Ha még azt is hozzátesszük, hogy a közelgő amerikai elnökválasztás legnagyobb esélyese kiemelte, elnökként büszke volt arra, hogy együtt dolgozhatott a magyar miniszterelnökkel, aki egyébként nagyszerű ember, és a barátjának nevezte, akkor borítékolhatóan maradandó károsodást szenvednek mindazok, akik idáig körbehazudozták a világot Orbán Viktor elszigetelődésének bugyuta meséjével. A konzervatív akciókonferencia idei rendezvényének legfőbb üzenete éppen az, hogy nem vagyunk egyedül, és összefogva olyan erőt tudunk felmutatni, amely gyökeresen változtathatja meg az önsorsrontó és önfelszámoló nyugati világ történetét.
Magyarország csak abban számít magára hagyott szigetnek a libernyák őrület tengerében, hogy itt négyszer egymás után alkotmányozó többséget tudott szervezni egy pártszövetség a nemzeti, konzervatív, keresztény politika mögé, míg máshol a még mindig túlságosan erős progresszív liberálisok meg tudták akadályozni, hogy elvbarátaink kormányt alakítsanak, hiába nyerték meg a választásokat. De jól látszik szerte a világban, hogy kezd felnyílni az emberek szeme, egyre kevésbé hisznek a lázálmok gyötörte társadalommérnökök ember- és életellenes törekvéseinek rájuk erőltetett igazában, és mindenütt felértékelődik a konzervatív politika.
Nem a háborúra, nem a migrációra és nem a genderpropagandára, így foglalta össze Orbán Viktor ennek a politikának a lényegét, és erre rímelt Donald Trump gondolatmenete is, amikor úgy fogalmazott: amíg egységesek maradunk az elveinkhez hű víziónkban, és félelem nélkül védjük értékeinket, addig a konzervatívok meg fogják nyerni a csatát, hogy megmentsük civilizációnkat a kommunistáktól, marxistáktól és fasisztáktól, és visszaállítsuk a konzervativizmus uralmát. Nem lesz ez egyszerű, nem lesz könnyű sem.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!