Wittner Mária, aki tizenhárom év raboskodás után 1970-ben, az utolsó forradalmárok közt szabadult a börtönből, úgy fogalmazott: Tóth Ilonából szadista gyilkost faragtak kommunista hóhérai, de Tóth Ilona mélységesen ember volt, aki nem ölni, hanem gyógyítani akart, erre tette fel az életét. – Ezt a nagyon tiszta embert mély gyalázatban végezték ki, és vannak, akik még mindig gyilkosnak kiáltják ki és próbálják bemocskolni alakját – közölte Wittner Mária.
Azzal kapcsolatban, hogy Tóth Ilona 1957-es ítéletét 2001-ben semmissé nyilvánították, feltette a kérdést: mit jelent a semmisségi papír, ha a gyilkosai kórusban harsogják, hogy Tóth Ilona gyilkos volt?
Hozzátette: nekünk, a túlélőknek kell tisztára mosni azok emberségét, akiket életükben megaláztak, holtukban pedig meggyaláztak, akik „arccal lefelé, megdrótozva fekszenek a földben”.
Vörös vírus
– Azzal, amit az ellenzék az elmúlt években idehaza és főként az Európai Unióban művel, minősített hazaárulást követ el – jelentette ki a Magyar Nemzetnek Wittner Mária. Az ’56-os forradalmár különösen aggasztónak tartja, hogy nemcsak a posztkommunisták, mint az MSZP vagy a DK képviselői, hanem az utódaik – mint fogalmazott – a „vörös vírus leszármazottjai” sem haboznak elárulni a magyar hazát idegen hatalmaknak. Hozzátette: ők azok, akik az unió emlőin élnek, és nem mi. – Emlékszem rá, hogy a forradalom ötvenedik évfordulóján az ’56-os alapítvány kért uniós támogatást, de nem adtak. Bezzeg a Momentumot és társait kitömik pénzzel. Ezért nem bántam meg, hogy annak idején nemmel szavaztam a belépésünkre. Nyugatról ugyanis soha semmi jó nem jött Magyarországra, és most sem várok tőlük semmit – fejtette ki véleményét az egykori halálraítélt.

Példát statuáltak
– Tóth Ilona, az ártatlanul megvádolt, bebörtönzött és halálraítélt forradalmár sok száz magyar szabadságharcos jelképévé vált – tolmácsolta Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára szavait Kocsi László honvéd ezredes. Hozzátette: – 1956 hősei, mártírjai és áldozatai – így Tóth Ilona is – olyan alakjai voltak a magyar történelemnek, akiknek tetteit csak évtizedekkel később ismerhettük meg, mert azok, akik megölték, megnyomorították, földönfutóvá tették őket, tetteiket meghamisították, nevüket befeketítették, emléküket meggyalázták és kiirtották. Németh Szilárd szerint
Tóth Ilona, a gyilkossággal megvádolt fiatal lány kegyetlen koncepciós per áldozata lett, a szigorló orvos meghurcolásával az embertelen rendszer példát akart statuálni.