Az Európai Unió – Kínát és az USA-t is messze megelőzve – Afrika legfontosabb kereskedelmi partnere, ugyanakkor az afrikai földrészen túlnyúló biztonsági problémák is elsősorban Európát és a Közel-Keletet érintik. A humanitárius megfontolások mellett így az EU érdeke is, hogy segítse Afrika fejlődését és stabilitását, az adaptációs folyamatokat – állítja Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója a Green Policy Center (GPC) felkérésére írt tanulmányában.
Tízszeresére nőtt lakosság
Afrika területének hatvan százaléka esik a sivatagi, illetve száraz éghajlati zónába, így itt minimális hőmérséklet-emelkedés, illetve csapadékcsökkenés is drasztikus változást von maga után. A hőmérséklet-emelkedés mértéke eddig ugyan kisebb, mint amit az északi féltekén mérhetünk, de a következmények sokkal súlyosabbak: a kontinens egészén gyorsul az elsivatagosodás, a csapadék mennyisége csökken – mint Kelet- vagy Dél-Afrikában –, vagy legalábbis egyenetlenné válik. Az esős és száraz évszakok ciklusa felborul, egyes csapadékosabb időszakok elmaradnak, a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék pedig gyorsan lefolyik az adott területekről, áradásokat, villámárvizeket okozva.
A klímaválság – a direkt következményein túl katalizátorként összekapcsolódva egyéb trendekkel – felerősítheti és táplálhatja a már meglevő feszültségeket: Afrika túlnépesedési, túllegeltetési dinamikája felerősödhet, a nomád–földműves, az etnikai és a vallási szembenállás fokozódhat, miközben a főleg mezőgazdaságból élő közösségek az esetek többségében idegenkednek az új technológiáktól és haszonnövényektől.
A földrész lakossága bő egy évszázad alatt nagyjából a tízszeresére, 1,3 milliárd főre nőtt, és az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re meghaladja majd a két és fél milliárd főt.
Mindez pedig azt jelenti, hogy a régi adaptációs módszerek – elköltözés új földekre – nem működnek, mivel a tízszeresére duzzadt populáció ezt nem teszi lehetővé.
Alternatíva a fiatal generációknak
Marsai Viktor tanulmányában leszögezi, hogy Európa és Afrika története, gazdasága és biztonsága összefonódott, és emlékeztet, hogy a klímaváltozás által előidézett komplex kihívások óvatos becslések szerint is tízmilliós léptékű népességmozgáshoz vezetnek nemzetközi és belső migrációt is eredményezve.
A dzsihádista csoportok működése egyelőre közvetlenül alig érinti Európát, de a szomáliai al-Sabaab vagy a nigériai Boko Haram által folytatott dzsihádista felkelések már évtizedek óta zajlanak, több tízezer ember életét követelték, és milliókat kényszerítettek lakóhelyük elhagyására.
