Visszautasított minden beadványt az Alkotmánybíróság, nem vizsgálták az alaptörvény-módosítás tartalmát

A testület szerint hatásköre kizárólag az alaptörvény módosításának megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási szabályok ellenőrzésére terjed ki, a kifogásolt rendelkezések tartalmát azonban nem vizsgálhatja. Így nem került sor sem Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatásának megszüntetésére, sem a tizenkét éves képviselői mandátumkorlátra, sem az alkotmánybírák hetvenéves korhatárára vonatkozó szabály érdemi alkotmányossági vizsgálatára.

Fotó: Teknős Miklós

A rendelkezés politikai jelentőségét növeli, hogy a korábbi ciklusok beszámítása miatt olyan politikusokra is kiterjedhet, akik már korábban teljesítették a tizenkét éves vagy háromválasztásos feltételt. A támadott szabály ugyanakkor a hatálybalépéskor hivatalban lévő képviselők aktuális mandátumát nem szünteti meg, 

az átmeneti szabály azonban csak a fennálló mandátum idejére biztosít kivételt.

A kérelem benyújtói éppen azt kifogásolták, hogy a módosítás korábbi, már lezárt tényekhez – korábbi képviselői megbízatásokhoz és választásokhoz – kapcsol új, hátrányos jogkövetkezményt. A szabály alapján ugyanis már a hatálybalépéskor objektíven azonosítható, hogy kik azok, akik a jövőben nem indulhatnak országgyűlési választáson a tizenkét éves vagy háromválasztásos korlát miatt.

A szabály így Orbán Viktor jövőbeli országgyűlési képviselői mandátumszerzését is érinti, amennyiben a korábbi parlamenti megbízatásai alapján teljesíti valamelyik kizáró feltételt.

Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben sem vizsgálta érdemben, hogy a korábbi mandátumok beszámítása, illetve az ebből következő választhatósági korlátozás megfelel-e az alaptörvénynek. A testület szerint az indítványozók nem valamely konkrét, az Alaptörvényben rögzített eljárási szabály megsértését állították, hanem azt vitatták, hogy az Országgyűlés egyáltalán alkalmazhatta-e az alkotmánymódosítási eljárást ilyen tartalmú rendelkezés megalkotására. Ez azonban a testület szerint már tartalmi kérdés.

Az alkotmánybírák hetvenéves korhatára is marad

A harmadik ügy az Alkotmánybíróság tagjainak hetvenéves korhatárát érintette. A módosítás főszabályként kimondja, hogy az alkotmánybíró megbízatása a hetvenedik életév betöltésével megszűnik. A jövőben megválasztott alkotmánybírákra ez a szabály felmenő rendszerben alkalmazandó.

A vita azonban elsősorban a már hivatalban lévő alkotmánybírákra vonatkozó átmeneti rendelkezés miatt alakult ki. A 36. pont ugyanis a már hivatalban lévő tagokra is kiterjeszti az új megszűnési szabályt. Akik már betöltötték a hetvenedik életévüket, azoknak rövid időn belül megszűnik a megbízatásuk, akik pedig később érik el ezt a kort, azoknak a mandátuma a hetvenedik születésnapjukon ér véget, függetlenül az eredetileg meghatározott megbízatási időtől.

Az indítványozók szerint ezzel a módosítás utólag avatkozik be a már hivatalban lévő alkotmánybírák határozott időre létrejött megbízatásába. Azt is kifogásolták, hogy a módosítás valódi intézményi átalakítás nélkül változtatja meg a testület személyi összetételét. Az Alkotmánybíróság azonban ezt a kérelmet is visszautasította. A testület álláspontja szerint az indítványozók itt sem a módosítás elfogadásának vagy kihirdetésének konkrét eljárási hibáját állították, hanem a szabály tartalmát, funkcióját és időbeli hatását vitatták.

Több alkotmánybíró sem értett egyet

A döntésekhez ugyanakkor több alkotmánybíró is különvéleményt, illetve párhuzamos indokolást fűzött. Ez különösen a Sulyok Tamás megbízatásának megszüntetését érintő ügyben jelentős, ahol több bíró szerint az indítvány érdemi vizsgálatára és a vitatott rendelkezés megsemmisítésére is lett volna lehetőség.

Az egyik különvélemény szerint a köztársasági elnök mandátumát megszüntető rendelkezés közvetlenül egyetlen, pontosan azonosítható személy jogviszonyát zárta le, ráadásul automatikusan. 

Az érvelés szerint ez funkcióját tekintve egyedi, személyre szabott közhatalmi döntés, amelyet az alkotmánymódosítás formája önmagában nem tesz normatív szabállyá.

A különvélemények egyikében az is szerepel, hogy a vitatott rendelkezés ugyanahhoz a személyi joghatáshoz vezet, mint a köztársasági elnök közjogi felelősségére vonatkozó eljárás: az államfő elveszíti tisztségét a mandátuma lejárta előtt. Ezt azonban a módosítás úgy valósította meg, hogy nem indult meg a megfosztási eljárás, és nem állapítottak meg az elnök terhére semmilyen, az alaptörvényben meghatározott jogsértést.

A képviselői mandátumkorláttal kapcsolatban szintén született olyan különvélemény, amely szerint az Alkotmánybíróságnak érdemben kellett volna megvizsgálnia, hogy az új szabály a korábban már teljes egészében megvalósult mandátumokhoz és választásokhoz kapcsolva alkotmányos jogkövetkezményt, valóban az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásának körébe tartozik-e.

Mindezek ellenére a többségi álláspont szerint az Alkotmánybíróság mozgástere egyértelműen behatárolt. A testület arra hivatkozott, hogy az alaptörvény 24. cikkének (5.) bekezdése kifejezetten kizárja az Alaptörvény-módosítások tartalmi felülvizsgálatát. A hétfői döntések ezért nem a vitatott rendelkezések tartalmi alkotmányosságáról szólnak, hanem arról, hogy az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel ezeknek a kérdéseknek az érdemi elbírálására.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)