Bár az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei közül rendszerint a fővárosiakat ismeri a közvélemény, azonban Kecskeméten is voltak sortüzek, fegyveres harcok, sőt egy hatezer-hatszáz fős nagy haderő is állomásozott a harmadik hadtest égisze alatt
– mondta a Magyar Nemzetnek a Bács-Kiskun megyei székhely eseményeit feldolgozó, Hírös ötvenhat című dokumentumregény szerzője. Benczúr Csaba jogász-kutató elmondta: műve azért is hiánypótló, mivel Kecskeméten még nem született szépirodalmi igényű mű, csupán feldolgozott levéltári irodalom az ötvenhatos eseményekről.
– Kecskeméti születésűként motivált, hogy a szülővárosom egy jelentős fordulópontját feldolgozzam. Édesapám tizennégy éves volt a forradalom kitörésekor, olyan szinten részese volt november 4-ének, hogy amikor a városközpontban lévő Rákóczi úton kiugrott kenyérért a boltba, majdnem eltalálta egy puskagolyó. Ezt a mozzanatot is megörökíti a regény
– mutatott rá a szerző, aki a hatvanöt évvel ezelőtti esemény mellett szintén dokumentumregény formájában dolgozta fel a kecskeméti holokauszt történéseit. – A könyv elkészülte előtt beszéltem az ötvenhatos események résztvevőivel és érintettjeivel is. Korabeli dokumentumokat nyújtott át nekem ifjabb Karácsonyi István, akinek az apja főügyészhelyettesként fegyveres kecskeméti szabadságharcosok életét mentette meg azzal, hogy a forradalmárok nevét tartalmazó listát elégette 1958. június 16-án, Nagy Imre miniszterelnök kivégzésének napján. Ezt az eseményt is feldolgozza a regény – hívta fel a figyelmet a szerző. Elmondta azt is, hogy a kecskeméti fegyveres incidensek október 26-án és 27-én zajlottak le a forradalmárok és a Magyar Néphadsereg között.
– Kivégzések is történtek Kecskeméten, ezért is érthetetlen számomra, hogy eddig a város irodalmi életében miért nem jelent meg az események feldolgozása
– jegyezte meg.
Benczúr Csaba ismertette: Kecskemét agrárváros volt abban az időben, a lakosság hetven-hetvenöt százaléka mezőgazdasággal foglalkozott. Közlése szerint ennek ellenére nem ez, hanem másik két társadalmi réteg aktivizálta magát a forradalom kitörésekor: egyrészt a forradalmi munkástanácsok megalapításában közreműködő gyári munkásság, valamint a pedagógusok, akik mozgósították a helyi diákságot a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban és a város piarista gimnáziumában.
– A piarista diákok 1956 novembere és 1957 márciusa között egy illegális szervezetet alapítottak, harckocsikat igyekeztek szerezni és orosz nyelvű röplapokat készítettek egy guminyomdában. Utóbbival a szovjet forradalom kitörésének hírével próbálták dezinformálni az orosz csapatokat. A hatalom viszont leleplezte ezt a szervezkedést, a fiatalok közül többen fogdába kerültek, volt olyan, aki kilenc hónap börtönt is kapott
– mesélte a történetet a szerző. Jelezte: nem kizárt, hogy Kecskemét környéki diákok is részt vettek a forradalomban. – A kommunista megtorlás idején, 1957 februárjában razziát tartottak a hatalom erői a gimnázium tantermeiben és a kollégiumban, vagyis Kecskemét vonzáskörzetéből is származott a szabadságharcosok egy része – ismertette.
Benczúr Csaba közölte, a regény kitér a tiszakécskei lakosok elleni támadásra is, akik éppen a budapesti tüntetők mellett akartak szolidaritást vállalni október 27-én. – A Tisza-parti városra irányítottak két gépet a kecskeméti repülőtérről, de az egyik pilóta műszaki hibára hivatkozva lelkiismereti okokból nem vállalta, hogy géppuskával lelőjön fegyvertelen, békés tüntetőket. A másik, egy MiG1–7-es vadászgép viszont tüzet nyitott a békés tüntetőkre egy hamis információra hivatkozva, miszerint a párttitkárt fel akarják akasztani – mondta a szerző, hozzátéve:
az eset nyomán tizennyolc halottat és számos sebesültet tartanak számon.
Borítókép: Petőfi Népe/Bús Csaba
