Schmidt Mária: A magyaroknak fontos a Terror Háza

Azok a támadások, amelyek húsz évvel ezelőtt értek minket, mára megszűntek. Tudomásul vették, hogy össze lehet hasonlítani a nyilas és a kommunista rendszert – nyilatkozta a Kontrának Schmidt Mária történész, aki szerint az általa vezetett emlékhelynek ez az egyik legnagyobb győzelme.

Budapest, 2002. február 24. Több mint tízezer ember jelenlétében nyílik meg a diktatúrák áldozatainak emléket állító Terror Háza múzeum Budapesten, az Andrássy út 60. szám alatti épületben, amely az 1944-es nyilas rémuralom idején a magyar nácik pártszékháza volt, s ahol 1945-től 1956-ig a kommunista terrorszervezetek, az ÁVO és az ÁVH rendezkedett be. Az ünnepélyes megnyitón beszédet mond Orbán Viktor miniszterelnök is. A képen: a megnyitóünnepségre érkezett tömeg az épület előtt. MTI Fotó: Tóth Gyula Fotó: Tóth Gyula Forrás: MTI

Schmidt Mária a 2002-es kormányváltást követő időszakkal kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy komoly leckét adtak a kétharmados MSZP–SZDSZ-kormánykoalíciónak, akikkel akkoriban valóban szemben álltak. 

Minden igyekezetük ellenére sem engedhették meg maguknak, hogy bezárják a múzeumot, pedig az SZDSZ-ben nagyon erős igény mutatkozott erre – jelentette ki. 

Aláhúzta: borzalmasan zavarta őket az igazság, a párt több prominens képviselőjének közeli családtagja is szerepel a Tettesek falán, mint például Pető Ivánnak, aki a parlament elé terjesztette a Terror Háza Múzeum költségvetésének megfelezését, ezzel majdnem ellehetetlenítve a működést. A történész szerint neki csöndben kellett volna maradnia. Pető azonban egy valóban gátlások nélküli reprezentánsa volt annak a korszaknak. Mindenki tudta, hogy személyes indíttatások vezetik, azonban szemérmetlenül beleállt az ügybe. Kónya Imrével is vitába szállt, akivel szemben minősíthetetlen stílusban viselkedett – mondta Schmidt Mária, aki a vitát le szokta vetíteni a diákjainak. 

A személyét ért támadásokról azt mondta, hogy nem volt könnyű időszak, hihetetlen intenzitású médiatámadások kereszttüzében éltek akkor mindannyian, de úgy volt vele, hogy ha ennyire fontos, amit csinál, hogy ennyire támadják, akkor van mire büszkének lenni, és megéri csinálni. 

Később megpróbáltak leváltani, ám rájöttek, hogy csak a kuratórium hozzájárulásával tudnának elmozdítani, ezért megpróbálták a testület létszámát úgy felduzzasztani, hogy szavazattöbbségük legyen. Kudarcot vallottak, egyetlen kollégám sem vállalta, hogy beüljön a kuratóriumba, hogy eszközként használják ebben a leszámolásban. Idővel aztán ezek a támadások elhaltak 

– emlékezett vissza a történész. Beszélt arról is, hogy a kedélyek csillapodásához hozzájárult az is, hogy az emberek minden nap hosszú sorokban álltak a múzeum előtt, hogy megnézhessék a kiállítást. A megnyitón több mint százezer ember jelent meg. Amikor a legnagyobb veszély fenyegetett minket, a múzeum alapításának első évfordulóján, akkor újra eljött százezer ember. A politika innentől kezdve egy kicsit óvatosabban kezelte ezt az ügyet. Nem mellékes adat, és sokat elárul a múzeum népszerűségéről, hogy az elmúlt évek alatt több mint hétmillióan látogatták meg a kiállítást – emelte ki.

A magyaroknak fontos ez a múzeum, hatalmas társadalmi támogatottság áll mögöttünk. Ez a múzeum ugyanis a magyar emberek történetéről szól, azokról a történetekről, amelyekről évtizedekig nem lehetett nyilvánosan beszélni – jelentette ki. 

Schmidt Mária elmondta, hogy a Terror Háza Múzeum a kommunista diktatúrának azt a legkeményebb időszakát mutatja be, amely a negyvenes évek közepétől a hatvanas évek végéig, hetvenes évek elejéig tartott. Ekkor Magyarországon még politikai okokból végeztek ki embereket. Minden magyar családnak van valamilyen érintettsége az üldözés időszakából. Ez felszabadította őket a hallgatás gyászmunkát nehezítő terhe alól. Végre elkezdhettek beszélni a szenvedésekről, elkezdhették idehozni az unokáikat, gyerekeiket. Nagyon sok ember felszabadulásként élte meg, hogy ezek az emlékek végre a felszínre törhettek, a társadalom érdeklődést és megértést tanúsított a fájdalmaik iránt.

Új történelemszemléletet, új nyelvet teremtettünk a totalitárius diktatúrák értékeléséről. A náci és kommunista rendszereket a maguk valóságában mutattuk be, végül győzött a magyar értelmezés. Ez nemcsak a régiónkat, hanem a teljes nyugati közvéleményt is érinti –

jelentette ki a történész. 

Hangsúlyozta: azok a támadások, amelyek húsz évvel ezelőtt értek minket, mára megszűntek. Tudomásul vették, hogy össze lehet hasonlítani a nyilas és a kommunista rendszert. Nincs olyan nézőpont, amely képes lenne kiállni a próbát azzal, amit a Terror Háza Múzeum képvisel. Megnyertünk minden vitát, ez nagyon nagy győzelem az egész magyar nemzeti közösség számára. Ennek azért van óriási jelentősége, mert ez a mi múltunk – tette hozzá.

A Terror Háza Múzeum küldetésével kapcsolatban Schmidt Mária úgy fogalmazott: küldetésük, hogy legyen egy hely, ahova a megemlékezés mécseseit el lehet helyezni, legyen egy olyan hely, ami mementó, és emlékeztet arra, hogy ez a nemzet min ment keresztül a 20. század során. A magyar társadalom számára legyen egy hely, ahova el lehet menni emlékezni, amely a hősöket és a tetteseket egyaránt felmutatja.