A zöldpolitikai előremenekülés lehet a kiút a válságok korából

2020. június 3-án a Magyar Országgyűlés nagy többséggel fogadta el a klímavédelemről szóló törvényt, amely kimondja, hogy Magyarország 2050-re klímasemlegessé válik. Ha komolyan vesszük a törvénybe iktatott célt, akkor érdemi előrelépésre van szükség rövid időn belül. Szerencsére ehhez számos eszköz és lehetőség áll rendelkezésre, amelyek közben a magyar emberek kiszámítható boldogulását is elősegíthetik. Ráadásul a ránk tört energiaár-válságból és az orosz–ukrán háború okozta ellátási bizonytalanságból is a zöld úton való előremenekülés hozhat valódi kiutat. A Green Policy Center 2022. június 3-án egész napos konferencia keretében kíván rávilágítani a lehetséges megoldásokra.

Gyál, 2020. január 1. Autós tankol a Mol gyáli töltõállomásán 2020. január 1-jén. A kormány döntése értelmében január 1-jétõl emelkedik a biológiai eredetû összetevõk bekeverendõ aránya az üzemanyagokban, az intézkedéssel Magyarország is csatlakozik a környezetbarát E10-es üzemanyagot használó államokhoz. A régi típusú autót használóknak célszerû ellenõrizni, hogy lehet-e kocsijukba az új üzemanyagból tankolni. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

A kiindulópontot tekintve nem állunk rosszul, különösen más európai országokhoz képest – mutat rá a Green Policy Center. Mégis, 2050 már csak alig harminc évre van, és a magyar kibocsátások eddig körülbelül 34 százalékkal csökkentek, vagyis az út felénél a munka harmadát végeztük el. Az alábbi írás a konferencián tervezett három panelbeszélgetés hátterét mutatja be és egyben a magyar energiapolitika jövőjével foglalkozó cikksorozat bevezetője is, amely a konferencia első paneljének témája lesz.

Energetikai átalakulás

Már most egyértelmű, hogy az orosz–ukrán háború alapjaiban érinti az Európai Unió és benne Magyarország energiapolitikai jövőjét. Európa ugyanis rendkívüli módon kitett az orosz fosszilisenergia-importnak, amelyet immár nemcsak klímapolitikai szempontból, hanem biztonságpolitikai okokból is radikálisan csökkenteni kíván. Magyarország még az EU-s átlagnál is jobban függ az orosz gáz- és olajbehozataltól. Sőt, az áramtermelésünk közel felét adó Paksi Atomerőmű is orosz fűtőanyaggal működik.

A jelenlegi helyzet felszínre hozta azt a már korábban is ismert tényt, hogy Magyarország energiabiztonsága rendkívül sérülékeny. Egy esetleg EU-s importkorlátozás vagy egy egyoldalú orosz lépés egyik pillanatról a másikra hozhatja rendkívül nehéz helyzetbe az országot. 

Ezen nyilvánvalóan változtatni kell, mert így az ország szuverenitása nem teljes körű. Mindeközben a háborútól függetlenül is egy energiaárválság is sújtja a régiót. Vannak, akik szerint a helyzetünket nem is könnyű megváltoztatni, és megfontoltan kell cselekedni, mert az energiabiztonság és a megfizethetőség a legfőbb szempont. Mások azt hangsúlyozzák, hogy éppen az orosz függőség radikális csökkentése hozná el a valódi energiabiztonságot például a zöldenergia-források sokkal erőteljesebb alkalmazása révén. Viszont kérdés, hogy ez a gyorsított átállás mennyiben tartaná fenn a megfizethetőség szempontjait, illetve addig is, amíg lezajlik, honnan biztosítsuk az ellátás folyamatosságát. Tiszta, biztonságos és megfizethető energia – vajon hogyan érvényesíthető ez a három szempont egyszerre a 2050-es klímasemlegességi céldátum tükrében? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a konferencia első panelbeszélgetése.

Ipari kibocsátáscsökkentés

A klímasemlegesség eléréséhez minden ágazatnak, így a magyar iparnak is ki kell vennie a részét az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának közel nullára történő csökkentéséből. Ezt az átmenetet úgy kell levezényelni, hogy a lehető legtöbb munkahelyet őrizzük meg, valamint a zöldiparágakban létrejövő új állások szívják fel a hanyatló ágazatokban felszabaduló munkaerőt. Senkit sem hagyhatunk az út szélén. A hazai ipar ÜHG-kibocsátása – beleértve az energiafelhasználást és a folyamatemissziókat is – igen jelentős: az ország összes bruttó ÜHG-kibocsátásának 16 százalékáért felelős (2019). Jelen pillanatban a kibocsátások csökkentésének rendelkezésre álló, legegyszerűbb módjai – az ipari energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások részleges bevonása az üzem energiaellátásába – szükséges, de hosszú távon nem elégséges megoldások. Ezek mellett meg kell oldani az üzemek klímasemleges energiaellátását, amelyekben nagy szerepet kaphat például a hidrogén. 

Kezelni kell a folyamatemissziókat is, amelyek közvetlenül a gyártási alapanyagokból szabadulnak fel – ebben a szén-dioxid leválasztása és tárolása vagy felhasználása lehet a segítségünkre. Számos iparágban lenne szükség a gyártási technológia teljes lecserélésére vagy alapanyagváltásra 2050-ig. Mindezt úgy kell elérni, hogy a zöldalternatívák fejlesztése sok esetben még csak kísérleti fázisban tart, vagy működési költségük jelentősen meghaladja a hagyományos technológiákét. Az ipar beruházási ciklusai nagyjából harmincévesek, vagyis ha ma felépítünk egy új gyárat, az ennyi ideig képes lenne változatlanul működni. Viszont az emelkedő energiaárak és a szigorodó klíma- és környezetvédelmi szabályok, például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) okozta többletköltségek mellett az ipar zöldátállása nem egy „költséges hobbi”, hanem a cégek túlélésének egyetlen útja. Ráadásul, aki először lép, az hosszú távon versenyelőnyt is szerezhet a piacon. Ezért a kutatás-fejlesztés-innováció kulcsfontosságú, különösen az előttünk álló évtizedben, hiszen mihamarabb meg kell kezdeni az új technológiákra való áttérés hosszadalmas folyamatát. 

A kutatásokat illetően, de akár az új technológiák beépítésében is szükség lehet állami támogatásra, figyelembe véve annak hatalmas költségigényét. Emellett tekintettel kell lenni arra is, hogy bár a párizsi klímamegállapodás alatt minden ország igyekszik fokozni klímavédelmi erőfeszítéseit, a fejlett országok, így az EU az átlagnál gyorsabb kibocsátáscsökkentésre tett vállalást.

Így az egyes országok klímapolitikája közötti eltérések torzulásokat okozhatnak az uniós cégek versenyképességében, amely ellen megfelelő szabályozással védelmet kell nyújtani. Ez Magyarország, mint az EU peremén elhelyezkedő ország számára különösen fontos. 

A fejlesztés alatt álló új technológiák közül melyek lennének e legalkalmasabbak a hazai viszonyok között, és hogy lehet elősegíteni a létrehozásukat és elterjesztésüket? A magyar ipar proaktívan, korán kezdje meg az átállást, vagy várja meg, amíg az új technológiák piacérettek és olcsóbbak lesznek, és csak az iparági középmezőnnyel egy időben térjen át azok használatára? Hogyan készülhet fel az ipar a klímaváltozás elkerülhetetlen hatásaira és a nemzetközi energiapiac váratlan, sokszor politika vezérelt fordulataira? Hogyan lehet megoldani azt, hogy az ipar is versenyképes maradjon és a klímapolitikai célok is megvalósuljanak? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre igyekszik választ találni a konferencia második beszélgetése.

Zöldmunkahelyek

A zöldátmenet nem képzelhető el a társadalom megfelelő bevonása nélkül. A zöld gazdasági átállással viszont átmenetileg sok munkahely szűnhet meg vagy alakulhat át. Itt elég csak az energiaszektorra, a bányászatra vagy az autóiparra gondolnunk. Magyarországon az autóipari gyártókapacitás a GDP öt-hat százalékát teszi ki, míg az autóipari beszállítók további nyolc-kilenc százalékát adják a bruttó hazai terméknek. A hazai 700 autóipari vállalat közvetlenül 100 ezer főt, míg közvetve 180 ezer főt foglalkoztat. Márpedig a leglátványosabb átalakuláson talán a járműipar megy keresztül a klímacélok teljesítése érdekében. Ezért fontos kiemelten kezelni a munkahelyek zöldítését, hogy az tervszerűen és ne sokkszerűen menjen végbe, mint a 90-es évek elején.

Különösen azokat a társadalmi csoportokat érintheti érzékenyen ez az átalakulás, akik eleve sérülékenyebbek és kevesebb lehetőségük van arra, hogy munkahelyet váltsanak, illetve ahol a település eddigi egyetlen nagy munkaadója esik ki. Ráadásul ezek azok az emberek, akik legkevésbé járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz. Ezért fontos a megfelelő, magas hozzáadott értékkel rendelkező zöldállások kialakítása hazánkban. 

A zöldmunkahelyek eközben minőségi állásokat teremthetnek, csökkenthetik a munkanélküliséget, tehetnek a klímaváltozás megfékezéséért, valamint biztosíthatják Magyarország gazdasági megerősödését és a felzárkózását is. A zöldmunkahelyek nemcsak megélhetést biztosítanak, hanem növelhetik hazánk nemzetközi versenyképességét is, hogy minél több hasznot hajtson az országnak a globális zöldinnováció és gazdasági átmenet. Továbbá a jó minőségű zöldmunkaerő-képzés kialakítása a hazai zöldipar megerősödését is hozhatja, ezáltal pedig sok, az energiaátmenethez szükséges terméket akár hazánkban is előállíthatunk, nem szorulnánk rá külföldi cégek termékeinek importjára. Gondoljunk csak az épületenergetikai felújításokban használt alapanyagokra, napenergiaparkok telepítésére és fenntartására, vagy csak a körforgásos gazdaságban rejlő lehetőségekre. 

Hazánkban már elkezdődött egy hasonló kezdeményezés az északkelet-magyarországi régió fenntartható és igazságos átmenetét segítő „LIFE-IP North-HU-Trans” projekt keretében, ahol átképzési és vállalati mobilizációs programok révén biztosítják az érintett munkavállalók helyzetének rendezését. Fontos azonban nemcsak egyes régiókban, hanem nemzetgazdasági szinten is kezelni a munkahelyek zöldítését. Ennek mentén a Klímasemleges Magyarország 2050 konferencia harmadik, Zöldállások az igazságos átmenet támogatására című panelbeszélgetése során arról hallhatunk majd, hogy mik azok a zöldmunkahelyek, milyen gazdasági és társadalmi potenciált rejtenek magukban, mit kell tennünk a szélesebb elterjedésükért, és milyen elvárásokkal van a piac az állam és a képzési helyek irányába.

A konferenciáról további részletek a linkre kattintva érhetők el.

Borítókép: Autós tankol a Mol gyáli töltőállomásán 2020. január 1-jén. A kormány döntése értelmében január 1-jétől emelkedik a biológiai eredetű összetevők bekeverendő aránya az üzemanyagokban, az intézkedéssel Magyarország is csatlakozik a környezetbarát E10-es üzemanyagot használó államokhoz (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)