– Ebben az évben az országos szavazás alapján ön veheti át a Szféra Kft. által alapított Év polgármestere díjat, amelyet Zalaegerszegen adnak át A városi polgármesterek randevúja elnevezésű rendezvényen. Mit érzett, amikor megtudta, idén ön kapja az elismerést?
– Egyrészt hihetetlenül boldog vagyok, hogy a szavazók úgy határoztak, érdemes vagyok a díjra. Annak pedig kiváltképp örülök, hogy az a közösség döntött így, amelyben 55 éve élek, és ahol évtizedek óta dolgozom. Másrészt a díj felelősséget is jelent, mert az elvégzett munkát ismerik el benne, de az üzenete a következő időkre is szól.
– Mennyire egy csapat sikere az Év polgármestere díj, és mennyire szól a településvezetőnek a kitüntetés?
– Tisztában vagyok azzal, hogy nemcsak az én munkámat ismerték el a mostani díjjal, hanem a mögöttem álló csapatét is. Nyilvánvaló, hogy egy polgármesteri munkát nem lehet egyedül végezni, mindent csak csapatban lehet elképzelni és végrehajtani is. S ebbe a csapatba nagyon sokan beletartoznak, a Karcagról származó minisztertől a helyi lakosokig mindenki a közösségünk része. Gyakran előfordul például, hogy egy karcagi járókelő mond olyan javaslatot, ötletet, amelyet aztán megvalósítunk. De megköszönöm a normális hangnemben megfogalmazott kritikai észrevételeket is, mert azokból is sokat lehet tanulni.
– A díjat minden évben az állampolgárok szavazatai alapján ítélik oda. Mi jelent önnek többet, ha a szakma vagy az emberek, ha úgy tetszik, a választók ismerik el a munkáját?
– Nehéz kérdés, de úgy gondolom, hogy a helyben elvégzett munkát azok látják igazán, akik Karcagon élnek. Ha ők elégedettek a településük polgármesterével, az egy komoly visszajelzés. Nyilván az is fontos, ha kollégák, szakmai fórumok, szervezetek értékelik pozitívan a munkát, de az inkább egy átfogó elismerés. Magam amúgy a sport világából érkeztem, és ott megtanultam: ahhoz, hogy valamit elérjünk, kellenek a konkrét, határozott célok.
A célokat sorrendbe kell rakni, és az azokhoz vezető utakat is meg kell határozni. Ezek az utak sokszor borzasztóan nehezek, göröngyösek, és sok öröm és bánat éri az embert, amíg elér a kitűzött célokig. Ezek sorából kettőt kiemelnék: el kell végeznünk a munkát, és ehhez lennie kell elég hitnek bennünk.
Az elvégzett munka egyértelműen mérhető, a hit nehezebb kérdés. A karcagi közösség mostani elismerése viszont éppen a hitet erősíti, és azt üzeni, hogy amit végzünk, az jó.