– Fél éve ön a nemzetpolitikáért felelős államtitkár, hogyan értékelné az elmúlt időszakot? Mi volt önnek a legnagyobb kihívás?
– Nem a saját időszakunkról kell ilyen módon beszélni, hanem az elmúlt 15 év nemzetpolitikájáról. Amit én az elmúlt öt-hat hónapban tevékenykedhettem, az óriási megtiszteltetés, viszont a magyar nemzetpolitika túlmutat a személyeken, túlmutat az egyes embereken, a kollégákon. A nemzetpolitika óriási csapatmunka, szükség van rá a külhoni magyar közösségekre, a kormányzati támogatásra és mindenkire, aki ebben részt vesz.
Az elmúlt 15 év legnagyobb eredményének talán azt tartom, hogy az anyaországi és a külhoni magyarok közti kapcsolat nemcsak vezetők és az intézmények szintjén, hanem a fiatalok, diákok, akadémiai dolgozók, egyetemi tanárok és művészek között is létrejött.
Mi ugyan segítjük őket pályázatokkal és támogatásokkal, de az elejétől kezdve az volt a célunk, hogy elkezdődjön egyfajta organikus nemzetpolitikai hálószövés. Korábban a baloldali kormányok nem tartottak arra igényt, hogy magyar emberek intézményesített szinten, kormányzati támogatással látogassanak el Magyarországról határon túlra. Megtagadták őket a kommunizmusban is, akkoriban pláne nem lehetett ezt végrehajtani, ezért én a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a magyar nemzet hálója ma már sokkal szorosabb és sokkal sűrűbb, mint korábban bármikor az elmúlt száz évben.
– Nemrég jelent meg a Szülőföldön magyarul program idei felhívása, amely a külhoni magyar családoknak bruttó százezer forint iskolakezdési támogatást jelent. Egyes baloldali sajtóorgánumok szerint még a Magyarországon élő diákok sem kapnak ekkora összeget. A külhoni magyar diákok valóban prioritást élveznek a magyarországiakkal szemben?
– A baloldal alapállítása sem igaz, szokásos ellenzéki hangulatkeltés, hiszen Magyarországon van Európa legszerteágazóbb családtámogatási rendszere. Ha megnézzük, hogy adókedvezmények, alanyi jogon járó támogatások formájában, valamint különböző programokon keresztül a magyarországi szülők mennyi pénzt kapnak a gyermekeik után, akkor ez többszöröse annak, amit a külhoni magyar gyermekeknek tudunk adni. A Szülőföldön magyarul program arra szolgál, hogy a szülőföldjükön magyar nyelven tudjanak tanulni a gyermekek.
Mi értéknek tartjuk azt, ha valaki szülőföldjén anyanyelvén tanulhat, ezért a magyar oktatást világszerte támogatjuk, itt, a Kárpát-medencében pedig kiemelten.
Ez segíti az identitás megtartását és a szülőföldön való megmaradást. Erősebb tagja lesz a magyar közösségnek az, aki a bölcsődétől egészen a felsőfokú tanulmányai végéig magyar nyelven tud tanulni. Ezért amikor mérlegre teszik a szülők azt, hogy szlovák, román, szerb vagy ukrán tannyelvű iskolába írassák a gyermeküket, vagy – ha van a közelükben – akkor magyar iskolába, mi arra szeretnénk billenteni a mérleget, hogy az utóbbira essen a választás.
– Akkor ezzel a programmal hosszú távon meggátolható a külhoni magyarok asszimilációja?
– Ez egy fontos program ebben a küzdelemben. Az nem jelenthető ki, hogy egyetlenegy programmal meg lehet állítani ezt a folyamatot, hiszen régiónként, sőt egy-egy nemzetrészen belül is eltérő az asszimilációnak a mértéke. Egész más asszimilációról beszélhetünk például a Felvidéken, vagy éppen a teljesen magyar tömb Székelyföldön. Erdélyen belül is azok a részek, ahol csak szórványosan van jelen a magyarság, sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve asszimiláció szempontjából, mint egy magyarok által sűrűbben lakott régióban. Mi kulturális programokon, támogatási rendszeren, az intézmények fenntartásán és nem utolsó sorban az egyházak támogatásán keresztül látjuk a biztosítékot arra, hogy a családok, kisközösségek magyarként megmaradhassanak és úgy tudjanak a szülőföldjükön boldogulni.
– A nemzetközi politikai helyzet tükrében úgy tűnik, közeleg az orosz–ukrán háború vége. Jelenleg hogyan látja a kárpátaljai magyarok helyzetét?
– A mostani helyzet az, hogy a Kárpátalján élő magyarság a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész. Nyilvánvalóan 2015 óta folyamatosan romlott a helyzetük, és a háborúval nagyon nehéz időszak köszöntött be egész Ukrajnára és benne a kárpátaljai magyarokra is. Mi a háború alatt is folyamatosan támogattuk a kárpátaljai magyar közösséget. Most is van magyar élet Kárpátalján, és ez egy nagyon jó hír. Sőt egyetlen intézményt sem kellett bezárni a háború hatásai és az elvándorlás miatt.
– Nemzetpolitikai szempontból ön mit tartana helyesnek, ha majd véget ér a háború: az anyaországba menekült magyarokat maradásra biztatni vagy támogatni hazaköltözésüket Kárpátaljára?
– Mi minden magyar közösségre ott tekintünk értékként, ahol él, ugyanis mindegyik a magyar nemzethez hozzáadott érték: ha akár egy is eltűnik, akkor a magyar nemzet szegényebb lesz. Ha viszont valamelyik közösség erősödni tud, akkor az egész magyar nemzet erősödik. Ezt az elvet tartjuk szem előtt, és ezt az elvet próbáljuk érvényesíteni a Kárpát-medencei magyarság tekintetében is. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal is, hogy sokan eljöttek a háború kezdete óta Kárpátaljáról.
Ha megnézzük a számokat és földrajzi elhelyezkedésüket, akkor azt látjuk, hogy legtöbben az ukrán határ közelében élnek, ami azt is jelenti, hogy közel maradtak a szülőföldjükhöz, hogy haza is készülhetnek.
Persze számos nyitott kérdés áll még előttünk. Mikor lesz vége a háborúnak? A háború után milyen helyzet lesz Ukrajnában? Az ukrán kormánnyal a békemegállapodáson és az európai uniós tárgyalások során lehet-e a kisebbségi jogszűkítésekből való visszalépés, az eredeti kisebbségi jogok visszaadásáról tárgyalni? Ezek feladatok, amikkel majd akkor is kell foglalkozni, amikor béke lesz.
– A külhoni magyarokat áprilisban két atrocitás is érte, mindkét esetben a származásuk miatt. Ön szerint egyedi vagy inkább elszigetelt esetről van szó? Újra kezd fellángolni a magyarellenesség a szomszédos országokban?
– Mi azt reméljük, hogy elszigetelt esetekről van szó, ugyanakkor teljesen mindegy abból a szempontból, hogy nekünk minden magyar mellett ki kell állnunk, akit magyar származása miatt ér bármilyen nemű sérelem. Ez elfogadhatatlan, és ilyen módon mi arra kértük mind a szlovák, mind a román hatóságokat, hogy a lehető legszigorúbban vizsgálják ki az eseteket, és találják meg az elkövetőket. Azt is kérjük a szomszédos államoktól ilyen helyzetekben, hogy vegyék annak elejét, hogy bármilyen magyarellenesség kialakulhasson, hogy több ilyen atrocitás ne történjen.
– A román elnökválasztási kampány tükrében mit gondol, milyen hozzáállás várható majd a román állam részéről a magyar kisebbség felé?
– Az elnökjelöltek egyike és a mögötte lévő párt kifejezetten és sokszor magyarellenes üzeneteket fogalmazott meg. Nyilvánvalóan az a kampányidőszakban sem fogadható el, hogy bárkit bántalmazzanak vagy agresszió érje azért, mert magyar. Ugyanakkor látszik, hogy a román közbeszédben ez a fajta szemlélet megjelent, vagy visszatért. Természetesen a mainstream pártoknál ez sokkal kevésbé tapasztalható. Én azt szeretném, hogy minden országgal, ahol magyarok élnek, a lehető legjobb viszony legyen, egyfajta jószomszédi viszony. Erre törekszünk, és látjuk azt is, hogy ez lehetséges, hiszen vannak előttünk példák. A magyar–szerb történelmi megbékélésben a vajdasági magyarok kulcsszerepet játszottak, és ilyen módon ők is ennek a megbékélésnek a nyertesei voltak. Azt szeretnénk, ha minden szomszédos országgal hasonló kapcsolatunk lenne. Ez a magyarok érdeke itthon és otthon is, itt is és a külhonban is, és szerintünk ez a többségi nemzet érdeke is.
– Az utóbbi időszakban Magyar Péter a külhoni magyarok szavazataira is elkezdett pályázni. Ön hogy látja, mennyire fogékony a határon túli magyarság a Tisza Párt üzeneteire?
– Hadd mondjak el egy példát ezzel kapcsolatban. Egyetlenegy fórumot tartott eddig külhonban Magyar Péter, a felvidéki Komáromban. Láthatjuk, hogy országjárásán vagy a különböző fórumain milyen emberek jelentek meg és mennyien: jóval kevesebben, mint amit ők vártak. A felvidéki Komáromban a magyar emberektől még belépőjegyet is szedett, fizetős volt a fóruma. Ez nagyon jól mutatja a liberális ellenzék gondolkodásmódját.
Ők mindig másodrendű magyaroknak tekintették a külhoni magyarokat. Ez vezetett oda, hogy Magyar Péteréket lehet az SZDSZ egyfajta utódjának is tekinteni.
A 2004. december 5-én tartott népszavazásban vastagon benne volt az a liberális gondolat, hogy tagadjuk meg a határon túli magyarokat. A szocialista-liberális kormányzat utána is teljesen elfelejtette a külhoni magyarokat, semmiben nem segítette, nem támogatta őket.
Gyakorlatilag Magyar Péter baloldali és liberális szavazói is pontosan ezt gondolják.
Magyar Péter is gyakorlatilag maximum haszonszerzésből, nem pedig az egységes nemzetben való gondolkodásból és a nemzetért érzett felelősséggel gondol a határon túli magyarokra. És van még egy nagyon fontos dolog. Teljesen világosan látszik Ukrajna uniós tagsága és az uniós pénzek kérdésében az is, hogy ők egyértelműen brüsszeli álláspontot képviselnek magyar nemzeti sorskérdésekben. S ha visszaemlékszünk arra, hogy ugyanez a vezetésű brüsszeli bizottság hogyan söpörte le az asztalról a Minority Safepack polgári kezdeményezést, hogyan rakta be az utolsó szoba utolsó fiókjába, akkor tisztán látható, az őshonos nemzeti kisebbségek ügye egyáltalán nem fontos neki, hallani sem akarnak róla. Ugyanezt várhatjuk Magyar Pétertől és a Tisza Párttól is.
