A kiindulópontot tekintve nem állunk rosszul, különösen más európai országokhoz képest – mutat rá a Green Policy Center. Mégis, 2050 már csak alig harminc évre van, és a magyar kibocsátások eddig körülbelül 34 százalékkal csökkentek, vagyis az út felénél a munka harmadát végeztük el. Az alábbi írás a konferencián tervezett három panelbeszélgetés hátterét mutatja be és egyben a magyar energiapolitika jövőjével foglalkozó cikksorozat bevezetője is, amely a konferencia első paneljének témája lesz.
Energetikai átalakulás
Már most egyértelmű, hogy az orosz–ukrán háború alapjaiban érinti az Európai Unió és benne Magyarország energiapolitikai jövőjét. Európa ugyanis rendkívüli módon kitett az orosz fosszilisenergia-importnak, amelyet immár nemcsak klímapolitikai szempontból, hanem biztonságpolitikai okokból is radikálisan csökkenteni kíván. Magyarország még az EU-s átlagnál is jobban függ az orosz gáz- és olajbehozataltól. Sőt, az áramtermelésünk közel felét adó Paksi Atomerőmű is orosz fűtőanyaggal működik.
A jelenlegi helyzet felszínre hozta azt a már korábban is ismert tényt, hogy Magyarország energiabiztonsága rendkívül sérülékeny. Egy esetleg EU-s importkorlátozás vagy egy egyoldalú orosz lépés egyik pillanatról a másikra hozhatja rendkívül nehéz helyzetbe az országot.
Ezen nyilvánvalóan változtatni kell, mert így az ország szuverenitása nem teljes körű. Mindeközben a háborútól függetlenül is egy energiaárválság is sújtja a régiót. Vannak, akik szerint a helyzetünket nem is könnyű megváltoztatni, és megfontoltan kell cselekedni, mert az energiabiztonság és a megfizethetőség a legfőbb szempont. Mások azt hangsúlyozzák, hogy éppen az orosz függőség radikális csökkentése hozná el a valódi energiabiztonságot például a zöldenergia-források sokkal erőteljesebb alkalmazása révén. Viszont kérdés, hogy ez a gyorsított átállás mennyiben tartaná fenn a megfizethetőség szempontjait, illetve addig is, amíg lezajlik, honnan biztosítsuk az ellátás folyamatosságát. Tiszta, biztonságos és megfizethető energia – vajon hogyan érvényesíthető ez a három szempont egyszerre a 2050-es klímasemlegességi céldátum tükrében? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a konferencia első panelbeszélgetése.
Ipari kibocsátáscsökkentés
A klímasemlegesség eléréséhez minden ágazatnak, így a magyar iparnak is ki kell vennie a részét az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának közel nullára történő csökkentéséből. Ezt az átmenetet úgy kell levezényelni, hogy a lehető legtöbb munkahelyet őrizzük meg, valamint a zöldiparágakban létrejövő új állások szívják fel a hanyatló ágazatokban felszabaduló munkaerőt. Senkit sem hagyhatunk az út szélén. A hazai ipar ÜHG-kibocsátása – beleértve az energiafelhasználást és a folyamatemissziókat is – igen jelentős: az ország összes bruttó ÜHG-kibocsátásának 16 százalékáért felelős (2019). Jelen pillanatban a kibocsátások csökkentésének rendelkezésre álló, legegyszerűbb módjai – az ipari energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások részleges bevonása az üzem energiaellátásába – szükséges, de hosszú távon nem elégséges megoldások. Ezek mellett meg kell oldani az üzemek klímasemleges energiaellátását, amelyekben nagy szerepet kaphat például a hidrogén.