A fentiekben bemutatott viselkedés egy hivatalban lévő miniszterelnöktől eddig példátlan volt, de Magyar Péter elmúlt két évben folytatott kommunikációja ismeretében nem meglepő.
A Tisza Párt elnöke már az első fellépéseivel, közösségi médiás aktivitásával, kampánygyűléseivel egyértelművé tette, hogy nem csak retorikai fogásként beszélt folyamatosan arról, hogy szakít az elmúlt 20 évvel, és ez az elitellenes irányvonal nem pusztán a pártpolitikát érinti.
Támadta olykor a vele szimpatizáló sajtó képviselőit is, bárkinek visszaszólt, aki akár csak óvatos bírálatot fogalmazott meg vele szemben. Mára világossá vált, hogy Magyar Péter nem egyszerűen csak az elmúlt húsz év elitjét akarta legyőzni, hanem a politikai tér saját képére formálását tűzte ki célul.
Erre utal az Indexnek adott csütörtöki interjúban Kiss Viktor politológus, aki metapolitikai harcként mutatja be a miniszterelnök unortodox és sokakat felháborító, irritáló kommunikációját.
Kiss Viktor szerint „lecseréli a politikát egy olyanra, amely immár nem Orbánnak, hanem neki kedvez és amiben ő hisz. Ha ezt a metapolitikai harcot sikerrel vívja meg, akkor végleg ki tudja ütni a nyeregből Orbánt” – vélekedett a szakértő. A metapolitikai váltás nem pusztán személycserét jelent. A politikai képzelet átformálását, a politikusokkal kapcsolatos új típusú illúziók létrehozását akarja elérni Magyar Péter.
A politológus szerint Magyar Péter személyisége eltörpül amellett, hogy ő valójában a korszellem egyik legtökéletesebb kifejeződése. A kormányfő sikerének kulcsa valójában az önnarráció, az online jelenlét és a folyamatos performativitás logikája, vagyis az, hogy a digitális korszak politikai érzékeléséhez sokkal pontosabban alkalmazkodott, mint a hagyományos pártpolitika szereplői – állítja Kiss Viktor.
Itt érdemes egy másik fogalmat, a spektákulumot is megemlíteni. Ez a szó eredetileg egyszerűen látványos nyilvános eseményt jelentett, de a társadalomtudományban és a médiakritikában ennél sokkal specifikusabb fogalommá vált. A legismertebb meghatározás Guy Debord francia filozófustól származik, aki 1967-ben írta meg A spektákulum társadalma című művét. Ennek lényege, hogy a valóságot egyre inkább médiaképek, szimbólumok és reprezentációk helyettesítik, a politikát, a kultúrát és a közéletet pedig gyakran nem a tényleges tartalom, hanem a látvány és a kommunikációs hatás uralja. Ez a jelenség fejeződik a ki markánsan Magyar Péter politizálásában is. Nem véletlen, hogy egyre gyakrabban jellemzik abszolút filmszínházként a Tisza politikacsinálását, amit sokan a Netflix-sorozatokhoz hasonlítanak abban a tekintetben, hogy az új kormányfő a tévédrámák világából ismert elemekkel igyekszik napi szinten kiszolgálni és bevonni a közönségét. A Tisza-szimpatizánsok így kvázi egy valóságshow világában érezhetik magukat, megkapva azt az illúziót, hogy a miniszterelnök mellett ők is aktív részesei az „előadásnak”.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!