– A budapesti 1. számú választókerület visszahódítására készül a tavaszi országgyűlési választásokon. Ez az a választókerület, amelyet az „orbáni gerrymandering” iskolapéldájaként szoktak emlegetni azok a külföldi szervezetek, amelyek támadják Magyarországot, amióta jobboldali kormánya van. Ahogy közeledünk az újabb választásokhoz, ismét erősödik ennek a narratívának az építése. Ön a közösségi oldala szerint néhány hónapja már aktívan járja a négy érintett kerületet. Mi a véleménye a kritikákról, amelyek szerint hiba ezt a területet egy egységként kezelni?
– A baloldal felvetése abból a szempontból érdekes, hogy Karácsony Gergely és más baloldali politikusok azt szokták mondani, hogy Budapest egy baloldali fellegvár, és itt minden körzetet meg fognak nyerni tavasszal. Ha akár csak egy körzet is „úgy lenne összerakva”, hogy az biztos fideszes körzet, akkor ilyen kijelentéseket nehezen lehetne tenni. Annak idején világos logika alapján született ez a választókerület: a budai és pesti történelmi városmagot fogja össze, kicsit kiegészítve, hogy elérje a többi körzet választói lélekszámát. A Budavárból, Belvárosból, Belső-Ferencvárosból és Középső-Ferencváros egy részéből, illetve a VIII. kerület Palotanegyedéből álló 1. választókerület sok hasonló problémával küzd, ilyen például az átmenő forgalom, aminek a csökkentésére a kormány a Galvani híd megépítését javasolja. Ez alkalmas lenne arra, hogy az átmenő forgalom egy nagy részét elterelje a belső kerületekből.
– Érdekes, hogy a balos narratíva szerint a Fidesznek lejt a pálya, mégis 2018-ban ez volt az egyik hely a 15-ből, ahol nyert a baloldal jelöltje. Akkor erre született egy olyan magyarázat, hogy Budapest közepén a bevándorlást mint fő kampánytémát nem lehetett könnyen eladni. Most a gyerekvédelem a Fidesz egyik fő témája. Mit tapasztal, ez mennyire érdekli az itteni embereket?
– Nem úgy gondolkozom, hogy mit lehet eladni vagy mit nem. A gyermekvédelem – és egyébként a bevándorlás is – hosszú távon az ország jövőjéről szól. Négy éve alpolgármester voltam a Belvárosban, rengeteg olyan beszélgetést folytattam, amiből az derült ki, hogy az embereket érdekli a bevándorlás. Egész Európában jellemző, hogy a fővárosokban nehezebb egy jobboldali pártnak érvényesülni, választást nyerni, de talán az is közrejátszott a ’18-as eredményben, hogy akkor még Csárdi Antal, a baloldal jelöltje el tudta magáról hitetni, hogy ő valójában egy középen álló szereplő. Ez az illúzió most szertefoszlott, hiszen Dobrev Klárával és Jakab Péterrel reklámozta magát már az előválasztáson, és teljesen betagozódott Gyurcsány Ferenc baloldali összefogásába. Ma már egyértelmű, hogy Csárdi Antal a Gyurcsány-féle csapatot képviseli.
– Az előbb említett ellenfele szivárványos szívecskével hirdeti a profilképén, hogy „Szeretni emberi jog”. Ezek szerint ő felveszi a kesztyűt a gyermekvédelem témájában…
– Nem vádolható jobboldali elhajlással, az biztos, a megnyilvánulásai baloldaliak, neoliberálisak. A következetesség helyi ügyekben egyébként elég távol áll a baloldal jelöltjétől: a már előbb említett Galvani híd megépítését korábban ellenezte az LMP, most a kampányban már arról beszél, hogy teljes mellszélességgel támogatják. A politika nyelve persze ilyen, de már annyi ügyben megfigyelhető ez a következetlenség, hogy kezd nevetségessé válni. Például amikor Csárdi Antal az V. kerületben épülő futókör mellett kiáll az egyik nagy építőipari vállalat autója elé, és elmondja, hogy ez egy jobboldali, gonosz cég, ami túlárazva dolgozik. Hozzáteszi, hogy Egerben egy ennél nagyobb futókört 25 millió forintból építettek. Ebben sem mondott igazat, ugyanis valójában 95 millió forintba került. A Bakáts tér felújításáról egyébként elismerően posztolt a Facebookon, miközben a kivitelező ugyanaz a cég volt, amit most támad. Az nagyon látszik, hogy a hatalmat akarják megszerezni, de hogy merre mennének, azt nem nagyon lehet kikövetkeztetni. Emlékezhetünk viszont, hogy 2002 és 2010 között mit csináltak: jó ideig érvényes lesz tehát az a mondás, amely szerint a magyar baloldali szavazók azzal is jól járnak, ha a jobboldal nyer, de ha a baloldal győz, azzal az egész ország veszít.
– Egyik helyi témája volt a budavári bérlakások ügye, a benyújtott törvényjavaslatát végül el is fogadták, ez alapján vannak, akik már megvehették a lakásukat a várban? Beszélt ottani emberekkel?
– Folyamatos a kapcsolattartás a helyiekkel. Ez az ügy egy jó lakmuszpapír volt, méghozzá arra vonatkozólag, hogy mit várhatunk a baloldal politikusaitól. Az alaphelyzet az volt, hogy V. Naszályi Márta polgármester asszony a kampányban megígérte a helyieknek; elintézi, hogy megvehessék a lakásukat. Sőt, az önkormányzati választások előtt – csak, hogy milyen mélységei vannak a győzni akarásnak – teleszórták a Várat olyan papírokkal, amelyekben azt írták, hogy a kormány ki akarja sajátítani a lakásokat és el fogja üldözni az ott lakókat. Ebből természetesen egy szó sem volt igaz. Ezek után 120 szavazattal nyerte meg a választást; talán mondhatjuk azt, hogy ebben valamennyi része volt a lakásvásárlásra vonatkozó kampányígéretnek.
Miután nyert, ahelyett, hogy beváltotta volna az ígéreteit, Csárdi Antallal kéz a kézben kijelentették, hogy nem hajlandók eladni a lakásokat, sőt egy novemberi fórumon azt is felvázolták, hogy milyen lakbéremeléseket terveznek. Én ez ellen felemeltem a szavam, majd közösen invitáltak egy beszélgetésre, hogy tisztázzuk ezt a – szerintük – „félreértést”. Válaszoltam, hogy szívesen megyek, de azóta sem küldték se a helyszínt, se az időpontot.
A történet folytatását mindenki ismerheti: benyújtottunk egy törvényjavaslatot, ami először országos hatályú lett volna, és ebből végül is maradt a világörökségi terület 30 évvel ezelőtti problémáit kezelő verzió. Nem lehet olyan döntést hozni, ami minden egyéni szempontot figyelembe vesz, mi az általános szabályokat tudtuk módosítani. Ha az önkormányzat normálisan működne, akkor az egyedi eseteket helyben méltányosan tudná kezelni. Jelenleg a törvény hatályban van, miután az Alkotmánybíróság kérésének megfelelően módosítottuk, az önkormányzatnak most hat hónapja van arra, hogy a beérkező kérelmek alapján elkezdje a lakások társasházzá alakítását és felmérését. Utána, akik kérik, azoknak kötelezően el kell adniuk a lakásokat.
– Ezek szerint nyártól várhatunk ebben az ügyben előrelépést?
– Vélhetően igen, érkeznek olyan információk is, amelyek szerint a polgármester asszonyék arra bazíroznak, hogy egy kormányváltás esetén ezt visszacsinálják. Annak ellenére, hogy a hivatalos kommunikációjuk szerint ők is eladnák a lakások egy részét. Amikor látták, hogy az Országgyűlés el fogja fogadni a törvényt, akkor szélkakasként irányt változtattak, és már azt mondták, hogy a javaslat bizonyos részeit ők is támogatják. Magát a törvényt azonban nem támogatta V. Naszályi Márta, Csárdi Antal pedig nem szavazta meg a parlamentben. Igazából csak a szokásos baloldali politikának lehettünk szemtanúi, amely szerint ha kell, akkor mindent megígérnek, de egyébként egy pillanat alatt meg tudják változtatni a véleményüket, ha az érdekük úgy kívánja.
– Közösségi oldalán többször utal arra, hogy a fővárosi önkormányzattal is kapcsolatot kell tartania a kerületekben megválasztott országgyűlési képviselőknek. Ez a gyakorlat most nem jellemző, mi lehet ennek az oka?
– Elég régóta foglalkozom a belső kerületekkel, korábban leginkább az V. kerülettel és egy jó ideje már a teljes választókerülettel. Arra próbálok koncentrálni, hogy az embereknek mik a hétköznapi problémáik és ezekre hogyan találhatnánk megoldást. Ez igaz a vári lakásokra is, de a Mészáros utcai buszparkoló ügye is idetartozik. Alapvetően a politika szerintem a közösségekről szól. Ha van közösség, akkor van miért dolgozni, és akkor az emberek véleménye is sokkal könnyebben becsatornázható egy képviselő számára, legyen akár önkormányzati, akár országgyűlési megbízatása.
Szentgyörgyvölgyi Péterrel, a Belváros polgármesterével régóta kiváló kapcsolatban vagyunk. Vele könnyű együtt dolgozni, segítem a munkájukat, ahol tudom. Számos újításnak az éllovasa az V. kerület, például speciális fatelepítés, fejlesztések, zöldítés területén.
A főváros tekintetében, és egyébként az I. és IX. kerület esetében is nagyon sok olyan hangzatos kijelentés van, amely hasonló fejlesztéseket takar, azonban a megvalósulás után egy lebutított, sok szempontból a zöldterület növelését kispóroló megoldás születik. Jó példa erre a Belgrád rakpart ügye, ami fejlesztés alatt áll. Olyan terveket ismerünk, amelyekben sem a forgalomcsökkentés, sem a zöldterületek növelése nem prioritás. Pozitív, hogy abban most sikerült megegyezni a fővárossal, hogy ezt a tervet újragondolják. Azt csak említés szintjén jegyezzük meg, hogy sok esetben el sem jutnak a fejlesztésig a sokpárti koalíciók által irányított kerületek, mert már korábban összevesznek.
– Politikai közhellyé kezd válni, hogy a Fidesz lemondott a fővárosról a 2022-es választásokon. Ez igaz?
– Ez visszatérő elem a politikai kommunikációban, de egyáltalán nem igaz. Ha a feleségemet kérdezik, ő egészen biztos nem úgy gondolja, hogy a Fidesz elengedte a fővárost, mert akkor sokkal többet lennék otthon. Mi éjt nappallá téve azon dolgozunk, hogy a Fidesz jó eredményt érjen el Budapesten. Biztos vagyok benne, hogy nyerhető a választókerület, ahol indulok, szerintem sokat számít, hogy mit tesz az ember. Ha az emberek látják, hogy valakiben van tenni akarás, és nem csak alibizik, annak meglesz az eredménye. Biztos vagyok benne, hogy április 3-án a választásokon Budapesten több körzetben is nyerni fogunk, az 1-es választókerületben pedig le fogom győzni Csárdi Antalt.
Borítókép: Böröcz László (Fotó: Kurucz Árpád)
