A nemi identitásról, a szexuális nevelésről való gondolkodás az elmúlt évtizedben, hozzávetőlegesen az utóbbi öt évben, radikális változáson ment át – hívja fel a figyelmet az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja. Mint írják, ezt a folyamatot követte a klinikai gyakorlatban a nemiszerep-diszfória kezelési lehetőségeinek és protokolljának a módosulása. Mindebből Magyarországon egyelőre keveset érzékelünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos ezekkel a változásokkal tudatosan foglalkoznunk.
Érvek, kutatások, elméletek szembenállása mellett a politikai erők is eszközként és kommunikációs fegyverként használják a nemi identitás (és orientáció) kérdését.
Ebben a feszültségekkel terhelt térben kell minden gyerekekkel foglalkozó szakembernek és szülőnek állást foglalnia a kérdésben, ami egyáltalán nem könnyű feladat – hangsúlyozza a munkacsoport.
Van-e „nemváltás” óvodás korban?
Először is fontos tisztázni, hogy a „nemváltás” vagy más néven tranzíció nem feltétlenül egyenértékű a műtéti beavatkozásokkal – szögezik le a szakemberek. A tranzíció lehet szociális, jogi és medikális is, és a medikális (orvosi) tranzíció sem feltétlenül egyenértékű a műtéti beavatkozásokkal. Leszögezik, hogy a biológiai nemet ténylegesen megváltoztatni nem lehet.
Azt biztosan állíthatjuk, hogy valóban nincsenek óvodás korban műtéti beavatkozások, sem hormonkezelések. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a nemváltás egyéb formái megtörténnek, nemcsak óvodás, de annál kisebb gyerekek esetében is, akár orvosi diagnózis nélkül is. Magyarországon ezek a trendek, változások egyelőre kevéssé érzékelhetők, de valójában csak idő kérdése, hogy itthon is hangsúlyosabban megjelenjenek – vélik a szakemberek.
Mint írják, a klinikumban már most tapasztalják, hogy egyre több kiskamasz, kamasz bizonytalan a nemi identitásában, a szakmai képzéseken pedig egyre nagyobb teret kap a transzideológia. Számos tőlünk nyugatabbra fekvő országban (pl. USA, Kanada, Nagy-Britannia) vannak gyerekek, akiket a születési nemüktől eltérő módon szólítanak, öltöztetnek és aszerint is kezelnek. Van, aki a még beszélni sem tudó gyerekéről megállapítja, hogy genderatipikus, nem illik sem a lány, sem a fiú kategóriába, ezért már a gyerek öntudatra ébredése előtt úgy bánik vele, mintha a biológiai neme nem határozná meg a társadalmi nemét (összefoglaló a gendersemleges nevelésről itt). Több aktivista szakértő amellett érvel, hogy már egy hároméves is el tudja dönteni, hogy milyen nemhez szeretne tartozni, tehát lehet transznemű, és tiszteletben kell tartani a „döntését”. A munkacsoport hangsúlyozza: