Magyarország tartósan gyarapodó időszakát éli

Amíg a megszorító politika ellenzékben van, addig Márki-Zay Péter vesszőfutása nem az ország, hanem a baloldal problémája – fogalmazott Dömötör Csaba a Magyar Nemzetnek adott interjúban. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szerint a vírus sem tudta ugyanis zárójelbe tenni azt, hogy Magyarország most egy tartósan gyarapodó időszakát éli. A miniszterhelyettes arra is felhívta a figyelmet, hogy a jövő tavaszi országgyűlési választáson a baloldalra adott voks a kudarcos múltra adott szavazat.

– Mi a kormány legfontosabb feladata az új évben?

– A körülmények változnak, most épp második éve küzdünk egy járvánnyal, de a lényeg változatlan: a cél egy erősödő Magyarország. Jó lenne végre magunk mögött hagyni a vírus időszakát, csúnyán megcibálta az életünket, az országot és az egész világot. Továbbra is védenünk kell az emberéleteket, úgy, hogy közben az országépítő munka is folytatódjon. Még a vírus sem tudta ugyanis zárójelbe tenni azt, hogy Magyarország most egy tartósan gyarapodó időszakát éli. De még mielőtt ráfordulnánk a következő évre, szeretnénk köszönetet mondani minden magyar embernek. Köszönet, amiért a szabályok betartásával mindvégig helytálltak, és külön köszönet azoknak, akik munkájukkal is segítették a járvány elleni küzdelmet. Az egészségügyi dolgozók esetében a köszönet szó talán nem is tudja eléggé kifejezni azt, amit érzünk.

– Mi a 2022-es országgyűlési választás tétje?

– Amikor erre válaszolunk, figyelembe kell venni a körülményeket. A válságok korát éljük. Egy járvánnyal, a nyomában loholó gazdasági nehézségekkel és a tömeges migrációval együttesen kell megküzdenünk. Amikor ennyi kihívást kell egyszerre kezelni, a fő kérdés az, hogy egy országnak van-e döntés- és cselekvésképes kormánya. Az elmúlt évek világosan megmutatták, hogy Magyarországnak van. 

A mi közösségünk minden esetleges hibáival együtt a meghatározó pillanatokban és a nehéz időkben mindig a magyarok érdekeit tartja szem előtt. Ez a fő különbség a baloldalhoz képest. Ők is bizonyíthattak volna egy nehéz időszakban. Ehelyett mások elvárásaiból és szűk érdekeikből vezették le a politikájukat. Lett is belőle csődközeli helyzet, térdre rogyasztott gazdaság és tonnányi megszorítás. Elnézve őket, semmit sem változtak. Éppen ezért minden rájuk adott szavazat a kudarcos múltra adott szavazat. Mi inkább a jövőt választjuk. 

– Volt abban köszönet, amit a baloldali pártok nyújtottak az elmúlt nehéz időkben?

– Ha bezárnának egy szobába azzal, hogy írjam össze, mivel segítették a járvány elleni küzdelmet, egy óra után is üres fehér lappal a kezemben gubbasztanék. Ha telefonos segítséget is kérhetnék, azzal sem lennék előrébb. Szomorúan tikkasztó volt látni, hogy még egy rendkívüli helyzet sem volt képes enyhíteni azt, hogy náluk mindent a kormánypártok iránti indulat és ellenszenv határoz meg. Ezért indítottak vakcinaellenes kampányt, petícióztak, betiltást követeltek, és álmentőssel turnéztak. Még az sem számított nekik, hogy emberéletek forognak kockán. Így hát, ha arra a bizonyos fehér lapra a védekezést gáncsoló baloldali akcióikat kellene összeírnom, akkor az már nagyon hamar betelne. 

– Vannak nemzeti egyetértési pontok – a migráció elleni fellépés, családtámogatás, tizenharmadik havi nyugdíj, rezsicsökkentés, gyermekvédelem és a többi –, amelyeket nemzeti konzultációk sora is megerősített. Ezeket össztűz alá vette a baloldal és annak aktuális miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter. Hova vezet ez?

– Ha a konkrét megélhetési kérdéseket nézzük, ezen a téren is ordító a különbség a kormánypártok és az ellenzék között. Mi gazdasági növekedést tudunk felmutatni, béremeléseket, adócsökkentést, kordában tartott energiaárakat és soha nem látott szélességű családtámogatási programot, ők meg az egészet kidobnák a kukába. Jól irányzott fejesugrás lenne ez a múltba, az előre kitervelt fajtából. Sok mindent láttunk a baloldaltól három évtized alatt, de a mostani érzéketlenségi kampányuk újabb negatív értelemben vett szintlépés. 

Fűts kevesebbet, használj kevesebb áramot, használd másokkal közösen az autódat vagy menjél gyalog, és ha az egész nem tetszik, akkor el lehet innen menni. Ebben áll most a nagy baloldali szív politikája. Igazából nincs is itt már semmi politikai szív, csak egy nagy adag érzéketlenség maradt a helyén. 

A kormány ettől függetlenül persze teszi a dolgát: ezért lesz hat százalék feletti az idei növekedés, ezért lesz átlagosan több százezres családi adó-visszatérítés, ezért nő kétszázezerre a minimálbér. Hetvenegyezer forintról indultunk. Még nem vagyunk ott, ahol szeretnénk, de mégiscsak közel háromszoros növekedés ez. Az ágazati béremelési programok is folytatódnak: januártól több pénzt vihetnek haza az ápolók, a kulturális, a bölcsődei dolgozók, a tanárok, a rendvédelmi dolgozók, akik hathavi fegyverpénzt is kapnak majd. És akkor a 13. havi nyugdíjról és a 25 év alattiak adómentességéről még nem is beszéltünk. Amikor azt mondjuk, hogy Magyarország előre megy, akkor ezeket is értjük alatta. Minden generáció kap segítő kezet, januártól a segítő kézfogás még erősebb lesz. 

– A baloldal aktuális miniszterelnök-jelöltje a felmérések szerint egyre rosszabbul áll. Lehetséges, hogy már az utódját keresik?

Amíg a megszorító politika ellenzékben van, addig Márki-Zay Péter vesszőfutása nem az ország, hanem a baloldal problémája. Az előválasztás alatt a remény emberét ígérték, aztán egy fekete öves Gyurcsány-kisdobos lett belőle. Az egész olyan, mintha a pultnál 15 deka jövőt kértek volna, aztán adtak nekik 20 deka múltat, és félszegen még meg is kérdezik: maradhat?

 Nem feladatom megítélni, de szerintem a baloldali szavazók sem elégedettek a helyzettel. És ezen szerintem még külföldről importált kampánytanácsadók hada sem tud segíteni. Olaj a tűzre, hogy szinte már azok vannak kisebbségben az országban, akiket Márki-Zay Péter még nem ostobázott le. A szerencsések a baloldalon megúszhatják az áruló jelzővel. Nem tudom, hogy ez hova vezet. Illetve tudom, de ez már nem a mi problémánk. A lényeg sokkal inkább az, hogy olyan politikát folytatunk, amelynek eredményeképp azok is léphetnek előre a saját életükben, akik bármilyen okból nem minket támogatnak. 

– Márki-Zay Péter nemcsak a gazdasági-szociális vívmányokat támadta meg, hanem a gyermekvédelmi törvényt is, amit megszüntetne. A gyermekvédelem ügyében népszavazás is lesz. Miért fontos ez?

– A fő kérdés az, hogy a gyermekeink nevelésébe nekünk, szülőknek van-e beleszólásunk, vagy keményvonalas aktivista csoportoknak. Brüsszel az utóbbit támogatja. Szerintünk egyedül a szülők joga eldönteni, hogy a szexuális nevelés ügyében milyen utat választanak. Az sem mellékes, hogy oktatási-nevelési ügyekben az EU-nak nincs is hatásköre. Ez a referendum így egyrészt a nemzeti jogköreink, de legfőképp a gyermekek védelméről szól. Minden ellenkező állítás ellenére ennek a kérdésnek semmi köze ahhoz, hogy a 18 év felettiek milyen életformát választanak maguknak. Én örülök annak, hogy Márki-Zay Péter egyértelművé tette az álláspontját. Még egy kérdésben derült ki, hogy keresztény értékekre hivatkozik, de ha tettekről van szó, baloldali politikát folytat. 

– A külföldi aktivistacsoportok, illetve Soros György nyílt társadalom ideológiájának követői beavatkozhatnak a magyar választások eldöntésébe? Netán már be is avatkoztak?

– A magyar történelem állandó jellemzője, hogy határainkon túl is jócskán akadnak olyanok, akik beleszólnának a dolgainkba. Azt is megszokhattuk már, hogy ha választási év van, akkor elszaporodnak a beavatkozási kísérletek. Ezek változatos formában kopogtatnak: álhírkampányok, elítélő cikkek és határozatok, uniós pénzekkel való zsarolás, hogy a kémregények lapjaira kívánkozó megoldásokról ne is beszéljünk. Bárhogy is legyen, láttunk már karón varjakat, többször is úgy kapott masszív felhatalmazást a Fidesz–KDNP, hogy külföldön más forgatókönyvben gondolkodtak. Most is jó reményünk és esélyünk van a győzelemre. Nem a vakszerencse, hanem az elvégzett munka miatt. 

– A Városháza-ügyről ezek a nemzetközi NGO-k, az uniós szervek, a baloldali pártcsoportok hallgatnak.

– Az átláthatóságot hirdető aktivistaszervezetek úgy lapulnak a Városháza ügyében, hogy a tücsökciripelést is lehet hallani, pedig tél van. De vannak még szép lehetőségek a cselekvésre, hiszen a fővárosi önkormányzat is csatlakozott a nagy liberális aktivistacsoportok átláthatósági programjához, ha jól emlékszem, „Ez a minimum” néven fut. Újabb lendületet adhatnának a közös munkának azzal, hogy szépen napirendre tűzik a Városháza eladásának ügyét. Hogyan fordulhat elő az, hogy először az egészet letagadják, miközben Karácsony Gergely helyettese terjesztette elő azt a dokumentumot, amelyben szerepelt az eladás forgatókönyve? Ez a botrány nem csak a Városháza miatt érdekes. Hanem azért is, mert ugyanez a brigád szórta szét az állami vállalatok jelentős részét 2010 előtt. Százkilencven vállalatot dobtak oda, súlyos következményekkel. Kiadták az állam kezéből az alapvető energetikai infrastruktúrát, odaadták volna a Molt, eladták a repteret, és a bankszektorban is hatvan százalék fölé emelkedett a külföldi tulajdon aránya. Ez nem valamiféle makrogazdasági érdekesség, mert tömeges devizahitelezés, gázáremelkedés lett a következménye, meg az, hogy stratégiai iparágakban került kisebbségbe a magyar tulajdon. Ebből a helyzetből kellet visszajönni, és jó nagy utat meg is tettünk: közel 7000 milliárddal nőtt a nemzeti vagyon nagysága a mostani kormányzás alatt. Láttunk már kótyavetye politikát csúcsra járatva, és nem akarjuk viszontlátni. És ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy Karácsony Gergelynek van-e tudomása arról, hogy mi történik körülötte, vagy fogalma sincs.

– Karácsony Gergely főpolgármester – aki soha semmiért nem vállal felelősséget – belebukhat a Városháza-botrányba?

– Maradjunk annyiban, nem véletlen, hogy a főpolgármester az előválasztási kampányban is bedobta a törülközőt. Elmúltak a mézeshónapok, szerintem már a korábbi szavazói sem díjazzák a felelősséghárítást. A kormány irányába állandósított kinyújtott mutatóujj kevés lesz a városvezetéshez.

 Sokaknak fogy a türelme, és nem csak a mindennapokat megkeserítő dugókban. Budapest egy világváros, és ami a legfontosabb, mindannyiunk fővárosa, örök büszkeségünk. Nem ilyen politikát érdemel. Romlik a köztisztaság, súlyosbodik a hajléktalanhelyzet és káosz telepedett a közlekedésre. A budapesti városvezetési deficit sokadjára kapcsolja be a riasztót: a baloldal egy-két év alatt is képes lerombolni azt, amit sokak munkájával egy évtized alatt felépítettünk. 

– Az év vége politikai meglepetése volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, a kormánypártok Novák Katalint jelölik az államfői posztra.

– Novák Katalin munkabírásával és szorgalmával hosszú évek óta bizonyítja, hogy nem véletlenül szerepel a magyar politika élvonalában. Biztos vagyok benne, hogy az első női államfőként ugyanolyan elszántsággal küzd majd az egész ország ügyéért, mint ahogy a magyar családokért küzdött az elmúlt években. Megfelelő jelölt a megfelelő helyen.

– Néhány nap és 2022-t írunk. Mit kíván a Magyar Nemzet olvasóinak?

– Mindenkinek egy vírustól mentesebb, építő munkáról és gyarapodásról szóló új évet szeretnék kívánni. Olyan hónapokat, amelyek során újra és újra felismerjük, hogy egy olyan országban élünk, amely minden nehézség ellenére bizakodással tekinthet a jövőbe. Több munka van még előttünk, mint amennyi mögöttünk. Egy zajos és heves kampány sem tudja elfeledtetni velünk azt, hogy soha nem volt annyi lehetőségünk tenni a hazánkért, mint a mostani időszakban. Ha a magyarok is így akarják tavasszal, akkor továbbra is élünk ezzel a lehetőséggel.

Borítókép: Dömötör Csaba (Fotó: Nagy Balázs)