– Sok évtized történelemhamisító elhallgatása és hazugsága után az utókor kötelessége a múlt őszinte feltárása – mutatott rá a honvédelmi miniszterhelyettes, aki a koronavírus-járványra utalva jelezte: a múlt mellett a jelen hőseinek, az egészségügyi dolgozóknak is köszönet jár áldozatos, elhivatott munkájukért.
Bizalmi viszony
– A kormány régóta foglalkozik az egészségügy fejlesztésével, ezt a folyamatot a koronavírus-járvány felgyorsította – mondta a szoborállítást kezdeményező Bodnár Attila. A kórház főigazgatója szólt a parlament által nemrégiben elfogadott, jelentős mértékű orvosi bérfejlesztésről is, ami – véleménye szerint – elengedhetetlen feltétele az egészségügy átfogó átalakításának, a nemzeti népegészségügyi program sikerének. Közölte, az új törvénynek köszönhetően, várhatóan számos ma még külföldön dolgozó magyar orvos haza fog térni, a leendő orvosoknak pedig egy vonzó életpályamodellt jelent majd. – A jogszabály véget vet a hálapénz rendszerének is, amely eddig jelentősen torzította az orvos–beteg közti bizalmi viszonyt – jelentette ki. Bodnár Attila hozzáfűzte,
a törvény korszakos jelentőségű, mert hosszú távon kínál új utat a magyar egészségügynek, és végleg lezárhatja a 2010 előtti bizonytalanságot, az ötletszerű intézkedéseket, a törvényesség határát súroló gyakorlatokat, az anyagi kiszolgáltatottságot.
Lehetővé teszi továbbá az állami és a magánpraxisok szétválasztását, illetve azt, hogy egy orvosnak ne kelljen több helyen dolgoznia azért, hogy megfelelő színvonalon élhessen. – Ezzel párhuzamosan a szakdolgozók bére is számottevően emelkedik: a 2018-ban indított programnak köszönhetően, négy lépésben 78 százalékkal nő a jövedelmük. Cél, hogy őket is itthon tartsuk, hiszen most a szokásosnál is nagyobb szükség van rájuk – húzta alá a főigazgató.
Bodnár Attila hangsúlyozta, hogy ez az év óriási kihívás mindannyiunk számára, a következő időszakban pedig még nagyobb teher hárul az egészségügyi dolgozókra és az ellátórendszerre. A kórházvezető arról is beszélt, hogy az ő intézményük is aktívan részt vesz a koronavírus-betegek kezelésében, miközben a normál betegellátás is folyamatos.
Az ünnepség zárásaként a résztvevők közös gyertyagyújtással emlékeztek meg a járványban elhunytakról a kórház kertjében felállított emlékműnél, amely szintén Kontur András alkotása.
Tóth Ilona szigorló orvos az 1956-os forradalom és szabadságharc szimbolikus alakja volt, akit 1957-ben kivégeztek. A forradalom előtt a Szövetség utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton, 1956. október 23-án részt vett a diáktüntetésen. Október 25-én ápolónőnek jelentkezett a Szövetség utcai kórházba, ahol azonban nem tudtak munkát adni neki, így átküldték a Péterfy utcai kórházba, ahol az Önkéntes Mentőszolgálat tagja lett. November 1-jétől a kórház kisegítő részlegének vezetője lett. November 11. után bekapcsolódott az illegális ellenálló mozgalmakba, röpcédulákat készített, és részt vett az Élünk című folyóirat szerkesztésében. Kötszert és fegyvert is szállított a felkelőknek, azok közé tartozott, akik kitartottak a szovjet bevonulás után is. Előfordult, hogy a kórház ablakából maga is gránátot dobott a megszálló csapatokra. November 19-én letartóztatták, a vád szerint 1956 novemberében ő és két társa orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval és szíven szúrással) megölte Kollár István rakodómunkást, mert az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tagjának vélték. Tóth Ilona és társai a perükben azt vallották, hogy elkövették a gyilkosságot, sőt részletesen (bár nem teljesen egybehangzóan) elő is adták, miképp történt. A beismerő vallomásokat azonban a történészek többsége szerint kényszer hatására, és/vagy más személyek fedezése érdekében tehették. A mindössze 24 esztendős Tóth Ilonát halálra ítélték, és 1957. június 27-én a Kozma utcai gyűjtőfogházban felakasztották. A fiatal orvos és társainak perét a kádári megtorló gépezet igyekezett maximálisan kihasználni, a Köztársaság téri lincselések mellett ezzel próbálták leginkább befeketíteni a forradalmat.
Tóth Ilona körül a rendszerváltás után sem alakult ki konszenzus, pere ekkor is politikai felhangokat sem nélkülöző viták kereszttüzébe került. A Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének kérésére 1990-ben felülvizsgálta a bírósági eljárást, de a semmissé nyilvánítás iránti kérelmet elutasította. Egy tíz évvel később, 2000-ben megalkotott törvény elrendelte, hogy a különböző 1956–57-ben alkotott jogszabályok alapján rögtönbíráskodásban, gyorsított eljárásban, illetve népbírósági tanács előtti eljárásban „a forradalommal, illetve harci cselekménnyel összefüggésbe hozott cselekmény miatt” történt elmarasztaló ítéleteket az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nyilvánítsa semmissé. Ennek alapján 2001-ben a Fővárosi Bíróság a Tóth Ilona elleni 1957-es eljárást semmisnek nyilvánította.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!