A Green Policy Center magyar klímapolitika jövőjéről szóló cikksorozatának első részében többek között arra kereste a választ, hogy milyen erőfeszítéseket kell tennie hazánknak ahhoz, hogy sikerüljön elérni a 2050-re kitűzött klímasemlegességi célt.
A második rész azt vizsgálja, hogy a kiindulópontok helyes rögzítése után melyek lehetnek a legfontosabb céljai a magyar klímapolitikának, melyek azok a mérföldkövek, amelyek elérése értelmet ad a cselekvésnek.
Kibocsátáscsökkentési és elnyelési dimenzió
A párizsi megállapodás rögzíti azt a hosszú távú célt, hogy „a jelen század második felében méltányossági alapon, a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolásának összefüggésében egyensúly jöjjön létre az üvegházhatású gázok emberi eredetű forrásokból való kibocsátásai és a nyelők általi eltávolításai között”. Ezt nevezzük a hétköznapi szóhasználatban klímasemlegességnek. Az utóbbi időben szerencsére egyre több ország deklarálja az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által közreadott jelentés alapján, hogy már a század közepére (a legtöbben 2050-re) el kívánják érni ezt az állapotot. E pozitív fejlemény mellett azonban legalább három további fontos vonatkozásáról kevesebbet beszélünk.
Az első, hogy ha egy ország kitűzi a klímasemlegességi célt, annak azt is hitelesen kell bemutatnia, hogy miként tervezi elérni. Mert bár rendkívül fontos és nagy jelentősége van a politikai elköteleződésnek,
konkrét tervek és a tervek végrehajtását nyomon követő és ajánlásokat is megfogalmazó nemzeti monitoringrendszer nélkül nem lesz több, mint üres politikai ígéret.
A szakmai műhely szerint a magyar klímapolitikában először meg kell alkotni egy hiteles és ambiciózus hosszú távú stratégiát, amelynek nem az a legfőbb feladata, hogy harminc évre előre lássa és pontosan kijelölje a csökkentési pálya minden részletét, hanem elsősorban az, hogy meghatározza a főbb haladási irányokat és azt a kibocsátási egyensúly szintet, amelyet el kell érnünk.

Fotó: MTI/Varga György
Emellett a stratégiához kapcsolódva létre kellene hozni olyan állandó fórumokat, amelyek folyamatosan egyeztetve szorosan nyomon követik az egyes főbb szektorokban zajló folyamatokat, fejleményeket, és azok fényében javaslatokat tudnak megfogalmazni a döntéshozóknak.