– Kevés idő van hátra a június 9-i önkormányzati és európai parlamenti választásig. Az államtitkárságához tartozik a felsőoktatás, a szakképzés, az innováció is. Hogyan látja ezeken a területeken Magyarország és az Európai Unió (EU) viszonyát?
– Nehéz kérdés ez, hiszen kettős érzések vannak bennem, amikor az EU-ról kérdeznek. Egyfelől mi 1100 éve itt élünk Európa szívében, Európa közepén, védtük és védjük Európát, közös keresztény gyökereinket, kultúránkat. Másfelől azonban olyan vitáink vannak Brüsszellel, amelyek igen sokszor a korrekt együttműködés lehetőségét lehetetlenítik el. Történelmünk alapján küldetésünk sem lehet más, mint hogy megújítsuk, pontosabban „megjavítsuk” Európát, és olyan irányba fordítsuk ezt a „nagyon lassan mozgó, óriási hajót”, amely sokkal jobban hasonlít az alapító atyák által elképzelt és az általunk annak idején népszavazással megerősített, csatlakozási szándékunk idején működő unióhoz. Olyan politikusokat kell oda küldenünk, akik értik mindezt, és tenni tudnak az egész európai közösségért.
– Mit tehetnének Magyarországért ezek a politikusok?
– Ma úgy áll a dolog, hogy az EU csupán azért, mert a neki fontos kérdésekben Magyarország mást gondol, mint Brüsszel, politikai indíttatásból mondvacsinált okokat hoz fel. Ezek közé tartoznak például a jogállamisági mechanizmus brüsszeli módra értelmezett elvárásai, amelyekre hivatkozva gazdasági eszközökkel büntetik az egyik tagállamot.
Ezt a teljesen igazságtalan lépést azért tették meg, mert sem a migráció, sem a genderideológia, sem az orosz–ukrán háború kérdésében nem úgy vélekedünk és cselekszünk, ahogyan azt a mainstream elvárná, hiszen Magyarország a béke pártján áll.
A képlet ilyen egyszerű, Brüsszel pedig nem válogat az eszközökben, ha a rendszabályozásról van szó. Ezért bünteti a magyar egyetemi diákokat, kutatókat és tanárokat is, amikor az európai mobilitási, kutatási lehetőségekből igyekszik kizárni őket. Ezért nem akarja, hogy részt vegyenek az Erasmus+ és a Horizont programokban, amelyek a nemzetközi kapcsolatépítést és tanulási lehetőségeket biztosították korábban.
– Mit akarnak ezzel elérni?
– Bár mindig elmondják, hogy ők nem a magyar embereket akarják szankcionálni, azért mégiscsak úgy sikerült a dolog, ahogy „nem szeretnék”. Ilyen helyzetben sokszor nincs hova hátrálnunk. Együttműködők vagyunk, mint egy korrekt partner, de nagyon harcosak is, ha azt látjuk, hogy semmibe vesznek minket, ha erőből akarják átvinni az akaratukat, és ők maguk páros lábbal tiporják azt a demokratikus értékrendet, amelyet épp rajtunk igyekeznek számonkérni.
Az Európai Bizottság felsőoktatási csomagját még nem is említettem, amelyben lappangó hatáskörelvonást szeretnének elérni. Ennek a vége az lenne, hogy a felsőoktatás uniós szabályozási körbe kerül pár éven belül, és így bizonyos képzések, illetve azok tartalma, akkreditációja gyakorlatilag bizottsági hatáskörbe tartozna.
– Hogyan lehet ezt elkerülni ön szerint?
– Arról is elmondhatjuk a véleményünket június 9-én, akarjuk-e, hogy továbbra is ilyen vezetői legyenek az EU-nak, vagy olyanok, akik tiszteletben tartják az egyes nemzetek önrendelkezési jogát, szuverenitását és véleményét. Vagy, ahogy múlt héten fogalmaztam a magyar elnökségi program oktatási bemutatásán Brüsszelben: megjöttek a magyarok! A magyar modell, a magyar recept az, amivel egyetemeinket, szakképzési intézményeinket, a felnőttképzést és az innovációt összekapcsoltuk a gazdaság szereplőivel. Ez a modell képes arra, hogy versenyképességi fordulatot hozzon az EU-ban.
– Ránk tudják kényszeríteni a brüsszeli bürokraták az akaratukat?
– Ránk? Soha! Csak az fog nekik sikerülni, amit mi, magyarok az érdekeinkkel egyezően támogatni tudunk. Hiába zárták el a fiataljainkat a cserediákprogramoktól, mi elindítottuk a Pannónia és a HU-rizont programokat, amelyekkel újra megnyitottuk a blokkolt lehetőségeket.