Volna rá igény?!
Gyurcsány Ferenc iránymutató dolgozata, amelynek a Merjünk hazafiak lenni! címet adta, sokak által és sokféleképp elemzett és elemezhető. De idézzük belőle az egyik legelképesztőbb gondolatot:
„Tunisz, Kairó, Belgrád, vagy más értelemben Pozsony példáján, hogy önkényuralmi rendszereket a parlamenti ellenzék és az utcai népmozgalom közös ereje sodort el, ahol a végső és döntő szerep az utcáé volt. (…) Hajlok arra, hogy végül Magyarországon is ez hozhat eredményt„.
Abszurd és lázító, hogy a DK-vezére a fenti városokban lezajlott különféle tüntetéseket látja követendő példának arra, hogy megdöntse az „Orbán-rendszert”.
Koncentráljunk csak az általa előcítált forradalmi városok közül az első kettőre. Az úgynevezett arab tavasz két állomása volt Tunisz és Kairó.
Míg előbbi helyszínen kevesebb erőszakos cselekményről hallottunk, addig Egyiptomban lényegében polgárháború tört ki 2011-ben, halottakkal, sebesültekkel. A tüntetések fő helyszínének számító Tahrír tér is számos erőszakos cselekménye helyszíne volt, például több újságírónőt is megerőszakoltak.
Vajon ezt is szeretné látni a miniszterelnökként még ”arab terroristázó„ tréfájával diplomáciai botrányt okozó Gyurcsány Budapesten?
Mert követőinek facebookos hőbörgéseit elnézve volna rá igény.
