– Ebben az évben az országos szavazás alapján ön veheti át a Szféra Kft. által alapított Év polgármestere díjat, amelyet Zalaegerszegen adnak át A városi polgármesterek randevúja elnevezésű rendezvényen. Mit érzett, amikor megtudta, idén ön kapja az elismerést?
– Egyrészt hihetetlenül boldog vagyok, hogy a szavazók úgy határoztak, érdemes vagyok a díjra. Annak pedig kiváltképp örülök, hogy az a közösség döntött így, amelyben 55 éve élek, és ahol évtizedek óta dolgozom. Másrészt a díj felelősséget is jelent, mert az elvégzett munkát ismerik el benne, de az üzenete a következő időkre is szól.
– Mennyire egy csapat sikere az Év polgármestere díj, és mennyire szól a településvezetőnek a kitüntetés?
– Tisztában vagyok azzal, hogy nemcsak az én munkámat ismerték el a mostani díjjal, hanem a mögöttem álló csapatét is. Nyilvánvaló, hogy egy polgármesteri munkát nem lehet egyedül végezni, mindent csak csapatban lehet elképzelni és végrehajtani is. S ebbe a csapatba nagyon sokan beletartoznak, a Karcagról származó minisztertől a helyi lakosokig mindenki a közösségünk része. Gyakran előfordul például, hogy egy karcagi járókelő mond olyan javaslatot, ötletet, amelyet aztán megvalósítunk. De megköszönöm a normális hangnemben megfogalmazott kritikai észrevételeket is, mert azokból is sokat lehet tanulni.
– A díjat minden évben az állampolgárok szavazatai alapján ítélik oda. Mi jelent önnek többet, ha a szakma vagy az emberek, ha úgy tetszik, a választók ismerik el a munkáját?
– Nehéz kérdés, de úgy gondolom, hogy a helyben elvégzett munkát azok látják igazán, akik Karcagon élnek. Ha ők elégedettek a településük polgármesterével, az egy komoly visszajelzés. Nyilván az is fontos, ha kollégák, szakmai fórumok, szervezetek értékelik pozitívan a munkát, de az inkább egy átfogó elismerés. Magam amúgy a sport világából érkeztem, és ott megtanultam: ahhoz, hogy valamit elérjünk, kellenek a konkrét, határozott célok.
A célokat sorrendbe kell rakni, és az azokhoz vezető utakat is meg kell határozni. Ezek az utak sokszor borzasztóan nehezek, göröngyösek, és sok öröm és bánat éri az embert, amíg elér a kitűzött célokig. Ezek sorából kettőt kiemelnék: el kell végeznünk a munkát, és ehhez lennie kell elég hitnek bennünk.
Az elvégzett munka egyértelműen mérhető, a hit nehezebb kérdés. A karcagi közösség mostani elismerése viszont éppen a hitet erősíti, és azt üzeni, hogy amit végzünk, az jó.
– Mit gondol, a karcagi emberek mit ismertek el azzal, hogy ilyen sokan adták a voksukat önre a szavazáson?
– Egy-egy ilyen elismerés mögött több minden meghúzódhat. A karcagiak talán az elvégzett munka mellett jutalmazták az embert, a személyiséget is, amilyen vagyok. Nagyon fontos, hogy a nagyszülőktől, szülőktől útravalóúl kapott értékeket, mentalitást nem adtam fel, bármilyen beosztásban is voltam, mindig a közösségért dolgoztam. Bízom benne, hogy ugyanaz az ember vagyok, aki voltam, nem változtam, és talán a közvetlenséget is díjazták az emberek.
– Mi az ön által vezetett csapat legfőbb erőssége?
– Amikor elődöm, Dobos László elhunyt, nem várt nagy kihívás elé kerültem azzal, hogy felkértek polgármesterjelöltnek. Előzőleg, önkormányzati képviselőként nem készültem a feladatra, és az időközi választás jellege miatt nem is egy szokványos kampányt kellett folytatnunk. A nehézséget az is adta, hogy a 2019-től 2024-ig tartó ciklusra már értelemszerűen meghatároztuk a feladatokat, azokat hajtottuk végre azzal a csapattal, amelynek Dobos László volt a vezetője. A 2020-as időközi polgármester-választás után azonban sok mindent újra kellett értelmezni, szükség volt bizonyos finomhangolásokra. A célokat is újra kellett gondolni, meg kellett tervezni a jövőt, de úgy, hogy a folyamatban levő ügyeket vinni kellett tovább. Ehhez nagyon komoly csapatra volt szükség, amelynek az alapja megvolt.
Adottak voltak azok a munkatársak, akik korábban is a hivatalban, az intézményekben dolgoztak, és a civil szervezetek, amelyekkel addig is közösen működtünk. Köszönettel tartozom nekik azért, mert lendületesen, segítőkészen dolgoztak tovább velem is, és képesek voltak osztozni a hitemben. Nekem az volt a dolgom, hogy konkrét és világos célokat fogalmazzak meg, illetve összetartsam, mozgassam a csapatot.
A kampányban a „Karcagnak fejlődnie kell” szlogent használtuk, és igyekeztünk ennek megfelelően dolgozni a városért, a pályázatokon is ennek szellemében indultunk. Látva a díjat, úgy gondolom, eddig sikeresek voltunk. S persze itt kell megköszönnöm a legfontosabb csapatnak, a családomnak a támogatást, akik mindig mögöttem állnak, hiszen az ő segítségük nélkülözhetetlen a sikeres munkához.
– S miben rejlik a karcagi közösség legfőbb ereje?
– A történelem során sokszor, sokan elmondták már, hogy a kunok egy konok nép, akik minden körülmények között összetartanak. Jellemző az is, hogy a saját céljaik elérése érdekében félretesznek minden olyan dolgot, amely a közösséget hátráltatná. S ezek a tulajdonságok a mai napig megvannak, a népesség valamelyest keveredett, de mindenki büszke arra az identitásra, amelyet az őseitől örökölt. S ez nemcsak a karcagiakra, hanem a Nagykunságra élőkre is jellemző. Fontos megjegyezni, hogy ha csapatról beszélünk, akkor a kistérségre is kell gondolnunk. A környező települések és azok vezetői segítik egymást, és együtt próbálják meghatározni a kistérség jövőjét.
– Alig három éve időközi választáson lett Karcag polgármestere. Milyen tervek, célok mentén kezdte el a munkát?
– Amikor arról beszéltünk a kampányban, hogy Karcagnak fejlődnie kell, akkor egy olyan szerethető kisvárost akartunk létrehozni, ahol minden korosztálynak jó élni, dolgozni, és ahová jó ellátogatni. Azt szerettük volna, hogy megérje a fiataloknak helyben maradni, ehhez elegendő munkahelyre van szükség. Ezért a célért sokat dolgoztunk az elmúlt években, de még van mit tennünk e téren. Fontos az is, hogy a gyermekek és az idősek is jól érezzék magukat Karcagon. E célért többet áldoztunk a szabadidős programokra, a sportra, és a munkahelyteremtés mellett az infrastrukturális fejlesztésekre is koncentráltunk.
– Mire a legbüszkébb az elmúlt három évből?
– Nem szeretnék kiemelni egyetlen programot, fejlesztést és beruházást sem, mert mindegyikre büszke vagyok. Sokan gondolhatják, hogy a többmilliárdos fejlesztések a legfontosabbak, de szerintem ugyanilyen lényegesek az egyes közösségi események is. Lehet, hogy az utóbbiak, például egy játszótér felújítása csak néhány millió forintba kerülnek, és csak egy-egy mikroközösséget érintenek, de ugyanakkor az ott élők számára nagyon fontosak lehetnek.
– A koronavírus-járvány közben választották meg polgármesternek, majd szinte magunk mögött sem hagytuk a pandémiát, jött az orosz–ukrán háború. Mekkora kihívások elé állították önöket ezek a nem várt események?
– Furcsa lesz, amit mondok, de az elején, 2020 őszén még talán segített is, hogy lezárások voltak, mert nem voltak rendezvények, nem kellett vidékre megbeszélésekre járnom, messzire utaznom, így volt időm felkészülni az előttem álló feladatokra. Persze a lezárások nagyon sok mindenben akadályoztak is, például mivel veszélyhelyzetet rendeltek el, nem lehetett testületi üléseket tartanunk, és egy személyben kellett felelősséget vállalnom mindenért. Ezzel együtt próbáltam tartani a kapcsolatot a képviselő-testület tagjaival, online vagy írásban igyekeztem kikérni a véleményüket egyes kérdésekről. Így az egyszemélyi döntések mögött is ott volt a képviselő-testület, és így hoztuk meg a szükséges határozatokat.
Aztán, amikor nagy nehezen közösen kilábaltunk a koronavírus-járványból, jött az orosz–ukrán háború, ami miatt drasztikusan megemelkedtek a mi rezsiköltségeink is. A szorult helyzeten összefogással tudtunk úrrá lenni, az intézmények dolgozói nagyon sokat tettek azért, hogy a költségvetésük stabil maradjon. Csak így tudtuk kigazdálkodni a jelentkező többletköltségeket, amihez persze a kormányzattól is nagyon sok támogatást kaptunk.
Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy épp a háború előtt fejeztük be a közvilágítás korszerűsítését, ezt saját forrásból valósítottuk meg. A fűtés szempontjából azonban sok fájdalmas döntést meg kellett hoznunk, az uszoda és a sportlétesítményeink használatát korlátoztuk, és módosítanunk, szűkítenünk kellett a kulturális intézményekben a programokat. A közösség azonban megértette, de legalábbis elfogadta a döntéseinket.
– Hová szeretné eljuttatni Karcagot a polgármestersége végére?
– Nagyon sokat kell még tennünk azért, hogy elérjük a céljainkat, és Karcag egy élhető, kedves város legyen, ahol mindenki jól érzi magát. Munka tehát van bőven. Amúgy is az a tapasztalom, hogy amint lezárunk egy-egy feladatot, újabb ötletek merülnek fel, és jönnek a következő lehetőségek. Dolgozunk tovább!
Karcag büszkesége lehet a Sámándob
Jövő tavasszal a tervek szerint megnyithatja kapuit a Sámándob néven ismert attrakció Karcagon, az építmény a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonja volt. Szepesi Tibor polgármester lapunkat emlékeztette arra, hogy mivel a pavilon nyolc éve egy nyári expo része volt, az egyes kiszolgáló egységeket akkor külön épületben lehetett elérni. Külön volt a vizes blokk, a jegypénztár, a raktár vagy éppen a ruhatár. Ahhoz azonban, hogy a Sámándob önállóan tudjon működni Karcagon, ezeket a szolgáltatásokat bele kellett tervezni az építménybe, és meg kellett oldani az épület fűtését is.
Mostanra a közbeszerzési eljáráson kiválasztott kivitelező elvégezte a munkát, és a Sámándobot a szerződésben rögzített határidőre műszakilag átadták. Mivel azonban az épületben jószerivel függőleges falak nincsenek, egyedi bútorokat kell rendelni, ehhez is közbeszerzési eljárást kell lefolytatni. Erre szükség van ahhoz, hogy a Sámándobot konferenciák, zenés programok, koncertek, előadások helyszíneként és kiállítótérként használni tudják. Annak érdekében pedig, hogy az épületet hatékonyan tudják fűteni, az eredeti költségkeretben benne maradva valamelyest megváltoztatták a terveket. Kihasználják, hogy a helyi termálvíz gázzal együtt jön föl a felszínre, amit majd egy gázmotorban elégetnek, és ezzel a Sámándob üzemeltetéséhez szükséges elektromos áramot meg tudják termelni. A gázmotort három-négy hónap alatt egyedileg készítik el. A fejlesztés során a Sámándobot körülvevő 1,6 hektáros területet is fejlesztették, ehhez nyolc pályázatból nyertek forrásokat. A polgármester azt reméli, hogy a Sámándob és a környezete Karcag büszkesége lesz.
Borítókép: Szepesi Tibor, Karcag polgármestere (Fotó: Havran Zoltán)
