Dilemma előtt állnak a baloldali pártok

A baloldali pártok tegnap megkezdték a hivatalos egyeztetéseket a 2022-es országgyűlési választásra való felkészülésre. A DK, a Jobbik, az LMP, az MSZP, a Momentum és a Párbeszéd elnökei már az első találkozón kinyilvánították szándékukat, hogy mind a 106 egyéni választókerületben egy jelöltet állítanak. Persze még minden előfordulhat, 2022 messze van. Palóc André, a Századvég Alapítvány vezető elemzője a megegyezés előtti baloldal 2022-es lehetséges formációit mutatta be a lapunknak készített elemzésében.

Z. Kárpát Dániel, a Jobbik alelnöke nemrégiben a Mandinernek adott interjúban arról beszélt: pártja abban a megoldásban gondolkodik, hogy a választókerületek esetén egy ellenzéki jelölt legyen egy kormánypártival szemben, azonban két ellenzéki lista jöjjön létre 2022-re – kezdi elemzését Palóc André. Az egyik az úgynevezett régi baloldali pártokat fogná össze, rajta az MSZP-vel és a Demokratikus Koalícióval, valamint a – szocialistákkal már egy jó ideje komolyabb támogatottság híján együttműködni kénytelen – Párbeszéddel, a másik listán pedig a magukat XXI. századi pártként meghatározó ellenzéki erők szerepelnének, vagyis a Jobbik, a Momentum és az LMP.

Csapdahelyzetben a Jobbik

Jakab Péter, a párt elnöke is hasonló irányba mutató döntést ismertetett közösségi oldalán, mely szerint a Jobbik támogatja, hogy egy ellenzéki jelölt legyen minden választókörzetben, valamint hogy az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltet állítson. Emellett a párt támogatja az előválasztást mind a választókerületek ellenzéki jelöltjei, mind pedig a közös miniszterelnök-jelölt személye esetén. Úgy tűnhet, hogy a párt álláspontja több kérdésben tisztázódni látszik az ellenzéki együttműködést illetően, az elemző szerint azonban a közös ellenzéki listaállítás továbbra is dilemmát jelent a Jobbiknak. Jakab a listaállítás problémájáról bejegyzésében már sokkal óvatosabban fogalmazva annyit írt: „listából annyi legyen, amennyi képes a legtöbb szavazatot biztosítani a kormányváltáshoz”.

Palóc André rámutat:

a pártelnök ködös megfogalmazása épp annak tulajdonítható, hogy a jelenlegi egy igazi csapdahelyzet a Jobbiknak.

A párt, amely 2018-ban még az ellenzék egyértelmű vezető ereje volt az országgyűlési választásokon, a listás szavazatok majdnem húsz százalékát kapta, míg 2019-re az EP-választáson épphogy tudott mandátumot szerezni. Mivel a párt támogatottsága egyre csökkenő trendet mutat, az önálló listaállítás akár hazárdjátéknak is tekinthető. Ugyanakkor közös listán indulni például a Momentummal – amely már többször szembehelyezkedett a nemzeti érdek képviseletével, és az Európai Parlamentben a liberális frakcióban foglal helyet – szintén nem lehet könnyű egy olyan formációnak, amely alapító nyilatkozata szerint „értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt”.

A Momentum esetében szintén nehézségekbe ütközhet az egyetlen közös ellenzéki listán való indulás 2022-ben, hiszen így a pártnak fel kellene adnia identitását, amely szerint ők az új politikai generáció.

A két ellenzéki lista mellett szól, hogy a párt 2019 májusa óta a Demokratikus Koalícióval vívja saját belső ellenzéki csatáját a baloldal vezető szerepéért, így egy olyan elképzelés, amely szerint az MSZP–P és a DK indulna egy közös listán, a Momentum, a Jobbik és az LMP pedig egy másik listán, segíthetne nekik eldönteni ezt a kérdést.

Kevéssé ismert újak, Elutasított ismertek

Ugyanakkor a Momentum helyzete nem könnyű, mert a pártnak nincs a Demokratikus Koalícióéhoz hasonló szervezettsége és karakteres politikusai – jegyzi meg az elemző. Bár a Nézőpont Intézet nemrégiben közzétett kutatásában az látszik, hogy Gyurcsány Ferenc vagy éppen Dobrev Klára elutasítottsága lényegesen magasabb, mint Fekete-Győr Andrásé, ennek oka abban is rejlik, hogy a választók többsége egyszerűen nem ismeri a Momentum pártelnökét, tehát ez nem tekinthető egyértelmű előnynek momentumos szempontból.

Az MSZP számára várhatóan a sodródás hónapjai következnek, mivel támogatottsága folyamatosan csökken, így a választási szövetség kényszere alatt kénytelen egyezkedni a többi párttal.

Az MSZP tavaly májusban az ­európai parlamenti választáson csupán 229 551 szavazatot kapott, ami közelében sincs a szocialista kormányzat végnapjaikor tartott 2009-es EP-választáson szerzett 503 140 szavazatnak – hangsúlyozza Palóc André. A helyzet nem új a szocialistáknak: Gyurcsány távozása óta folyamatos karakterhiánnyal küzdenek, amiért 2018-ban már lénye­gében „kölcsönözniük” kellett egy miniszterelnök-jelöltet Karácsony Gergely személyében.

A sors fintora, hogy várhatóan éppen azzal a Gyurcsány Ferenccel kell majd közös listán indul­niuk, akinek kormányzása idején a párt megkezdte lejtmenetét, és aki eközben felépítette a baloldal egyik új vezető politikai erejét.

Generációs különbségek

A Demokratikus Koalíció elsőként képviselte azt az elképzelést, miszerint 2022-ben egy közös ellenzéki lista, a választókörzetekben egy közös jelölt, valamint egy közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt szükséges. Palóc André szerint ha a baloldali pártokat még nem is sikerült meggyőznie a DK-nak, a szellemi holdudvart és az ellenzéki sajtót már igen.

Egyre több cikk jelenik meg a balliberális médiában arról, hogy teljes ellenzéki együttműködésre van szükség 2022-ben, és nemrégiben két – kormánypártisággal nehezen vádolható – intézet is arról közölt kutatást, hogy az ellenzéki szimpatizánsok túlnyomó többsége közös listát szeretne.

Amennyiben az ellenzéki pártok 2022-ben két listát állítanak, MSZP–P–DK, illetve Jobbik–Momentum–LMP felosztásban, úgy valószínűleg inkább életkorbeli különbség lesz tapasztalható a szavazók összetételében. Várhatóan az ellenzéki választók idősebb tagjai szavaznak majd a szocialisták és Gyurcsány megújult szövetségére, míg a fiatalabbak a magukat XXI. századi pártoknak nevezők szövetségére voksolnak – zárul az elemzés.