A drogfogyasztás visszaszorításának össztársadalmi érdeknek kell lennie

A világban egészen eltérő módon viszonyulnak a kábítószerek fogyasztásához és kereskedelméhez. Az utóbbit szinte mindenhol tiltják vagy erősen korlátozzák, de a büntetés nagyon más lehet a különböző országokban.

Békés Bence
2019. 09. 27. 13:18
A man smokes a pipe with marijuana in a march to demand legalization of marijuana in Mexico City
A bűnözők újabb és újabb változatokat dobnak piacra, így ők a legnagyobb haszonélvezői az engedékenyebb szabályozásoknak Fotó: Edgard Garrido Forrás: Reuters
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kábítószer-fogyasztással összefüggő problémákat gyakran teszik kampánytémává, ezért ez a fontos terület politikai viták martalékává válik. Sok párt a népszerűségét kívánja növelni azzal, hogy a drogliberalizáció mellett kardoskodik. Holott olyan ös­sztársadalmi problémáról van szó, amelynek megoldása, a kábítószer-használat visszaszorítása közös érdek. A napokban a kormánypártok részéről Rétvári Bence, a KDNP alelnöke nyilatkozott lapunknak a témában. Elmondta, hogy a hazai drogpolitikában egyrészről fontos a megelőzés és a rehabilitáció, másrészről, ami a büntetőjogi oldalt illeti, a magyar szabályozás az egyik legszigorúbb és leghatékonyabb Európában. Felidézte ugyanakkor, hogy a 2000-es évek végén új kihívással kellett szembenézniük a kontinens országainak, mivel a dizájnerdrogok dömpingszerű megjelenésével az a korábbi gyakorlat, amely kizárólag bizonyos szerek – mint a kokain, a heroin – tiltására épült, tarthatatlanná vált. A bűnözők ugyanis pillanatok alatt új kábítószerek tucatjait hozták létre, s mire ezeket a hatóságok azonosították és betiltották, már a feketepiacra kerültek a még újabb változataik.

Különböző állami válaszok

A világban egészen eltérő módon viszonyulnak a kábítószerek fogyasztásához és kereskedelméhez. Az utóbbit szinte mindenhol tiltják vagy erősen korlátozzák, de a büntetés nagyon más lehet a különböző országokban. A fogyasztást számos helyen nem büntetik, a tartást a teljes tiltástól az engedélyezett mértékig eltérő módon ítélik meg, és itt is nagy különbségek vannak a szankciók terén. Szaúd-Arábiában például a kábítószerekkel kapcsolatban szinte mindenért lehet halálos ítéletet kapni: tartásért, fogyasztásért, kereskedelemért és csempészetért egyaránt. Délkelet-Ázsiában is kemény büntetéseket alkalmaznak, Szingapúrt tartják a legszigorúbbnak, ahol ha a kis mennyiségnél (2 gramm heroin, 3 gramm kokain, 15 gramm marihuána) több tiltott szerrel kapnak el valakit, akkor az automatikusan csempészetnek minősül, amiért hosszú börtön vagy akár halálos ítélet is kiszabható. És ha 15 grammnál több heroinnal vagy fél kilogrammnál több cannabisszal vesznek valakit őrizetbe, akkor kötelező a halálos ítélet meghozatala. Hasonló a helyzet Malajziában is. A legliberálisabb országok listáján a sokat emlegetett Hollandia mellett találjuk Horvátországot, Csehországot, Portugáliát, Mexikót, Jamaicát, Ecuadort, Argentínát, Uruguayt és Ausztráliát. Ezekben az országokban a fogyasztást nem büntetik, a tartást különböző mértékben engedik.

A témával foglalkozó szakértők a különböző drogpolitikákat három főcsoporttal, azok alcsoportjaival, illetve kombinációival szokták jellemezni. A prohibicionista, az ártalomcsökkentő és a legalizációs irányzatokat különböztetik meg egymástól. A prohibicionista csak a tudományos és az orvosi célzatú használatot engedi. Ezen belül létezik egy olyan megközelítés, amely közegészségügyi kérdésnek tekinti a droghasználatot, így differenciáltabb büntetőjogi eszközöket tart szükségesnek, mint a zéró toleranciát képviselő radikális vonulat képviselői, illetve az ártalomcsökkentő módszereknek is teret enged. Ez Európában az uralkodó szemlélet, ebbe a kategóriába tartozik a magyar szabályozás is. Az USA hosszú évtizedekig a prohibicionista irányzat zéró toleranciát hirdető csoportjába tartozott, kemény drogháborút vívott a határain belül és kívül, külpolitikájának fontos eleme volt a más országokra gyakorolt nyomásgyakorlás a drog elleni küzdelemben való részvétel érdekében. Néhány éve viszont jelentős változások történtek, egyre több állam hagyott fel a totális elutasítással, elindult a különböző mértékű legalizálás folyamata, annak ellenére, hogy a szövetségi törvények változatlanul illegálisnak tartják a marihuána birtoklását.

A bűnözők újabb és újabb változatokat dobnak piacra, így ők a legnagyobb haszonélvezői az engedékenyebb szabályozásoknak
Fotó: Reuters

Fiatalok veszélyben

Szomorú fejlemény idehaza is, hogy sok fiatal már az általános iskola végén használja „kedvezőbb esetben” a füvet, rosszabb esetben a szintetikus kábítószereket. A Nemzeti drogstratégia mindezek miatt azt tűzte ki célul, hogy Magyarország 2020-ra drogmentes lesz, amit egyes drogszakemberek, a balliberális sajtó nagy része és az úgynevezett ártalomcsökkentés hívei kritizálnak. Utóbbiak szerint a kábítószer-fogyasztást el kell fogadni, ám társadalmi és egyéni kárait mérsékelni kell. Az ártalomcsökkentő programokat (mint például a tűcsere, az ellenőrzött fogyasztói szobák vagy a party service) úgynevezett alacsony küszöbű szolgáltatásoknak hívják, ezek lehetnek az első lépcsői a drogfüggők ellátásba kerüléséhez. Azonban ennek az irányzatnak a követői megfeledkeznek a drogfogyasztás kiváltó okairól és azok kezeléséről. A 2013–2020 közti magyar drogstratégia épp ezeket nevesíti, amikor úgy véli: a drogfogyasztás emelkedése szorosan összefügg más függőségi problémákkal, többek között egy adott társadalom általános lelkiállapotával. A hazai drogpolitikát kormányzati szinten egyébként az 1998-ban hivatalba lépő első Fidesz-kormány vette először komolyan, amikor létrehozta a témával foglalkozó államtitkárságot, majd 1200 szervezet és szakértő közreműködésével tető alá hozta az első magyar drogstratégiát.

A számok azt mutatják: 2010-ben a 9. és 11. évfolyamok tanulói körében meghaladta a harminc százalékot azoknak az aránya, akik valaha fogyasztottak kábítószert. 2002-ben ez a szám még csak 24, 2006-ban pedig 20 százalék volt. Paksi Borbála szociológus és kutatótársai 2015-ben kimutatták: a 18–34 éves fiatal felnőtt népességben minden ötödik személy (17,7 százalék) fogyasztott az élete során valamilyen tiltott drogot. A két legnépszerűbb szer a marihuána és a hasis, ezeket követi az ecstasy, a szintetikus cannabinoidok, az amfetamin és a dizájnerstimulánsok. A kilencedikes, tizedikes korosztály elsősorban a marihuánát próbálta ki, másodsorban a szintetikus cannabinoidokat vagy nyugtatókat/altatókat alkohollal együtt. Jól látható minden felmérésből, hogy jelentős változások történtek a szerhasználatban: csökkent a heroinfogyasztás, nőtt az új pszichoaktív szerek használata. 2014-ben a lefoglalt szerek hatvan százaléka már ez utóbbi csoportba tartozott.

A Nemzeti Drogfókuszpont 2016-os adatai szerint a korábbi összehasonlítható vizsgálatok alapján egyébként 2003 és 2007 között stagnált a cannabishasználat elterjedtsége, az utóbbi nyolc évben pedig csökkent. A 16 éves diákok körében 2011-ig nőtt a cannabisfogyasztás gyakorisága, azt követően viszont az összes vizsgált szer közül a legnagyobb mértékben, 32,5 százalékkal csökkent. Valószínűsíthető, hogy ez részben a korábbinál szigorúbb drogpolitika eredménye.

Amiben egyetértés van: a szegényebb rétegek gyermekei egyre veszélyeztetettebbek, hiszen az ő köreikben nagyon elterjedt a szintetikus anyagok használata, abból is a feketepiacon beszerzett, legrosszabb és legveszélyesebb fajta. Kaló Zsuzsa egyetemi adjunktus vezetésével 2018-ban a gyermekvédelemben dolgozókkal készült vizsgálatból az derült ki, hogy ezek a pszichoaktív szerek normává váltak bizonyos közösségekben, különösen a rossz helyzetben lévő családok körében. A fiatalok már 12-13 éves korban elkezdik használni ezeket a drogokat, amelyekről nem tudják, pontosan mit is tartalmaznak.

A lefoglalt áruk bizonyítják, hogy máig nagy üzlet a csempészet
Fotó: MTI/EPA

Egyeztetett stratégia

A két szélsőséges vélemény a fogyasztást is a legszigorúbban büntetné, illetve az úgynevezett soft drogok esetében kivenné azokat a büntetés hatálya alól. Itt még mindig Hollandia a példa, amely legalizálta a cannabis fogyasztását. A legalizációpártiak világszerte azzal érvelnek, hogy a soft drogok törvényesítése csökkenti a bűnözést, a rendvédő szervek a valódi bűnelkövetőkre koncentrálhatnak. A valóság azonban mást mutat: az elmúlt évtizedben Hollandiában egyre több próbálkozás történt, hogy a drogturizmust és az általa okozott felfordulást visszaszorítsák.

Magyarországon a kábítószer kereskedelme 2–8 évi, birtoklása 1–5 évi szabadságvesztéssel büntethető. Utóbbi alól kivétel, ha csekély mennyiségről van szó, és az elkövető vállalja, hogy elterelésen (a használatot kezelő ellátásban) vesz részt. A 2013 óta hatályos Btk. az új pszichoaktív anyagokra is vonatkozik.

Idén februárban megalakult a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum, vagyis mód nyílik arra, hogy a főváros az egyeztetett stratégia alapján kezelje a helyzetet. Orbán Viktor miniszterelnök a legutóbbi kötcsei polgári pikniken újabb drogpolitikai szigorítást helyezett kilátásba.

Ezzel szemben idén augusztusban Karácsony Gergely, az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje magára vállalta az egyszázalékos Magyar Liberális Párt fővárosi programjának képviseletét, amelynek egyik hangsúlyos eleme a drogliberalizáció. A kábítószerek engedélyezésének hívei azt várják tőle, hogy megválasztása esetén a marihuána fővárosi fogyasztásának és birtoklásának engedélyezésére tegyen kísérletet.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.