Balos hírstop a gyermekgyilkosságról

A hazai, egyre fokozódó iramban szélsőségesedő baloldali sajtónak a gyermekek élete nem számít.

A hivatalos adatok csak a jéghegy csúcsát jelentik, mert a molesztálások többsége rejtve marad Fotó: 123RF

Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy ha az amerikai elnökválasztást Magyarországon a baloldali sajtó körében tartanák, nem főne tovább a feje a Demokrata Párt vezetőinek, s Joe Biden elnökjelöltnek, továbbá fő mentorának-szponzorának, Soros Györgynek sem. Nem lenne kérdés, hogy a magát Joe Biden férjeként bemutató, demenciával küzdő volt alelnök nyerné nem is utca-, hanem egyenesen avenue-hosszal a voksolást. Köszönhetően annak, hogy az itthoni balos média mindig túllihegi a PC-szervilizmust, felpörgeti a nyelvcsapásszámot. Annak idején itthon is szinte jobban imádták a legelkötelezettebb pártos újságírók a kommunizmust, mint magában a Szovjetunióban. Most pedig a világbaloldalt, illetve az immár nem keletről, hanem nyugatról, az Amerikai Egyesült Államokból terjeszkedő kommunizmust, s fő gócpontját, a Demokrata Pártot szolgálják még odaadóbban, stréberebben, mint a kinti szuperbaloldali kollégáik.

Azt viszont kevesen gondolhatták bódítószermentes polgári ésszel, hogy a magyarországi liberóbalos portálok, újságok jócskán túltesznek még a tengerentúli mainstreamnek nevezett, ám reálisan mégis trash-médiaként definiálható The New York Times-szerű epigon fake news orgánumokon is. Nemrégiben ugyanis közfelháborodást keltett, hogy az észak-karolinai Wilson városában egy Darius Sessoms nevű afroamerikai személy, akit állatként sem szabad leírni, egy őt idegesítő ötéves bicikliző kisfiút, Cannon Hinnantot hidegvérrel lelőtte, vagyis kivégezte. Nagy volt a felzúdulás a penetráns eset nyomán, viszont – miként a Magyar Nemzet is beszámolt róla – egyetlen amerikai baloldali orgánum sem említette meg a gyilkosságról szóló ismertetésében, hogy az aljadék féregutánzat figura színes bőrű, másként afroamerikai volt.

Na mármost az a szomorú hírem, hogy az amerikai szélsőbaloldali sajtó még mindig nyitottabb, korrektebb volt egy fokkal, mint a magyarországi. A hazai portálok, médiumok ugyanis úgy oldották meg a kínzó dilemmát, hogy egyáltalán nem adtak hírt semmilyen formában, egy betű, hang erejéig sem a bestiális bűncselekményről. Elvégre, ha semmit nem jelentetnek meg róla, akkor nem kell arról sem dönteni, leírják-e, hogy afroamerikai az elkövető. Kicsit reménykedtem benne, hogy legalább némi fáziskéséssel, de írnak valamit utólag a szörnyűséges bűntényről, de egyetlen balos sajtótermék sem volt rá hajlandó. Így aztán az a hazai baloldali vagy talán még annak sem hívható médiaslepp, amely arról is bombasztikus, felháborodottan érzékenyítő riportokat produkál, ha egy színes bőrű embernek véletlenül rálépnek az USA-ban a lábára vagy görbén néz rá az a rendőr, akit előtte nevezett alaposan fejbe vert, végérvényesen elhallgatta a botrányos, odakint nagy visszhangot kiváltó bűncselekményt. Sajnos erős a gyanúm: nem nyusziságból nem írták meg az ötéves kisfiú perverz meggyilkolását, hanem mert szerintük ez így korrekt, PC. A hazai, egyre fokozódó iramban szélsőségesedő baloldali sajtónak a gyermekek élete nem számít, ha feketék, helyesebben színesek ölik meg őket. Bevett formulájukat adaptálva úgy is fogalmazhatok: számukra nincs hírértéke.