Nem füstös szobában alkudoznak a támogatásokról

Egyre kevesebb a lemorzsolódó hallgató a felsőoktatásban – derült ki Csák János kulturális és innovációs miniszter szavaiból egy nemrégiben tartott háttérbeszélgetésen. A tárcavezető beszámolt arról is, hogy a modellváltás után ugrásszerűen megnőtt a hazai egyetemek teljesítménye, ami megmutatkozik a nemzetközileg elismert publikációk számának emelkedésében. Ezenkívül érdemben cáfolta azt a vádaskodást, amely szerint manapság túlzottan könnyen adják az egyetemi tanári kinevezéseket.

202100709 MN Budapest Közszolgálati Egyetem Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

– Csökken a lemorzsolódás mind a hazai, mind a külföldi hallgatók esetében – jelentette ki Csák János kulturális és innovációs miniszter egy minapi háttérbeszélgetésen. Hozzátette, 

a külföldieknél megvizsgálták, vajon tényleg igaz-e az a kritika, hogy a harmadik világból nem is tanulási céllal érkeznek, és mint az kiderült, a Nigériából vagy a Svédországból jövők lemorzsolódása ugyanakkora. 

– Ebből következően nem világrész-specifikus dologról van szó, hanem ez a világban mindenütt előfordul – mutatott rá a miniszter. Hozzátette: a csökkenő lemorzsolódást annak tudja be, hogy az alapítványi, az egyházi és az állami egyetemek egyaránt sokkal több gondot fordítanak az úgynevezett „diákjólétre", azaz arra, hogy ha a diákok már az adott intézményben tanulnak, akkor jól is érezzék magukat. Úgy fogalmazott: ennek általános tanulsága, hogy az alapítványi egyetemeknél van egy nagyon erős versenynyomás, melyik a jobb. – Bár nem látják egymás számait, de azt igen, hogy ki milyen témában megy előre, ami versenyre késztette az állami és az egyházi egyetemeket is, amelynek köszönhetően igazi versenyhelyzet alakult ki – emelte ki. 

Szerinte most valóságos tulajdonosok, illetve felelősök döntenek, nem pedig a minisztérium valamelyik füstös szobájában folynak átláthatatlan alkudozások a pénzekről és a pontszámokról, ahogy az korábban történt.

A miniszter kitért az egyetemek teljesítményére is. Emlékeztetett, hogy az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) a Magyar Tudományos Művek Tárára (MTMI) hivatkozva erősen kritizálta a minisztériumnak azt a kijelentését, amely szerint sokat nőtt az egyetemek teljesítménye. A tárcavezető szerint azonban az MTMI sok olyan adatot is tartalmaz, ami nem minősül tudományos publikációnak, például az adatbázisban található interjúk vagy előadások. A minisztériumban – mivel a tudomány egy univerzális, nemzetközi tér – azon mérik az egyetemek teljesítményét, hogy a nemzetközi porondon minősített publikációkban milyen eredményeket tudnak felmutatni a hazai felsőoktatási intézmények. Ennek több forrása is létezik, amelyekben az összes típusú egyetem kiugróan jó teljesítményt ér el – fejtette ki érveit Csák János. Példaként hozta fel, hogy a régen nagyon erős műszaki egyetemnek számító Miskolci Egyetemen milyen nagymértékben megnőtt a Q1-es, azaz a folyóiratok felső negyedébe tartozó publikációk száma.

 – Az ADF állítása olyan adatbázisra épít, „amiben fű, fa, virág benne van”, amíg a minisztériumban azt nézik, hogy a nemzetközi tudomány terepén hogyan teljesítenek a magyarországi egyetemek, a teljesítményjavulás pedig ez alapján óriási – vonta le a következtetést a miniszter.

Egy másik, az átalakításokkal szembeni kritikaként felidézte azt a vádaskodást, hogy mivel az egyetemeknek több professzorra és egyetemi tanárra van szükségük, túlságosan könnyű kézzel adják a kinevezésüket. – Ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is létezik egy akkreditációs rendszer, amelyben az egyetem szenátusa javasolja, ha szeretnének egy professzort az egyetem professzorok körébe választani. A jelöltnek bizonyítania kell, hogy rendelkezik az előírt végzettségekkel, amit elküldenek az akkreditációs bizottsághoz, amely ezt megvizsgálva döntést hoz, majd továbbítja azt a miniszternek – mondta. 

Tudatta, ő felülbírálhatja a testület döntését, de mióta miniszternek nevezték ki, sohasem ment szembe az akkreditációs bizottság véleményével, mert hisz abban, hogy a testület a tudomány és az egyetemek érdekeinek figyelembevételével dönt. 

Nem igaz tehát, hogy inflálódna az egyetemi tanárok száma vagy a kinevezési rendje – zárta gondolatait Csák János.

Borítókép: A csökkenő lemorzsolódás oka, hogy több gondot fordítanak a diákjólétre (Fotó: Mirkó István)