– Zánkán minden nyári, ottalvós Erzsébet-tábor egyben élménytábor, ahol a vasárnaptól péntekig tartó turnusok során napi hatvan program és teljes ellátás várja a gyerekeket. Ezekről óriási szakmai apparátussal gondoskodunk a teljeskörűen felújított és üzemeltetett 150 hektáros táborhelyen. A tudomány, a kultúra, a sport, a magyarság és honismeret, illetve a kereszténység alappillérekre épülő, interaktív foglalkozások számos területre nyújtanak betekintést a táborozóknak
– fejti ki kérdésünkre Hornyák Tibor, a táborokat szervező és koordináló Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány elnöke, hangsúlyozva, hogy a táborban egy időben jelenik meg számtalan tematika. A részletekről elmondja, hogy a gyerekekre a közös nyitóceremónia után a többi között íjászat, lézerjáték, katamaránvitorlázás, középkori csatajátékok, 3D-s, Lego robot foglalkozások, csillagászat, színjátszás, mozi, komoly- és könnyűzenei koncertek, színházi előadás, zenei foglalkozások, néptánc, streetball, tandemezés, teqball, vívás és akadályversenyek is várnak, a táborozók pedig idén először cirkuszi előadás, exatlonpálya és számos új, a digitális kompetenciát fejlesztő program közül is választhatnak. Mindezek mellett áhítatokon vagy keresztény foglalkozásokon is részt vehetnek, amiket református és katolikus lelki vezetők (testvérek) tartanak, akikkel akár kötetlenül is beszélgethetnek a gyerekek – teszi hozzá.
– A zánkai táborba és onnan haza ebben az évben is ingyenesen utazhatnak a tanulók – mondja Hornyák Tibor, kiemelve, hogy míg 2012-ben harmincezren táboroztak, addig idén év végéig összesen már 175-180 ezren vehetnek részt a különféle Erzsébet-táborokban, amelyeket a kormány bruttó 10,4 milliárd forinttal támogat.
– Az Erzsébet-táborok azért is fontosak, mert a kikapcsolódási lehetőség mellett azt a szellemi és kulturális örökséget is hivatottak átadni a generációknak, amelyekre nemzeti identitásunk és alapvető emberi értékeink épülnek. A tábori élmények gondoskodhatnak arról, hogy Magyarország jövőjének alkotói – a gyerekek – céljaik és vágyaik eléréséhez szellemi és lelki alapot kapjanak
– fogalmazza meg a küldetést az elnök.
– A táborozáson 1–11. osztályos tanulók vehetnek részt, amikor viszont túljelentkezés van, a nehéz helyzetben lévő, a sajátos nevelési igényű, illetve a fogyatékkal élő gyerekekkel benyújtott pályázatok előnyt élveznek – erről már Darabánt Judit, az Erzsébet-táborok kommunikációs igazgatója számol be lapunknak. Felhívja a figyelmet arra, hogy egyénileg nem lehet részt venni a táborban, a különböző, de többségében köznevelési intézmények csak csoportosan jelentkezhetnek. Hozzáteszi: a balatoni ottalvós táborokra minimum 15, maximum 60 általános iskolás pályázhat egyszerre, de egy intézmény több jelentkezést is beadhat. – Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy minden régióból hasonló számú diák érkezzen – mutat rá, kiemelve, hogy minden nyáron fogadnak Erdélyből, a Délvidékről, a Felvidékről, Kárpátaljáról és Horvátországból is magyar gyerekeket, mert nagyon lényeges, hogy a szórványban élők is részesüljenek ezekből az élményekből. Ezek a fiatalok együtt nyaralnak az itthoniakkal, összetartoznak, így erősödhet a nemzeti identitás is, ami az Erzsébet-dalban is elhangzik – hangsúlyozza. – A résztvevőket egy Táborozom elnevezésű applikáció is segíti, ezen a többi között a tábor térképei, az étkezési beosztások és a programok leírása is megtalálható – fejti ki Darabánt Judit, aki fáradságot nem ismerve szervez és tervez újra, ha kell, vagyis szinte együtt lélegzik a háromezer táborozó diákkal és segítőikkel. Arra a kérdésre, hogy érezte-e már rosszul magát egy-egy fiatal ebben a táborban, természetesen nemmel válaszol, de elmondja azt is: a programkavalkád hatására a gyerekeknek sokszor csak hazatérve áll össze, mennyi élményben volt részük, akkor viszont napokig mesélnek szüleiknek.
– A programok lebonyolításáért a narancssárga pólós szuperhős csapat, vagyis a TESO-k (Tábori Együttélést Segítő Operatív munkatársak) felelnek, akik minden feladatban részt vesznek, alapítványi, saját fejlesztésű programokat is tartanak. De speciális TESO-feladatkörök is vannak. A sárkányhajós TESO-k például testnevelés szakra járnak vagy sportolnak. Emellett egy orientációs hét során mindenre kiképezzük őket annak érdekében, hogy értsék a gyerekek nyelvét, és megfelelően adják át azt az ismeretanyagot, ami a programokkal együtt jár – részletezi Darabánt Judit, kiemelve, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a biztonságra is, ezért 24 órás gyermekorvosi ügyelet, mentőszolgálat és vízimentők is készenlétben állnak, ha arra lenne szükség.
A napunk a táborhoz tartozó kikötőben kezdődik, ahol a sárkányhajók indulása előtt a TESO-k oktatást tartanak a mentőmellényben felsorakozott gyerekeknek az evező helyes használatáról, majd a kicsik egyenként, óvatosan szállnak be a csónakokba és foglalják el a helyüket. Az élményhez nemcsak a csodás víztükör járul hozzá, hanem egy harci dob is, amit egy társuk üt végig az út során. A közel egyórás evezés alatt a vezetők vezényszavakat kiabálnak, a kikötőbe visszaérve pedig „Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!” felkiáltással köszönik meg az élményt a gyerekek.
A sárkányhajó után sétahajóra szállunk, már egy másik csapattal. A szentpéterszegi Irinyi Károly Általános Iskola és AMI Fekete Borbála Általános Iskolája az ország keleti részében található, és több környező településről járnak ide a sokszor nehezebb körülmények között élő tanulók. Közülük az összesen 16, kisebb és nagyobb diák több mint 450 kilométert utazott azért, hogy felszállhasson erre a hajóra. Kísérőjük, Keresztesi Anikó – aki már 2014 óta tér vissza diákjaival az Erzsébet-táborba – alsó tagozatos tanító, de felső tagozaton is oktat ének-zenét és informatikát. Arról mesél, hogy tudatosan különböző korosztályokból hoz diákokat, mert így megismerik egymást, és az iskolán belüli kapcsolatuk is jobb lesz.
– Azért jövünk ide, hogy a gyerekek élményeket szerezzenek, ezért mindennap igyekszünk fürödni a Balatonban, de az is nagy élmény volt, amikor az Alföldön élőkként megmásztuk a Badacsonyt
– mondja Anikó, aki tudatosan tanítja diákjait az önállóságra, így nekik kell beágyazni és a szobájukat takarítani is. Csoportjából a hetedikes Annabellának, illetve a hatodikos Angyalkának és Mirellának a kalandpark tetszett a legjobban, de nagyon dicsérik a TESO-kat is, és arról is mesélnek, hogy már több barátságot is kötöttek.
Az István Király Baptista Általános Iskola Nyíregyháza mellett, Kótajon található, onnan érkezett diákjaival Horváthné Bodnár Emese, aki természettudományokat és technikát tanít. Szintén a kezdetektől kísér diákokat az Erzsébet-táborba, de már nemcsak nyáron, hanem télen is visszatérnek Zánkára. Most hatvan fiatallal érkeztek. – A táborban minden olyan élményt megkaphatnak a gyerekek, amit otthon nem. Itt van a Balaton, amit sokan csak a tábor alatt látnak először, mivel sok az iskolánkban a hátrányos helyzetű tanuló, és talán ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy ilyen helyen ilyen programokon minimális önköltséggel vegyenek részt – mutat rá a pedagógus. Fontosnak tartja, hogy a gyerekek olyan, empátiát erősítő foglalkozásokon is részt vehetnek, ahol a fogyatékkal élők mindennapjaiba nyerhetnek betekintést, mivel az iskolájukban is van hallássérült és több sajátos nevelési igényű tanuló is.
A hatodikos Máté – aki már télen is járt a zánkai táborban – arról számol be, hogy a cirkuszi előadáson túl részt vett már sárkányhajózáson, a digitális kompetenciafejlesztő foglalkozáson pedig megtanulta, hogy ne üljön sokat a számítógép előtt, mert akkor nem marad energiája másra. – A sok program közül az éjszakai kalandtúra volt a legizgalmasabb, mert egy bűntényt kellett megfejtenünk, ahol voltak szellemek, egy törött szív és villámok is – meséli lelkesen Máté, aki annak is örül, hogy sokáig fennmaradhatott.
A TESO-kon kívül programszolgáltatók, illetve együttműködő partnerek szórakoztatják és látják el ismeretekkel a résztvevőket. A hősök napján például az Országos Mentőszolgálat, a rendőrség, a katasztrófavédelem, a büntetés-végrehajtás, a TEK és a vízimentők vesznek részt interaktív standokkal. A gyerekek rajtuk keresztül betekintést nyerhetnek ezeknek a hivatásoknak a szépségeibe, és esetleg kedvet is kaphatnak hozzájuk. A tizenöt éves Tomi Kárpátaljáról érkezett és ő is visszatérő táborozó. Az akadálypályánál kérdezzük az élményeiről, azt mondja, rendőr szeretne lenni, ha felnő. – Legjobban a füstsátor tetszett a tűzoltóknál, ahol nem láttunk semmit, de ültünk rendőrmotoron is és meg is bilincseltek. Na nem azért, mert bűnt követtem el, csak kipróbáltam – viccelődik, majd rohan is tovább, mert a katonák épp egy érdekes fegyverbemutatót tartanak. Török Attiláné Adélka alsós tanítóként és hitoktatóként rutinos táboroztató, de nemcsak a kárpátaljai hittan-, hanem a magyarországi honismereti táborokba is számtalan diákot kísért már el. Most a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetségen keresztül jelentkeztek az Erzsébet-alapítvány felhívására, és huszonhárom olyan fiatalt választottak ki, akik jó helyezést értek el valamilyen tanulmányi versenyen vagy hátrányos helyzetűek. Mivel a magyar–ukrán–román hármas határ mellett élnek, így számukra a háborús helyzet miatt ez igazi kikapcsolódás. – Amikor a honismereti tábort elkezdtem 13 évvel ezelőtt, akkor egy idős néni azt a mondatot ültette a szívembe, hogy nem nőhet fel egyetlen magyar gyerek sem anélkül, hogy ne lássa az Országházat és a Szent Koronát. Ezért tartom fontosnak, hogy minél több gyereket tudjunk eljuttatni az anyaországba valamilyen táborba, mert hozzátok tartozunk – mondja meghatódottan, és könnyek között borulunk össze.
A táborban azonban alapvetően a vidámságé a főszerep, ami Klaudiából is sugárzik. Ő a körmendi Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskolába jár, és sokakhoz hasonlóan nem először táborozik Zánkán. Lány létére fiú társait megszégyenítő bátorsággal ül fel a rendőrmotorra, bár saját bevallása szerint a sportok jobban érdeklik. – Szerencsére idén is sikerült nyernünk a pályázaton, és most a futóedzőnk is elkísért bennünket. Tegnap volt focibajnokság, ahol továbbjutottunk, úgyhogy vár minket a döntő, de volt kosár- és röplabdaverseny is. Voltunk cirkuszban és koncerteken, vagyis rengeteg program van és nincs időnk pihenni – jelenti ki Klaudia, aki már most tudja, hogy mennyire fontos a tanulás, és az is elképzelhető, hogy óvónő lesz.
Borítókép: Maradandó élmény Zánkán (Fotó:Bach Máté/Magyar Nemzet)
