Tele volt a XVI. kerületben Tóth Ilona szülőháza mellett kialakított oktatóterem: a közönség a mártír medikáról emlékezett meg kivégzése évfordulójának előestéjén. A szigorló orvost 1957. június 28-án koholt vádak alapján kivégezték, holott a végrehajtók is tudták: a medika nem ölt embert.
Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere az eseményen kifejtette: teljesen alaptalan a bírósági ítélet. Mint mondta,
csak a közös, kollektív visszaemlékezés oldja fel azt a fájdalmat, amibe az 56-os hősök és mártírok élete került.
A polgármester hangsúlyozta: annak idején a kommunisták nem válogattak az eszközökben. Megdöbbentő ugyanakkor az is, hogy mennyien követték a rádióból a pert, ezáltal elhitetve az emberekkel, hogy Tóth Ilona gyilkos volt.
A megemlékezésen elhangzott, hogy a diktatúra akkoriban még lejártó plakátokkal is bemocskolta a medika emlékét. A per Hantó Zsuzsa történész elmondta, hogy amikor kivégeznek egy 25 éves egyetemistát, nem a per, hanem a per kitalálói és végrehajtói a fontosak: vagyis miért tették azt. „A per támadás volt a keresztény értékek, a szabadság ellen”
−fogalmazott a történész.
Az eseményen részt vett Horváth Attila alkotmánybíró, aki átadta a szervezőknek Tóth Ilona utolsó levelének másolatát. Mint kiderült, Makón élt a keresztanyja, és őhozzá juttatta ki kivégzése előtt a kéziratot. Horváth Attila kiemelte, hogy Tóth Ilona egy mélyen hívő ember volt, levelében Pál apostol korinthosziakhoz írt első leveléből idézett: „A szeretet soha el nem fogy.” Hozzátette:
Ilyet csak egy igaz ember ír le az utolsó órájában.
Tóth Ilona emlékének ápolásáért sokat tett többek között Jobbágyi Gábor egyetemi professzor.
Borítókép: Tóth Ilona szülőházában kialakított bemutatóterem, ahogy a korabeli tárgyalóterem kinézett (Fotó: a szerző felvétele)
