Mint mondta, fontos azt látni, hogy a felvett hitelek és az Ukrajna részére bocsátott támogatások miatt az Európai Unió folyamatosan alternatív források bevonására törekszik, pénzre van szüksége.
Magyarország szempontjából ez azt jelenti, hogy a neki járó források visszatartásával is megtakarít a bizottság, a jogállamisági mechanizmus befejezésével pedig a Magyarországra kiszabott pénzügyi szankcióból befolyt összegek ugyancsak az uniós kasszát növelnék.
Továbbá – részletezte az elemző − az Európai Parlament aknamunkájának is köszönhető, hogy a magyar jogállamiságról szóló vita a bizottsággal politikai-ideológiai síkra terelődött, a felek közötti egyeztetések ennyire elhúzódtak és a bizottság forrásfelfüggesztéseket javasolt, hiszen a parlament folyamatosan politikai nyomást próbál gyakorolni a bizottságra amiatt, hogy Magyarország az uniós szankcióspolitikát elítéli.
Hangsúlyozta: a politikai színezetét adja a történetnek, hogy az Európai Unió és a magyar kormány között jelenleg van egy ideológiai nézetkülönbség három területet érintően, ezek a bevándorlás kérdése, a gyermekvédelem és a szankcióspolitika. Ezeken az unió a saját álláspontját kívánja érvényesíteni Magyarország érdekeivel szemben, ezt szolgálja a források visszatartása és a jogállamisági eljárás is. A jogállamisági kondicionalitási eljárásnak pedig még nincsen vége, és erre tekintettel egyelőre nem is látható előre, hogy pontosan mikor kerülhet sor a Magyarországnak járó források tényleges folyósításra.
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője lapunk megkeresésére kifejtette: az Európai Bizottság által alkalmazott költségvetési terror élesen szembemegy az alapító szerződések betűjével és szellemiségével, ugyanis azok szerint az EU egyik legalapvetőbb funkciója az, hogy előmozdítsa a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást, továbbá ennek szellemében az unió tiszteletben tartja saját kulturális, társadalmi sokszínűségét is. Mint mondta,
a kommunikáció végig intenzív, a magyar fél keményen tárgyal, és ahogyan a lengyelek, úgy a magyarok esetében is az várható, hogy az EU intézményeivel valószínűleg kompromisszumot fognak találni, így felszabadítva a forrásokat, tekintettel ennek erősen kényszerítő gazdasági és geopolitikai okaira.
Például a lengyel védelmi kiadások növekedése egyre csak növeli a költségvetési hiányt, és az EU-nak sem lehet valós érdeke a lengyel hiány „elszállása”. Szerinte a keleti háború árnyékában felelőtlenség volna a közép-európai partnerek elleni bosszúhadjárattal tovább nehezíteni az egyébként is tartósan nehéz gazdasági körülményeket. Érdekes kérdéseket feszeget az Ukrajnának szánt keretösszeg kérdése is, mivel az Európai Parlament sürgősségi eljárásban elfogadta a támogatásról szóló rendelet tagállamok által módosított változatát. Mint fogalmazott:
a hitel elsődleges célja az ország makrogazdasági stabilitása és az infrastruktúra újjáépítéséhez szükséges forrás biztosítása. Ugyanakkor erős kettős mérce, ha Magyarország vagy Lengyelország nem fog pénzhez jutni, míg egy Európai Unión kívüli ország különösebb kontroll nélkül jóval nagyobb és likvidebb támogatásban részesülhet. Ráadásul a Gyurcsány Ferenc vezette, és mindmáig pártja által dominált baloldali ellenzék célja, hogy nemzetközi elvtársaikkal közösen elérjék Magyarország uniós forrásvesztését, ők mindenáron abban érdekeltek, hogy Brüsszel elvegye hazánktól a közösségi támogatások jelentős részét.
Ifj. Lomnici Zoltán hangsúlyozta, hogy a magyarok sikere ugyanis a kormányzat eredményességét is jelzi egyben, és ez nem érdeke a tizenkét éve ellenzékben lévő politikai erőknek. Magyarország azonban jelentős részsikert ért el, hiszen az Európai Bizottság jóváhagyta hazánk programját, sőt azt az egyik legjobbnak minősítette, így Magyarország hozzáférhet a helyreállítási alap forrásaihoz. Később pedig újraértékelik a magyar vállalásokat, és a számunkra járó uniós pénzek teljes köre megnyílhat. Hozzátette, hogy bár a bizottság jelentős nyomás alatt áll a tekintetben, hogy Magyarországot más belátásra bírják politikája eddigi elvi és gyakorlati irányaihoz képest, azt látni kell, hogy még a nyugati gazdasági szereplők egy része is érdekelt a közösségi források maradéktalan megnyitásában, miután a támogatások jelentős részét valójában ezek a Magyarországon aktív cégek szerezhetik meg, ahogy korábban Szijjártó Péter külügyminiszter úr fogalmazott, ezen források az uniós alapszerződések révén járnak. −Az uniós csatlakozást követően Magyarország és például Lengyelország is megnyitotta piacait a nyugati vállalatok előtt, e piacokon nyugati vállalatok „óriási profitokra tettek szert”, Magyarország esetében, ahogy külügyminiszter úr utalt rá, „minden egyes érkező egyeurónyi forrásból hetven eurócent visszamegy a nyugat-európai cégeknek” − fogalmazott az alkotmányjogász.
Borítókép: Plenáris ülés az Európai Parlamentben (Fotó: Martin Bertrand/Hans Lucas )
