, és így kell kierőszakolni jobb fölfogásukat rólunk, akikkel szemben barbár módon alkalmazták a bosszúállás alacsonyságát.”

A Budapesti Hírlap Elvégeztetett című vezető írása – amelyet minden bizonnyal Rákosi Jenő főszerkesztő írt –: „Ahogy Krisztus egykor vállára vette a keresztet, vállunkra vettük ma a béke keresztjét. De nem minket feszítettek fel rá. Mi csak visszük. Erre a keresztre is az Igazság van felfeszítve, és nekünk kell, akiknek vállára tétetett, az Igazságot élve levennünk róla. […] Az Igazság levétele és diadalra juttatása nagy, nehéz és keserves munka lesz. Rablók és tolvajok jöttek, és kifosztottak bennünket: ezt csak kezünk munkájával, arcunk verejtékével pótolhatjuk. […] Vészt hoz magára s a magyarra, az egész nemzetre az, aki éppen a nagy szerencsétlenség napjaiban akar válogatni a magyarban. Mert szükségünk van a nagy tusában, a nagy helyrehozásban, a nagy újjászületésben mindenkire, aki magyar, aki magyar akar lenni. […] Mindre szükségünk van, akik itt maradtunk, hogy mai fogadalmunkat beválthassuk, és visszahozhassuk azokat, akiket önkény és erőszak elszakított tőlünk.”

Az Est beszámol a szülőföldjükről elüldözött menekültek demonstrációjáról is. „A gyilkos békeszerződés ellen csendes némaságával megható tüntető felvonulást rendeztek ma az elszakított területek Budapesten élő menekültjei. Honfoglaló Árpád vezér szobra előtt már a kora reggeli órákban gyülekeztek Erdély, Kelet-, Észak- és Dél-Magyarország hontalanná tett lakosai, akiket otthonuktól, szülőföldjüktől foszt meg a kegyetlen béke. Dal nem csendült az ajkakon, szónoklat nem hangzott, csendes és hangtalan volt a hatalmas tömeg, mikor pontban kilenc órakor megindult a menet, hogy az Andrássy úton a bazilikába vonuljon. […] Egy tüntető felkiáltás, egy hangos tiltakozás sem hangzott, ezeknek az otthonukat vesztett embereknek a szívében él és hangzik szüntelenül a Nem, Nem, Soha!”