Csakhogy fájdalom: Hszi Csin-ping elé éppen most terített vörös szőnyeget Párizsban a francia elnök (a gyertyát tartotta: Ursula von der Leyen), előzőleg pedig a német kancellár és az amerikai külügyminiszter vizitelt nála Kínában.
A világ nem fekete-fehér. A magyar–kínai kapcsolatok jelentőségének belátásához alighanem nagyobb fantázia szükségeltetik, mint egy B kategóriás hollywoodi propagandafilm megtekintéséhez, popcornnal a kezünkben. 

 Ugyancsak emeli a rangját, hogy kínai államfő húsz éve nem járt hazánkban, Hszi pedig – aki 2009-ben, alelnökként már tiszteletét tette a magyar fővárosban – hosszú esztendők óta egyáltalán nem látogatott el Európába. Mai lapszámunkban a publicisztikai oldal vendégszerzője maga a kínai elnök, aki stratégiai partnerségről, a többpólusú világrend igényéről és arról ír, Kína és Európa viszonyában több az egyetértés, mint a nézeteltérés.

Ez olyan alap, amire tudunk építeni. Társadalmi-politikai berendezkedésünk nem azonos Kínáéval, de nem is kell feltétlenül annak lennie. Mindkét ország gyakorlatiasan, felesleges ideológiai körítések nélkül, a nemzetközi összeköttetések (szaknyelven: az interkonnektivitás) keretébe rendezve értelmezi kapcsolatait. Ezekből kölcsönösen előnyt kovácsolhatunk. 

A vízummentesség és újabb közvetlen repülőjáratok indítása után Hszi mostani útján új nagyberuházás bejelentésére is számíthatunk.
Ma, a globális őrület mindennapjaiban, amikor a nyugati világot a háborús hangulatkeltés, a lassú, de biztos népességcserébe torkolló migrációs nyomás és az ember antropológiai lényegének megváltoztatása, a genderideológia uralja, a kínaiak visszafogottsága, józansága és konfuciánus kultúrájukban gyökerező önazonossága üdítő kivételnek számít. 

 A mi ellenünkben való összefogásukat márpedig sem Washington, sem az egész Nyugat nem bírja el hosszasan. Lássuk be őszintén, stratégiai értelemben Európa ma olyannyira az Egyesült Államok függeléke, hogy ez az óceán mindkét partját kínosan megterheli.
„Akinek messzi földről jött barátja akad, vajon nem örülhet-e annak?” – kérdezte anno Konfuciusz, az ókori kínai bölcs. Mi most örülünk ennek, bizakodó érdeklődéssel várva, hogyan fejlődnek, milyen irányt vesznek jövőbeli kapcsolataink.