– A források megszerzése és a fejlesztéspolitika több területen találkozik – kezdte előadását Navracsics.
A területfejlesztésnek nincsen nagy hagyománya, hazánk szerkezete aránytalan, a fővárosi lakosságszám és a magyar politikai hagyomány is a központosítást erősíti.
A miniszter a helyzetet a következőkben vázolta fel: számos, ma még összegzésre váró folyamat indult meg a Covid alatt, ezeket még ki kell elemezni. A Benelux államok jobb mutatókkal rendelkeznek demográfia és foglalkoztatottság terén, Dél- és Kelet-Európa kevésbé. A kohéziós politikának köszönhetően viszont a „mag-Európához” képest zajlik a felzárkózás, ebbe kell illeszkednünk.
Itt kell bírnunk a tempót, és kell egy kicsit meg is haladnunk. A kihívás tehát kettős: álljunk helyt a versenyképességi versenyben, tudjunk felzárkózni az EU átlagához, és közben próbáljuk meg az országon belüli szakadékot csökkenteni, a felzárkózásra váró régiók számára biztosítani azt, úgy, hogy közben az előbbi küzdelemben részt vevő régiók is megkapják a segítséget – fejtegette Navracsics. – Erre két nagy EU-s forrás van, a helyreállítási alap az egyik, amelyről a döntés 2020 végére megszületett, e hitel mögött garanciát vállaló országként hazánk is ott van. Mivel az összeget igazítják a gazdasági teljesítményhez, Magyarország már most 430 milliárd forinttal kevesebbet kap, ami akár jó jelnek is tekinthető. Ez azért van, mert a gazdaságunk jól teljesít, de például Spanyolország több pénzt kap, mert az előrejelzéshez képest kevésbé nőtt a gazdaság.
