1956-ban nagyon súlyos megtorlást szenvedett el Magyarország, ami erőt adott nekünk a kommunizmus további időszakában, és mind a mai napig büszkeséggel tölti el minden magyar ember szívét – tudatta Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár angol nyelvű internetes podcastjában.
A Széchenyi-díjas magyar történész elmondta, hogy a kommunista rendszer bukása után legfőbb ideje volt, hogy birtokunkba vegyük a saját nemzeti történelmünket, a saját nemzeti múltunkat, hiszen 45 éven keresztül csak egyfajta történelemszemlélet volt nálunk engedélyezve. Tíz évvel a diktatúra bukása után sikerült egy olyan múzeumot megnyitni, amely egymás mellé tette a náci diktatúrát és a kommunista diktatúrát, amely mérhetetlen szenvedést zúdított a magyar emberekre.
Kiemelte, hogy
a Terror Háza Múzeum épületének helyszíne a terrorrendszerek szimbolikus helyszíne, hiszen ez az épület volt a magyar náciknak, a nyilaskereszteseknek, és a kommunista politikai rendőrségnek is a központja. A múzeum elmeséli, hogy a magyarok milyen szenvedéseken mentek keresztül az idegen elnyomás idején, hogyan lázadtak fel a kommunizmus ellen, és hogyan folytattak hősies szabadságharcot, amíg csak lehetett.
Kovács Zoltán a műsorban felidézte, hogy amikor 2000–2001-ben a múzeum ötlete és koncepciója napvilágot látott, akkor sokan provokációnak tekintették.
Hozzátette, hogy a hosszú időn át tartó kommunista propaganda és történelemtanítás, úgy férkőzött a fejekbe, hogy képes volt eltorzítani a magyar történelemről alkotott felfogásunkat.
Schmidt Mária megjegyezte, hogy azért tekintették provokációnak mindazt, amit mondtak, mert ugyan 90-ben megdőlt a kommunista rendszer, de a marxizmus megmaradt, részben Nyugaton vezérideológiává vált, még az Egyesült Államokban is. Másrészt pedig a gazdasági rendszer és a politikai intézmények átalakulása megtörtént a demokráciának megfelelően, de a kultúra, az oktatás, a tudomány, az értelmezési monopólium továbbra is megmaradt azoknál, akiknél előtte is volt.
Bizonyos értelmiségi réteg továbbra is ragaszkodott ahhoz a történelemszemlélethez, amelyben felnőttek. Amikor ezzel szemben egy másfajta szemlélettel találkoztak, akkor ezt mindenki személyére nézve egy támadásként élte meg – tette hozzá.