– Eredetileg a mi európai-keresztény kultúránk értelmében a házasságkötés, az eskü kimondása mindenképpen életre szóló elköteleződését jelentett. Ez a jelentés a II. világháború befejezéséig tartotta magát, és a vallási szemléletű embereknél mind a mai napig él is ez a fajta életgyakorlat. Az 1950-es évek vad kommunizmusában nagyon háttérbe szorult a vallás, valamint minden olyan etikai elv, ami ezzel összefüggő, így mind a templomba járás, mind a különböző szertartások művelése komoly következményekkel járt
– mondta el Bagdy Emőke a házasság hete alkalmából az Origónak adott interjúban.
A klinikai szakpszichológus professzor hozzátette: az emberek megfélemlítetten, hosszú időn keresztül mindezt legfeljebb csak titkon csinálták, de templomi esküvőről nem lehetett szó.
– Magyarországon nagyon jól lekövethető az, hogy amint olyan szemléletű kormányzat került előtérbe, ahol ismét vissza tudták hozni a keresztény értékeket, és felszabadult valamiképp a spiritualitással foglalkozás, úgy hullámzó módon, de a házasságkötés gyakorlata is visszatért; a tartalma viszont már kiveszett, mert már nem ugyanaz volt, mint hajdanán. A házasság nagyon komoly, életre szóló elköteleződéssel járt együtt úgy, hogy a válásokat valóban igyekeztek az emberek elkerülni. A válások megjelenése az emancipáció, a feminista mozgalmak, a női esélyegyenlőség révén a házasság intézményébe is beszivárogtak, és a nők munkába állása is tetézte ezt. Nagyon sok szemléletváltozás történt, a házasságkötés gyakorlata formalizálódott. […] Kilúgozódott az a fajta etikai vagy vallási tartalom, ami eleve mintegy elrendelte a házasságot a házasság szentségének a kimondásával – jegyezte meg Bagdy Emőke.
Mint emlékeztetett, az elmúlt években nagyon sajátos változás történt, mert tíz éve folyik a családok előtérbe helyezése, a pozitív intézkedések alkalmazása, hogy legyenek családalapítások és a kívánt gyermekek megszülethessenek.
– Az elmúlt tíz évben nagyon sok kormányzati intézkedés segítette a családokat. […] Egy olyan optika nyílt meg, miszerint a párkapcsolatban az elköteleződés és a felelősségvállalás mentén nagyon fontos összekötni úgy az életet, hogy már nem „én” és „te” maradunk, hanem „mi” leszünk együtt, ketten. Új célokkal, azzal a céllal, hogy a mi családunk, onnantól kezdve, hogy gyermek születik, családot alapítunk, és felneveljük a gyerekeinket. Ez a szemlélet nagyon erősen visszahozta azokat az etikai szempontokat is, amik korábban érvényesek voltak, de elvesztek – hangsúlyozta a klinikai szakpszichológus.
Továbbá kiemelte, hogy divattá vált a házasodás, ami szerinte azért is fontos, mert a pszichológiában az identitáskutatások mind azt erősítik, hogy akkor felnőtt az ember, ha elhagyja a gyermekkort, és tudja vállalni a felnőtt, saját identitását.
– Akkor vagyunk igazán biztonságérzésben egy kapcsolatban, ha a boldogító igent kimondja a párunk. Ekkor megtörténik az az aktus, amely biztonságérzetünknek egyfajta „zár a kulcsban helyzetet” okoz, mivel ország-világ elé kiáll a párunk, és azt mondja, hogy „te az enyém vagy”. Ez a szimbolikája ennek: vállalni a másikat
– rögzítette Bagdy.
Emellett a szakértő nagyon fontosnak tartja, hogy a házasságkötési szándék egy átgondolást, egy belső érlelődési folyamatot indítson el, miszerint alaposan meggondolja az egyén, hogy mit vállal, és felkészül rá.
Borítókép: Bagdy Emőke (Fotó: MTI/Cseke Csilla)
