A kutatás másik célja, hogy előre jelezze, milyen eséllyel alakulhatnak ki távoli áttétek a daganat helyi kiújulása után. A gépi tanulási modellek 78 százalékos pontossággal tudták megjósolni ezt a kockázatot.
„A betegség kimenetelét leginkább meghatározó szervi áttétek kialakulását a gépi tanulási modellek leginkább a kiújulás helyével, az első diagnózis és a visszatérés között eltelt idővel, illetve a kiújulás utáni terápiával hozták összefüggésbe” – tette hozzá Kovács Kristóf Attila, aki hozzátette, ha a daganat az emlő megmaradt állományában tért vissza, kisebb volt a kockázat, míg a mellkasfalon történő kiújulás esetén nagyobb valószínűséggel alakultak ki áttétek.
A kutatás arra is rámutatott, hogy ha a daganat az első diagnózist követő két éven belül újul ki, nagyobb eséllyel vezet távoli áttétekhez. Az öt évnél később kialakuló kiújulások általában kedvezőbb prognózisú daganatokhoz köthetők, amelyek nagyobb arányban hormonérzékenyek.
Az eredmények szerint a betegek egyharmadánál a daganat többször is visszatért, ami tovább növelte az áttétek kockázatát.
„Sajnos a kemoterápiával kezelt, lokálisan kiújuló emlőrákok esetén is számottevő a távoli áttétek valószínűsége” – tájékoztatott Tőkés Anna Mária, a Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítási Orvostani Intézetének tudományos főmunkatársa, a tanulmány másik szerzője.
A szakember szerint ez arra utalhat, hogy ezekben az agresszív lefolyású esetekben a kemoterápia mellett egyéb célzott kezelésekre lehet szükség, már a műtéti területhez közel eső másodlagos daganatok esetében is.
A doktornő hozzátte, a vizsgált 154 beteg közül 33-nál 10 év után, de volt olyan páciens, akinél 23 év elteltével újult ki az emlődaganat. Sok gyógyultnak nyilvánított beteg nem megy el a rendszeres kontrollvizsgálatokra, pedig ez évekkel később is életmentő lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!