Kaiser Ede és Hajdu László elfogása előtti és utáni tettei egyre inkább azt igazolták a nyomozóknak, hogy profi, hidegvérű, ha kell, kegyetlen fegyveres rablóbanda tagjai, akikre az elkövetés módját illetően ráillett a móri profil. Egyik nap a nyomozás szempontjából döntő fontosságú esemény történt.
Hajdu, zárkatársának mobiltelefonjáról, „kiüzenéssel” előre egyeztetett nyilvános fülkét hívott fel. A más ügyekben bűntársként vele együttműködő személyeknek azt az utasítást adta, hogy a börtönbüntetését töltő megjelölt személyt intézzék el, majd virágnyelven tájékozódott, hogy beszélgető partnere egy lőfegyvert megsemmisített-e? Megnyugodva vette tudomásul, hogy a lőfegyvert megsemmisítették. A célszemély nem Kiglics, hanem az a bűntársuk volt, akit az árulójuknak tartottak. Hajdu egyébként egy alkalommal azt mondta a zárkatársának – aki informátor volt –, hogy sajnálja, hogy a „nyolc birkát haza kellett vágni”.
Horváth András tábornok elemzésében ugyanakkor ezt írja:
„Bár a közvetett adatok egyértelműen arra utaltak, hogy a móri tettesekkel van dolgunk, továbbra sem sikerült konkretizálni, hogy hányan, milyen szereposztásban, pontosan kik hajtották végre a bűncselekményt. A gyanúsítottakkal szemben nem rendelkeztünk tárgyi bizonyítékokkal, a fegyverek hollétére nem volt információnk. K. Attila a móri ügyben, a már rendelkezésünkre bocsátott adatokon kívül többet nem tudott mondani. Előrelépés csak attól volt várható, ha rá tudjuk venni, hogy jegyzőkönyvben, a büntető eljárás keretei között tegyen vallomást a korábbi években Hajdúval és Kaiserrel, valamint más személyek részvételével, felfegyverkezve vagy lőfegyverrel végrehajtott rablásokról, ezeknek az ügyeknek a megismerése, további személyek eljárás alá vonása reményt adott a már említett »nyitott« kérdések megválaszolására.”
Kiglics Attila érthető módon önmagára nézve terhelő vallomást nem kívánt tenni. A súlyos bizonyítási nehézségek azonban neki azt is jelentették, hogy a nyomravezetői díjhoz nem juthat hozzá, ugyanis a megállapodás szerint – függetlenül az általa szolgáltatott információk helytállóságától – csak akkor fizetik ki az összeget, ha azok alapján a büntetőeljárásban tényszerűen lehet bizonyítani a tettesekkel szemben a móri vérengzés elkövetését.
Végül Kiglics teljes körű vallomást tett a csepeli banda viselt dolgairól. Hangoztatta azt a meggyőződését, hogy az egyes esetek végrehajtásának körülményei, továbbá az addig ugyancsak ismeretlen további tettesek megjelölése egyértelmű bizonyítékokat szolgáltat Mórról is.
Ma már más épület áll az egykori bankfiók helyén Móron (a kép a mészárlás után néhány nappal készült)
Fotó: MTI/Tóth Gyula
Horváth András leírja:
„Cserébe ügyvédjével közösen csak azt a feltételt támasztották, hogy a későbbiek során általuk ezekre az ügyekre beadni szándékozott kegyelmi kérvény véleményezésénél a nyomozó hatóság igazolja, hogy az eljárás addigi szakaszáig az említett ügyek gyanúsítás tárgyát nem képezték, és a feltáró vallomásra csak a móri vérengzés bizonyíthatósága érdekében került sor. Tekintve, hogy ez megfelelt a teljes igazságnak, a feltétel teljesítésében megegyeztünk.
Nem történt tehát sem formális, sem informális, valamilyen rejtélyes vádalku, mint azt néhányan igyekeznek rosszindulatúan a közvéleménnyel elhitetni.”
Az egyik akció során egy páncélszekrényt loptak el. A Kiglicset helyettesítő N. Ferenc beismerő vallomást tett és pontosan megmutatta, hogy a trezort melyik csepeli partszakaszra vitték, ahol apró részekre feldarabolva a Dunába süllyesztették. Minden résztvevő még ekkor elégette a viselt ruházatot és lábbeliket.
Fotó: MTI/Tóth Gyula
Ekkor sem maradt fenn olyan nyom, ami a tettesek behatárolását segítette volna vagy alkalmas lett volna az azonosításra. Később könnyűbúvárok megtalálták a páncélszekrény darabjait. Sőt hosszas kutatás után a könnyűbúvárok még használható állapotban lévő lőszereket, és két, a szakértő szerint a vízbe kerülésekor új állapotú Skorpió géppisztolytokot találtak. A nyomozás során kiderült, Hajdu a móri vérengzés előtt nem sokkal vásárolt két Skorpiót, az egyiket megrongálva lefoglalták, a másikhoz pedig a Dunában talált két tok tartozott. Ám ezeknek a fegyvereknek sem volt közük Mórhoz.
Hajdu László még nem volt 18 éves, amikor hamis rendszámú autóval tankolt, majd fizetés nélkül távozni akart. A benzinkutas útját állta, akit összevert. A rablás miatti büntetés elől Havas László néven beállt az idegenlégióba, ahol első osztályú (búvár, és ejtőernyős) katonai kiképzést kapott, és a Skorpió kezelését is elsajátította. Az első év leszolgálása után, amikor nem volt kiküldetésben, Marseille-ből rendszeresen vagy személygépkocsival, vagy repülővel hazautazott, úgy, hogy a határátkeléseknél hamis okmányokat használt. Magyarországon továbbra is érvényes elfogató parancs volt ellene kibocsátva. Bár nem voltak anyagi problémái, esetenként részt vett Kaiserral, illetve Kigliccsel különböző bűncselekmények elkövetésében. Ugyanakkor volt egy másik, főleg volt légiósokból álló bandája is Franciaországban. Végül 1999-ben, néhány hónappal a négyéves szolgálai idejének a letelte előtt a Ferihegyi reptéren a hamis okmányokkal lebukott, egy körözés alatt álló, bűncselekményből származó laptop volt nála. Az idegenlégió szökés miatt köröztetni kezdte.
Az általános jellemzések szerint Hajdu volt a legszelídebb a bandából, ám ennek ellentmond a Keleti pályaudvari pénzváltó elleni sikertelen támadás. A pénzváltó hölgy hisztérikás rohamot kapott, és Hajdu agresszióval reagált, majdnem lelőtte a sikítozó nőt. Kaiser rángatta el onnan.
Ez a körülmény is elgondolkodtatta a nyomozókat. Felmerült bennük, hogy Hajdu lehetett a lövész a móri bankfiókban, miközben Kaiser az ajtóból küldte el az új kuncsaftokat. Ez utóbbit egyébként több tanú is megerősítette. Ennél több bizonyíték azonban nem volt Móron Kaiser és Hajdu ellen.
(Folytatjuk)
…
A sorozat további részei
1. rész – Móri mészárlás: egy félresiklott nyomozás titkai
2. rész – Kaiser Edét és Hajdu Lászlót az életét féltő bűntársuk dobta fel
3. rész – Kaiser és Hajdu tetteivel magára húzta a móri mészárlást.
A rendőrség szerint így történt a vérengzés:
