Nagyboldogasszony napján, az esztergomi királyi palotában és kápolnában, Szent István szülőhelyén Szakács Árpádnak adták át szombaton a Lancea Regis díjat, amellyel a Magyar Időkben és a Magyar Nemzetben megjelent írásait díjazták az újságírónak.
Az ünnepélyes ceremóniára a királyi kápolnában került sor, ahol Koditek Pál helyi városvédő elmondta, a falak között egykoron Árpád-házi királyok és szentek éltek, a kápolna pedig a világ egyik legfontosabb építészeti különlegessége is egyben.

Szakács Árpád munkásságát Somogyi Győző festőművész, a nemzet művésze méltatta. Mint fogalmazott, a díjazott az elmúlt évtizedek legfontosabb cikksorozatát jegyezte, amiben egyedülálló módon mutatta be azt az ellenséges kulturális térfoglalást, ami Magyarországon végbement. Hangsúlyozta: a globális erők a kultúrán keresztül próbálják a nemzeti létet, a nemzetállami kereteket megszüntetni, ezeket a törekvéseket pedig eddig egyedül Szakács Árpád merte feltárni és megjelentetni. „Fontos, hogy a kitüntetett érezze, nincs egyedül ebben a harcban, rengetegen támogatjuk, ennek a kinyilvánítása a díj odaítélése is” – tette hozzá Somogyi Győző.
Ezt követően Szakács Árpád a nagyteremben, a magyar királyok tróntermében mondott ünnepi beszédet, ahol Csoóri Sándor, Csurka István és Németh László gondolatait idézte meg és helyezte jelenkori kontextusba.

Szerinte az elmúlt tíz év kulturális vonalon százéves viszonylatban is kiemelt kudarcként értékelhető. Felhívta a figyelmet arra, hogy „aki a kultúrát elengedi, az a nemzet jövőjét engedi el. Kultúra és identitás nélkül nemzetünk olyan, mint egy hit nélküli egyház. Életképtelen.”
Csurka Istvánra utalva azt mondta: „A nemzetköziséget hirdető liberális, globális erők számára igen fontos, hogy ne alakuljon ki szolidaritás a nemzeti erők között. A nemzeti oldal mindaddig legyen széttagolt, amíg egyenként fel nem morzsolódott.”
Szakács Árpád szerint hatását tekintve a konzervatív oldal jórészt kiszorult a kulturális világból és a kulturális véleményformálásból, a nagy költségvetésű intézmények, lapok közéleti tematizálásra, vitákra még nem mindig alkalmasak.