– December végén kormányhatározat jelent meg az egészségügy finanszírozásának átalakításáról. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) régóta vizsgálja az ágazat és az egyes intézmények pénzügyeit; egy tavalyi elemzésében arra jutott, hogy az egészségügyi ellátórendszer finanszírozása a jelenlegi formájában nem fenntartható. Adódik a kérdés: hogyan értékeli a kormány határozatát?
– Elöljáróban elmondanám, hogy az Állami Számvevőszéknek törvényben meghatározott feladata, hogy támogassa a közpénzügyek javítását. Ennek érdekében a jelentéseink mellett tavaly 32 nyilvános elemzést is készítettünk, ezek közül több is az egészségügy területét értékelte. Az ÁSZ elemzői egyebek mellett arra a következtetésre jutottak, hogy szükséges nemcsak az egészségügy finanszírozásának, de az ellátórendszer struktúrájának az átalakítása is. Ezért indokoltnak és időszerűnek tartom a kormányhatározatban foglaltakat.
Az ÁSZ elnöke szerint fontos az államba vetett bizalom
Fotó: Havran Zoltán
– Miképpen lehetne összefoglalni azokat a problémákat, amelyeket az egészségügy pénzügyeinek elemzésekor érzékelt a számvevőszék?
– Ez ügyben fontos tudni, hogy az alaptörvény előírása szerint a közpénzekkel – így természetesen az egészségügyre fordított forrásokkal is – törvényesen, célszerűen, eredményesen, átláthatóan kell gazdálkodni, e gazdálkodásnak pedig elszámoltathatónak, kiegyensúlyozottnak és fenntarthatónak kell lennie. Összefoglalóan azt mondhatom: az ÁSZ elemzői arra világítottak rá, hogy az egészségügyi rendszerben, illetve annak finanszírozásában nem érvényesültek megfelelően ezek a közpénzügyekkel kapcsolatos alapelvek. Hozzáteszem, sem az ellátás struktúrájánál, sem a finanszírozás szabályaiban nem történt az utóbbi időben olyan mértékű változtatás, amelyet a minőség- és költségmérés, valamint a hatékonyságnövelés követelményei indokoltak volna, vagy ha voltak is módosítások, azok nem épültek be a finanszírozás rendszerébe.
– Leegyszerűsítve arról van szó, hogy elavult és nem átlátható az egészségügy finanszírozása?
– Leegyszerűsítve igen.
– Miként jelenik ez meg a gyakorlatban?
– Az ÁSZ az elmúlt években számos ellenőrzést végzett hazai kórházaknál, szakrendelőknél. Sorozatos gazdálkodási szabálytalanságokra, illetve az átlátható és elszámoltatható közpénzfelhasználás hiányosságaira derült fény, ezek miatt pedig valójában nem egyértelmű, hogy mi mennyibe kerül egy-egy kórháznál, mennyi finanszírozást igényel az intézmények működtetése. Az ÁSZ által az elmúlt években ellenőrzött kórházak döntő többségének átláthatatlan gazdálkodása önmagában is kizárja, hogy a rendszert intézményi szinten fenntarthatónak lehessen tekinteni. A kiadások valós nagyságának megállapítását akadályozza az is, hogy az állandó és változó költségek köre nem megfelelően tisztázott és nem is gyűjtött.
– Korábban a kórházak pénzügyi szabálytalanságairól úgy fogalmazott, hogy a helyzet káoszra, anarchiára emlékezteti. Nyilatkozata nem maradt visszhang nélkül. Az akkori és a mostanában elhangzó szakmabeli vélemények visszatérő eleme, hogy a törvények a kórházak szempontjait nem veszik figyelembe, így egyes előírások számukra gyakorlatilag betarthatatlanok.
– Ezt a kifogást gyakran halljuk, főként azoktól, akik nem tartanak be egy-egy jogszabályt. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséhez, az ellátás minőségének javításához szabályszerűen, átláthatóan, elszámoltathatóan és célszerűen gazdálkodó kórházakra és szakellátó intézményekre van szükség. Az eredményes és korrupciómentes gazdálkodást megalapozó, a törvényi előírásoknak megfelelő működtetés alapvetően nem pénzkérdés. A törvényeket minden közpénzt költő és közvagyont kezelő felelős vezetőnek be kell tartania, illetve ez kell legyen a célja. A legfrissebb ellenőrzési tapasztalatainak is azt támasztják alá, hogy a kórházak sorozatosan megsértik a gazdálkodásukról és a közpénzek kezeléséről szóló előírásokat.
– Ez a fő oka annak, hogy a kórházi adósságok évről évre újratermelődnek?
– Az összefüggés szoros. Ameddig az egyes intézmények szintjén nincs rend, vagyis hiányoznak a jogszabályoknak megfelelően kialakított és működtetett gazdálkodási és irányítási szabályrendszerek, addig gyakorlatilag kizárt, hogy a pénzügyi folyamatok átláthatók legyenek. Egyszerűen fogalmazva: nem lehet tudni, hogy mire megy el a pénz, így azt sem lehet pontosan megítélni, hogy valójában miből termelődött 2019-ben a több tíz milliárd forintos kórházi adósság. A jelenlegi helyzet kicsit olyan, mintha lyukas vödörbe öntenénk vizet. Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni: megengedhetetlen, hogy egyes költségvetési intézmények ilyen mértékű kifizetetlen számlát halmozzanak fel és pénzügyi fedezet nélkül vállaljanak kötelezettségeket. Mindez az államba vetett bizalmat veszélyezteti és rendkívül rossz példát mutat a gazdaság és a társadalom más szereplőinek.
– Ehhez képest a közbeszédben igen gyakran hangzik el, hogy kevés a pénz az egészségügyben.
– S akik ezt mondják, honnan tudják? Ezt ugyanis ma nem lehet szakmailag megalapozottan megítélni, de természetesen mindig lehet több közpénzért lobbizni. Egyes területek vagy intézmények bizonyára igényelnek többletforrásokat, indokolt a finanszírozás átalakítása, ugyanakkor a hangsúlynak a hatékonyságon és a fenntarthatóságon kell lennie, ehhez pedig mindenekelőtt átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség. A több pénz önmagában nem oldja meg a problémákat. Be kell foltozni a lyukakat a vödrön, utána lehet gondolkodni azon, hogy mennyi vizet öntsünk bele. Visszatérve a kifizetetlen számlákra: kulcskérdés az adósságállomány felhalmozódásának megakadályozása. A kormányhatározatban megjelent főbb pontok és elvek – mint a hatékonyság, az eredményesség, a minőség, a mérés, valamint a menedzsmentszemléletű megközelítés – azt mutatják, hogy érdemi átalakítás várható a finanszírozásban és az ellátási struktúrában. Reményeim szerint mindez pozitív hatással lesz a szabálykövetésre is. Az ÁSZ egyébként készen áll arra, hogy az ellenőrzési tapasztalataival és elemzéseinek következtetéseivel támogassa ezt a folyamatot.
– A számvevőszék szerint mely területeken van szükség beavatkozásra?
– Elemzésünk szerint az egészségügyi rendszer eredményesebb működését segítheti elő, ha mérik az ellátások minőségét, szétválasztják az egyes vészhelyzeti ellátóintézmények elemi állandó és változó kiadásait, és ezt szempontként beépítik az egészségügyi finanszírozás szabályozásába. Emellett a mért ellátási kiadások képezhetik az alapját annak, hogy hol szükséges változtatás az egészségügyi rendszerben vagy hol kell új irányt szabni a fenntarthatóságért. A hatékony ellátási struktúra, a valós költségeken alapuló finanszírozás, az átlátható kórházi gazdálkodás, valamint a megerősödő felelős vezetés segítheti elő a kórházi adósságállomány újratermelődésének megakadályozását, az évenkénti sokmilliárdos pénzügyi konszolidáció elkerülését, azaz a fenntartható működés elérését. A vészhelyzeti betegellátás megerősítése prioritást kell hogy jelentsen, a sürgős eseteket ugyanis mindenkor el kell látni, ezt pedig finanszírozni is szükséges. Végezetül – amint azt már kiemeltem – az alaptörvény gazdálkodási alapelveinek fokozott érvényesítése a szabályokban elengedhetetlen a közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatóknál és a finanszírozási rendszer egészét tekintve is. A törvényeket ugyanis mindenkinek be kell tartania, az egészségügy szereplőinek is. Úgy vélem, ezen a területen is eljött az ideje a rendcsinálásnak.
Elvárások
Az alaptörvény előírja, hogy a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A köztulajdonban álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen kötelesek gazdálkodni a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint.
