Körözést adnak ki Károlyi Mihály ellen

„Ami nyomorúságon és szenvedésen keresztülmentünk, annak fő okozója és elkövető bűnöse: Károlyi Mihály.”

Közli Az Ujság május 29-én: „Az angol munkáspárt küldöttsége megvizsgálta a magyarországi állapotokat, amelyekre vonatkozólag Hohler angol főmegbízott és Troubridge admirális jelentésüket már beterjesztették. […] az angol munkásküldöttség jelentése világosan meg fogja állapítani, hogy azok a híresztelések, melyeket leginkább Bécsben kürtölnek világgá, nem fedik a valóságot. Ha fordultak is elő némely atrocitások, azokat felelőtlen elemek követték el és természetes következménye volt a forradalom utáni hangulatnak. Ezekből az apró bolhákból csinált a bécsi kommunista sajtóiroda elefántokat. Magyarország már a konszolidáció útján halad, amelyen nagy lépésekkel halad előre. Kitűnő impressziót nyertek az angol munkásküldöttek a kormányzóról és Horthy Miklós személyében elég garanciát arra, hogy a magyar viszonyok a békés rend útját megtalálják. […] a bizottság jelentése ki fog terjeszkedni a megszállott területeken folytatott atrocitásokra is.”

A lapok címoldalon hozzák: A kormány hajlandó aláírni a békeszerződést. Közzéteszik a békekonferenciának átadott válaszjegyzéket, amelyet elnökének, Alexandre Millerand francia miniszterelnöknek címzett gróf Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője. Felidézi saját januári párizsi nyilatkozatát is: „a delegáció elnöke megjelölte a békeszerződés által felvetett területi kérdéseknek azt a megoldását, amely egy általunk közösnek hitt alapon és a szövetséges hatalmak által hirdetett elveken, mindenekelőtt a népek önrendelkezési joga elvének alapján nyugodott. […] kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának, mely a kellő biztosítékokkal ellátott népszavazás útján nyerne kifejezést. Ezzel egyszersmind végérvényesen feleltünk a nemzetiségek elnyomása címén a magyar nemzet ellen szórt örökös vádakra, azáltal, hogy bírákká tettük ugyanazokat, akiket állítólag elnyomtunk. […] Fájdalmas meglepetésünkre a szövetséges hatalmak elzárkóztak annak az elvnek az alkalmazásától, amelyet maguk hirdettek volt. […] Mondják ugyan nekünk, hogy a kérdéses népek már megnyilatkoztak volna új állami összeköttetéseik mellett, melyekre a béke kötelezi őket, de ez könnyen megállapítható ténybeli tévedés. Soha ilyesmi nem történt! […] sohasem voltak oly tüntetések, melyek képviseleti jelleggel bírtak, sem pedig oly gyűlések, melyek fel lettek volna hatalmazva arra, hogy azokon bármely nép nevében beszéljenek. Az így Magyarországtól elszakított területek lakosságának tehát kényszert kellene elviselnie, melyet szentesíteni sem jogunkban, sem hatalmunkban nem áll. […] az az erkölcsi kötelék, mely ama népekhez köt minket, soha meg nem szakadhat; soha nem lehetünk közömbösek sorsuk iránt […] ez a békeszerződés sérti azon népek kétségbevonhatatlan jogait, melyeket anélkül, hogy akaratukat nyilváníthatták volna, új államoknak ítéltek oda, tehát nyilvánvaló ellentétben áll azzal a szabadsági elvvel, melyet a magyar békeküldöttség abban a hitben, hogy a szövetséges hatalmak egyetértésével találkozik, alapul vett.”

Az Est leadja Teleki Pálnak a nemzetközi sajtóban megjelent interjúját, amelyben a külügyminiszter kifejti: „Ama borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolsevizmus és a román megszállás következtében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás újabb bajait zúdítsuk magunkra.”

A Pesti Hírlap közli: „A Voix Nationale hosszabb cikkben foglalkozik a magyar béke kérdésével és rendkívül meleg hangon ír a magyarokról. […] A francia lapok tele vannak románok és csehek álhíreivel, amelyek arra szolgálnak, hogy e legyőzött nemes nép ellen izgassák a franciákat, míg a magyarok most még kevésbé juthatnak szóhoz a francia lapokban. Franciaország becsülete érdekében tiltakozom a magyar béke ellen! – írja a cikk szerzője. Magyarország sohasem akart háborút Franciaország ellen, hanem csak Szerbia és Oroszország ellen hadakozott. A háború egész folyamán magyar katonák sohasem verekedtek francia katonák ellen.”

Az Ujság arról ad hírt: a „budapesti városparancsnok a mai hivatalos lapban katonai körözőlevelet adott ki Károlyi Mihály gróf ellen. [...] az a gyanú terheli, hogy részes volt a Tisza István gróf ellen elkövetett gyilkos merényletben. Elfogandó továbbá az állam hadereje ellen elkövetett bűntett, katonai szolgálati kötelesség megszegésére való csábítás bűntette, felségárulás és zendülés bűntette miatt.” A volt államfő, miniszterelnök személyleírásában szerepel: „egyik szeme kissé kancsal, beszéde hibás, különös ismertetőjele, hogy felső szájpadlásán orvosi műtéttől eredő forradás nyoma látható és mindkét alkarja tetovált.”

A Pesti Hírlap úgy fogalmaz: „Ami nyomorúságon és szenvedésen egy esztendő óta keresztülmentünk, annak fő okozója és elkövető bűnöse: Károlyi Mihály. […] És ha végül a békeföltételek olyan lehetetlenül rosszak, mint amilyenek, ezt is ő cselekedte, mert ő kényszerített bennünket arra, hogy volt ellenségeinkkel védtelenül és fegyvertelenül tárgyaljunk, az ő bűne az, hogy a vörös Magyarország időszakában a szerbek, a csehek, a románok olyan újabb engedményeket és ígéreteket szereztek az entente-től, amelyeket különben sohasem kaptak volna meg.”