Szobrot kapott Tóth Ilona

Közadakozásból készült el Kontur András szobrászművész kőből faragott alkotása, az 1957-ben kivégzett forradalmár, szigorló orvos Tóth Ilona mellszobra, amelyet Wittner Mária, egykori '56-os halálraítélt és a szoborállítás kezdeményezője, Bodnár Attila, a kórház főigazgatója leplezett le a kőbányai Bajcsy-Zsilinkszky Kórház és Rendelőintézet kertjében. Az ünnepi eseményen a jelen hőseinek, az egészségügyi dolgozóknak is köszönetet mondtak, Wittner Mária pedig a „hazaáruló ellenzékről” is kifejtette véleményét lapunknak.

Tóth Ilona és Wittner Mária is a magyar szabadságért harcolt Fotó: Bach Máté Forrás: Magyar Nemzet

Wittner Mária, aki tizenhárom év raboskodás után 1970-ben, az utolsó forradalmárok közt szabadult a börtönből, úgy fogalmazott: Tóth Ilonából szadista gyilkost faragtak kommunista hóhérai, de Tóth Ilona mélységesen ember volt, aki nem ölni, hanem gyógyítani akart, erre tette fel az életét. – Ezt a nagyon tiszta embert mély gyalázatban végezték ki, és vannak, akik még mindig gyilkosnak kiáltják ki és próbálják bemocskolni alakját – közölte Wittner Mária.

Azzal kapcsolatban, hogy Tóth Ilona 1957-es ítéletét 2001-ben semmissé nyilvánították, feltette a kérdést: mit jelent a semmisségi papír, ha a gyilkosai kórusban harsogják, hogy Tóth Ilona gyilkos volt?

Hozzátette: nekünk, a túlélőknek kell tisztára mosni azok emberségét, akiket életükben megaláztak, holtukban pedig meggyaláztak, akik „arccal lefelé, megdrótozva fekszenek a földben”.

Vörös vírus

– Azzal, amit az ellenzék az elmúlt években idehaza és főként az Európai Unióban művel, minősített hazaárulást követ el – jelentette ki a Magyar Nemzetnek Wittner Mária. Az ’56-os forradalmár különösen aggasztónak tartja, hogy nemcsak a posztkommunisták, mint az MSZP vagy a DK képviselői, hanem az utódaik – mint fogalmazott – a „vörös vírus leszármazottjai” sem haboznak elárulni a magyar hazát idegen hatalmaknak. Hozzátette: ők azok, akik az unió emlőin élnek, és nem mi. – Emlékszem rá, hogy a forradalom ötvenedik évfordulóján az ’56-os alapítvány kért uniós támogatást, de nem adtak. Bezzeg a Momentumot és társait kitömik pénzzel. Ezért nem bántam meg, hogy annak idején nemmel szavaztam a belépésünkre. Nyugatról ugyanis soha semmi jó nem jött Magyarországra, és most sem várok tőlük semmit – fejtette ki véleményét az egykori halálraítélt.

Tóth Ilona és Wittner Mária is a magyar szabadságért harcolt Fotó: Bach Máté / Magyar Nemzet

Példát statuáltak

– Tóth Ilona, az ártatlanul megvádolt, bebörtönzött és halálraítélt forradalmár sok száz magyar szabadságharcos jelképévé vált – tolmácsolta Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára szavait Kocsi László honvéd ezredes. Hozzátette: – 1956 hősei, mártírjai és áldozatai – így Tóth Ilona is – olyan alakjai voltak a magyar történelemnek, akiknek tetteit csak évtizedekkel később ismerhettük meg, mert azok, akik megölték, megnyomorították, földönfutóvá tették őket, tetteiket meghamisították, nevüket befeketítették, emléküket meggyalázták és kiirtották. Németh Szilárd szerint

Tóth Ilona, a gyilkossággal megvádolt fiatal lány kegyetlen koncepciós per áldozata lett, a szigorló orvos meghurcolásával az embertelen rendszer példát akart statuálni.

– Sok évtized történelemhamisító elhallgatása és hazugsága után az utókor kötelessége a múlt őszinte feltárása – mutatott rá a honvédelmi miniszterhelyettes, aki a koronavírus-járványra utalva jelezte: a múlt mellett a jelen hőseinek, az egészségügyi dolgozóknak is köszönet jár áldozatos, elhivatott munkájukért.

Bizalmi viszony

– A kormány régóta foglalkozik az egészségügy fejlesztésével, ezt a folyamatot a koronavírus-járvány felgyorsította – mondta a szoborállítást kezdeményező Bodnár Attila. A kórház főigazgatója szólt a parlament által nemrégiben elfogadott, jelentős mértékű orvosi bérfejlesztésről is, ami – véleménye szerint – elengedhetetlen feltétele az egészségügy átfogó átalakításának, a nemzeti népegészségügyi program sikerének. Közölte, az új törvénynek köszönhetően, várhatóan számos ma még külföldön dolgozó magyar orvos haza fog térni, a leendő orvosoknak pedig egy vonzó életpályamodellt jelent majd. – A jogszabály véget vet a hálapénz rendszerének is, amely eddig jelentősen torzította az orvos–beteg közti bizalmi viszonyt – jelentette ki. Bodnár Attila hozzáfűzte,

a törvény korszakos jelentőségű, mert hosszú távon kínál új utat a magyar egészségügynek, és végleg lezárhatja a 2010 előtti bizonytalanságot, az ötletszerű intézkedéseket, a törvényesség határát súroló gyakorlatokat, az anyagi kiszolgáltatottságot.

Lehetővé teszi továbbá az állami és a magánpraxisok szétválasztását, illetve azt, hogy egy orvosnak ne kelljen több helyen dolgoznia azért, hogy megfelelő színvonalon élhessen. – Ezzel párhuzamosan a szakdolgozók bére is számottevően emelkedik: a 2018-ban indított programnak köszönhetően, négy lépésben 78 százalékkal nő a jövedelmük. Cél, hogy őket is itthon tartsuk, hiszen most a szokásosnál is nagyobb szükség van rájuk – húzta alá a főigazgató.

Bodnár Attila hangsúlyozta, hogy ez az év óriási kihívás mindannyiunk számára, a következő időszakban pedig még nagyobb teher hárul az egészségügyi dolgozókra és az ellátórendszerre. A kórházvezető arról is beszélt, hogy az ő intézményük is aktívan részt vesz a koronavírus-betegek kezelésében, miközben a normál betegellátás is folyamatos.

Az ünnepség zárásaként a résztvevők közös gyertyagyújtással emlékeztek meg a járványban elhunytakról a kórház kertjében felállított emlékműnél, amely szintén Kontur András alkotása.

Tóth Ilona szigorló orvos az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbolikus alakja volt, akit 1957-ben kivégeztek. A forradalom előtt a Szövetség utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton, 1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen. Október 25-én ápolónőnek jelentkezett a Szövetség utcai kórházba, ahol azonban nem tudtak munkát adni neki, így átküldték a Péterfy utcai kórházba, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 1-jétől a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. November 11. után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített, és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében. Kötszert és fegyvert is szállított a felkelőknek, azok közé tartozott, akik kitartottak a szovjet bevonulás után is. Előfordult, hogy a kórház ablakából maga is gránátot dobott a megszálló csapatokra. November 19-én letartóztatták, a vád szerint 1956 novemberében ő és két társa orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szíven szúrással) megölte Kollár István rakodómunkást, mert az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tagjának vélték. Tóth Ilona és társai a perükben azt vallották, hogy elkövették a gyilkosságot, sőt részletesen (bár nem teljesen egybehangzóan) elő is adták, miképp történt. A beismerő vallomásokat azonban a történészek többsége szerint kényszer hatására, és/vagy más személyek fedezése érdekében tehették. A mindössze 24 esztendős Tóth Ilonát halálra ítélték, és 1957. június 27-én a Kozma utcai gyűjtőfogházban felakasztották. A fiatal orvos és társainak perét a kádári megtorló gépezet igyekezett maximálisan kihasználni, a Köztársaság téri lincselések mellett ezzel próbálták leginkább befeketíteni a forradalmat.

Tóth Ilona körül a rendszerváltás után sem alakult ki konszenzus, pere ekkor is politikai felhangokat sem nélkülöző viták kereszttüzébe került. A Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének kérésére 1990-ben felülvizsgálta a bírósági eljárást, de a semmissé nyilvánítás iránti kérelmet elutasította. Egy tíz évvel később, 2000-ben megalkotott törvény elrendelte, hogy a különböző 1956–57-ben alkotott jogszabályok alapján rögtönbíráskodásban, gyorsított eljárásban, illetve népbírósági tanács előtti eljárásban „a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt” történt elmarasztaló ítéleteket az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nyilvánítsa semmissé. Ennek alapján 2001-ben a Fővárosi Bíróság a Tóth Ilona elleni 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította.