Kun Béla helytartója lett Lukács György

A véreskezű bolsevik vezető azt hitte, hogy csak rövid időre kell távoznia s azután újra visszajöhet.

Lukács György

A kommün kulisszatitkait fedi fel Az Est cikke 16-án, amelyben Szamuely György, a népbiztos egyik öccse „határozottan állítja, hogy Kun Béla adta ki az utasítást az ukrán tisztek megöletésére. […] Az ukrán tisztek elküldésében Leninnek is szerepe volt, akit a magyarországi viszonyokról Szamuely informált, amikor tudvalevőleg repülőgépen utazott hozzá. Szamuely nem titkolta, hogy neki a kommün nem elég erős és véres, ezt az álláspontját Leninnek is kifejtette. […] Kun Béla nem hitte, hogy az ő napja végleg leáldozott. Azt hitte, hogy csak rövid időre kell távoznia s azután újra visszajöhet. Lukács Györgyöt avatta be terveibe. Megkérte, hogy álruhában maradjon Budapesten, őt mindenről értesítse és a parancsait megbízható emberekkel közvetítse. Lukács György valóban Budapesten maradt, és Szamuely György szerint csak szeptember 12-én utazott el Budapestről, amikor már látta, hogy semmit sem csinálhat. Lukács György többször hangsúlyozta, hogy őt helytartónak hagyta meg Magyarországon, amíg kénytelen külföldön tartózkodni.”

Lukács György

A hadsereg eskütételét a Vérmezőn kiemelt figyelem övezi. Az Ujság ekként tudósít 13-án: „Lélekemelően szép katonai ünnepség keretében esküdött fel vasárnap délelőtt a magyar nemzeti hadsereg az alkotmányra és a kormányzóra. Tízezrek voltak szemtanúi az ünnepnek, amely nemzeti balsorsunkban buzdító hatással lehet reánk, mert erős, pompásan fegyelmezett és tökéletesen képzett nemzeti hadseregünk van, amely hirtelen, szinte napokon belül állott talpra.” A Magyarország így értékel vezércikkében: „Sok száz esztendős nemzeti küzdelmünk szentséges célja valósult meg. Magyar nemzeti hadsereg áll őrt Magyarország mellett. Hadsereg, mely a miénk és csak a miénk. Nem függ idegen hatalomtól; nem ereje és végrehajtója idegen hatalomnak, s amint vér a mi vérünkből, azonképpen büszke, bátor, önérzetes, fegyelmezett erőbeli orgánuma a mi nemzeti életünknek, a mi külön és független magyar államiságunknak. […] Új és szebb időknek kell következniök, mert immár a maga fegyelmezett nemzeti hadseregére támaszkodhatik egész nemzeti életünk.”

A Pesti Hírlap arról ír, hogy Horthy Miklós a román megszállás alól felszabadult Tiszántúlra indul háromnapos körútra. Rövid beszédet tart a kenderesi főtéren.

Kijelenti: „Most helyre kell állítanunk mindenekelőtt a törvénytiszteletet. Széthúzásnak ebben az országban többé nem lehet helye. Magyar emberek pártokra szakadhatnak foglalkozásuk szerint, de sohasem úgy, hogy széthúzzanak, mint ahogy eddig tették. […] Ezután nagy ünneplés közben kocsira szállt, és bátyjával, Horthy István tábornokkal együtt az ősrégi Horthy-kúriába hajtatott. A több száz éves ódon ház szomorú képét mutatja a román megszállás idejének. A kormányzó arcán, különösen amikor a kastély belsejében szemtanúja volt a románok rettenetes vandalizmusának, a fájdalmas meghatottság jelei mutatkoztak. Az egyik szoba például tele van a szövetektől megfosztott karosszékekkel és díványokkal, és van olyan, amelynek csak a puszta váza maradt meg. Korán elhalt tengerész öccsének gyönyörű olajfestménye barbár módon meghasogatva.”