Bármennyire meglepően hangozzék is, a madarak nem nyüzsögnek folyamatosan az etetőkön. Ha megfigyeljük a madárforgalmat, ebben óránkénti, hetenkénti, havonkénti, sőt évenkénti jelentős eltéréseket, „hullámzásokat” tapasztalhatunk – tudatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Kiemelték: fontos és alapvető információ az etetőre járó madarakkal kapcsolatban, hogy ezek nemcsak Európa és Magyarország leggyakoribb madárfajai közé tartoznak, de állományaik is alapvetően stabil-növekvő tendenciát mutatnak. Vagyis hiányuk magyarázatát nem tartós és/vagy jelentős állománycsökkenés adja.
Nagy a valószínűsége annak, hogy a klímaváltozás hatásainak az utóbbi években tapasztalható erősödése jelentős változást eredményez majd (vagy akár okoz már napjainkban is) az etetési szezon alakulásával, az etetők madárforgalmával, az érintett fajok kóborlási, vonulási útvonalválasztásával és szokásaival kapcsolatban is. Erre a választ azonban csak a következő fél-egy évtized megfigyelései adhatják majd meg
– mutattak rá. Hozzátették: amennyiben ez áll a most is tapasztalható madárhiány hátterében, akkor sajnos fel kell készülnünk arra, hogy az etetők madárforgalmának csökkenése és az etetési szezon megrövidülése tartósan az életünk részévé válik. Ez azt jelenti, hogy az adott téli napok, hetek időjárás-változásai, a hideg vagy a hó megérkezése sem feltétlenül hozza meg a várt madárforgalmat, mivel a környékünkön jóval kevesebb a madár.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület rámutatott: az utóbbi években Eurázsia északi térségeiben is késik, illetve a klímaváltozás előtti időszakhoz képest jóval enyhébb (hómentesebb) a tél, ezért a hó elől délebbre húzódó énekesmadár-csapatok is később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe, késnek vagy elmaradnak az inváziós fajok (például a fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű).
– A madárhiánynak ezt az érzését tovább fokozza, hogy a Magyarországra is jellemző enyhe, fagy- és hómentes késő őszökön és teleken a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre. A jelenség harmadik összetevőjét az őszi madárvonulás jelenti. Az etetési időszak november-decemberi kezdetekor a hazai vonulók, részleges vonulók (például a fekete rigó, vörösbegy, erdei pinty, énekes rigó) már elhagyták az országot – hívták fel a figyelmet. Hozzáfűzték: a Magyarországon tartózkodó énekesmadarak általános túlélési viselkedése, hogy a közeledő hidegfront elől (amit egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról érzékelnek) szinte egyszerre a délebbi országokba húzódnak.
Úgy vélik, ennek a négy hatásnak – késő vagy kimaradó északi vonulók és délre húzódó hazai telelők – az együttese okozza azt az érzést, hogy az ország szinte szó szerint kiürül, nemhogy látni, hallani sem lehet az énekesmadarak jelzőhangjait, és az etetők jelentős része kong az ürességtől vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelemért.
Borítókép: Illusztráció (Fotó:MTVA/Róka László)
