Európa középső és nyugati részei az elmúlt ezer évben alapvető területi átrendeződéseken mentek keresztül, ez lehetetlenné tette a régi elnevezések, hajdani területi rendszerek megőrzését.
A mai nyugat-európai államok többsége a középkorban nem képezett egységet. A legszemléletesebb példa Németország és Olaszország, de a mai Spanyolország utolsó muszlim emírségét is csak 1492-ben foglalták el a keresztények.
– mutatott rá tanulmányában a Magyarságkutató Intézet.
Aragónia és Kasztília 1516-tól került ugyanazon király, V. Károly uralma alá, de az egységes Spanyolország csak 1715-ben került deklarálásra V. Fülöp által. Franciaország egészen a francia forradalomig különböző jogcímeken bírt területek összessége volt. Az egységesítés igénye Richelieu bíborosnál jelent meg, de egészen a forradalomig nem sikerült a belső vámhatárok felszámolása, a jogrendszer és számos más dolog eltért az egyes területeken, de még a kusza határvonalakat sem tudták egyszerűsíteni. A mai francia közigazgatás alapját a forradalom során kialakított département-ok jelentik, tehát ez a rendszer is csaknem negyed évezredes. Spanyolországban 1833-ban alakították ki a máig is élő közigazgatási rendszert.
A svájci kantonok elnevezése középkori eredetű, maguk a területi egységek különböző kiváltságok alapján szerveződő völgyközösségekből alakultak ki. Az első szövetségekre már a 13. századból van adatunk, azóta a szövetségük tartalma többször változott, de az elnevezésük nem.
A Benelux államok középszintű igazgatási egységeit ma tartományoknak, hollandul provincie-nek, franciául province-nek, németül Provinznek nevezik. Ezek eredete a középkorba nyúlik vissza, amikor a különböző grófságok és hercegségek a Német-római Birodalomba tartoztak. A Burgund Hercegséghez tartozó területek az utolsó burgund herceg, Merész Károly 1477-es halálát követően a francia király és a Habsburg család között kerültek felosztásra, de már ekkor Tizenhét Tartományként emlegették őket. A spanyol uralom ellen felkelt hét tartomány 1579-ben kötötte meg szövetségét és két évvel később deklarálták függetlenségüket, ekkor hagyták el hivatalosan is a középkori elnevezéseket és vették fel a tartomány elnevezést.
A francia forradalmi és napóleoni háborúkat követő rendezés során Holland Királyság egész területén a tartomány lett a hivatalos név, Belgium 1830-as függetlenedésével megtartották ezt a kifejezést a belső közigazgatásban. A Benelux tartományok elnevezése tehát saját függetlenségük és nemzeti önrendelkezésük szimbóluma
A skandináv területeken is ragaszkodnak a régi elnevezésekhez. A svéd területi beosztás 1634-ig nyúlik vissza, ekkor alakították ki az új területi beosztást, amit Lännek neveztek el, ez a mai napig a magyar vármegyék szintjének megfelelő közigazgatási egységek elnevezése. A Län mellett a tartománynak fordított, még régebbi landskap elnevezés is használatban van, de nem mint közigazgatási, hanem mint kulturális egység.
Norvégiában története során több elnevezéssel is illették a területi egységeket, a 10-12. században a fylke, a 12. század végétől a syssel, 1308 és 1662 között a len, 1662 és 1919 között az amt volt használatos. 1919-ben a közigazgatás átszervezésekor viszont a legősibb fylke mellett döntöttek hangsúlyozva saját hagyományaikat, így a norvég vármegyék ma is ezt a nevet viselik
– világított rá Nagy-Luttenberger István munkája.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!