Országos hálózattá vált mára az Etesd a dokit! kezdeményezés

Furcsa érzés fogja el az embert, ha most lép be a város egyik legfrekventáltabb pontján, az V. kerületben az Easy Wine-ba. Az amúgy elegáns borbisztró jelenleg lehangoló látványt nyújt: a bárszékek lenejlonozva, a különleges fali borhűtők, ahonnan amúgy több mint százféle bort kóstolhatunk, teljesen üresek, nincs bennük egyetlen borospalack sem. Az impozáns üzletet, ahol békeidőben naponta száz vendég is megfordult, most csomagolóanyagok, egyszer használatos ételes- és papírdobozok, kis ládikákban sorakozó fűszernövények töltik meg. A hely étteremként most halott, a tudat azonban, hogy ez az Etesd a dokit! kezdeményezés bölcsője, és hogy a konyhában most is javában zajlik a munka, segít elhessegetni a negatív gondolatokat.

Nagy az összefogás, az emberek tenni akarnak és alkalmazkodnak a rendkívüli helyzethez Fotó: Mirkó István

– Tavaly novemberben nyitottunk, most márciusra futott fel a forgalmunk igazán, aztán három nap alatt omlott össze, amit alig több mint három hónap alatt felépítettünk. A március 16-i hét elején még rekordforgalmat bonyolítottunk, csütörtökről szombatra viszont 90 százalékos volt a visszaesés. Ha nem így történik, akkor is bezárunk, mert hozzánk rengeteg külföldi járt, és a járvány miatt nem tartottuk volna biztonságosnak, ha nyitva maradunk – meséli az Easy Wine tulajdonosa, Molnár Zoltán. A sors iróniája, hogy éppen akkor kezdett volna az új séfjük, Keve Márton, aki azonban nem esett kétségbe, azonnal előállt az Etesd a dokit! ötletével.

Százasával szállítják az adagokat

– Arra gondoltam, hogy ha már itt ez a konyha, itt vagyunk mi, akár főzhetnénk is olyanoknak, akiknek erre most egyáltalán nincs idejük. Az egészségügyiekre jelenleg óriási teher nehezedik, lehet, hogy még ételt melegíteni sincs idejük, nemhogy otthon főzni egy hosszú ügyelet után, a járványveszély ­miatt az éttermek, büfék bezártak, nincs hová kiugrani se – veszi át a szót az ötletgazda, akit itt mindenki Marcinak szólít. A fiatalember nagyot szusszanva ül le az asztalhoz, miután harmadmagával megfőzött, becsomagolt és egy, a kiszállítást önkéntesként vállaló fiatal pár személyautójába bepakolt 130 adag ételt.

Az #etesdadokit matricával ellátott ételhordókban ezúttal a következő fogások indulnak útjukra: narancsos édesburgonya-leves paprikaolajjal és feketetorma-levéllel, második fogásként bagelbe töltött francia csirkemáj parfait savanyúkáposztával, vega opcióként pedig vászolyi krémsajt füstöltpaprika-csíkokkal és marinált jégcsapretekkel, mindehhez japán krumplisaláta. Ahogyan csaknem három hete mindig, most is ilyen különleges menüt küld az Easy Wine csapata a Honvédkórház, illetve a Szent János Kórház koraszülöttosztályára, a Péterfy Sándor utcai kórház sürgősségi betegellátó osztályára és a Semmelweis Egyetem II-es belgyógyászatára.

Nagy az összefogás, az emberek tenni akarnak és alkalmazkodnak a rendkívüli helyzethez
Fotó: Mirkó István

– Deklarált cél volt, hogy tápláló, ugyanakkor egészséges ételeket főzzünk, magas minőségben. Ezenfelül az elsődleges rendezőelv, hogy miből tudunk gazdálkodni – az első napokban abból főztünk, amit a konyhán találtunk, aztán elkezdtek érkezni a felajánlások. Egy-két nappal előre igyekszünk gondolkodni, de persze, ha kapunk valami gyorsan romló alapanyagot, akkor abból főzünk, illetve igyekszünk mindenféle okos tartósítási eljárással későbbre is használhatóvá tenni azt. Most már érkezett pénzbeli felajánlás is, úgyhogy a sok zöldség és gyümölcs mellé vettünk húst, egyszerű, de érdekesen elkészíthető fajtákat, amilyen például a csirkemáj vagy a marhanyak. De kaptunk most például egy óriási krémsajtot, így biztosan készül sajttorta is, nem akármilyen, hanem olyan, amit Spanyolországban tanultam – meséli a séf majdnem olyan lelkesen, mintha éppen a Bocuse d’Orra készülne.

Londonból haza

Mint megtudom tőle, az elmúlt tíz évben Londonban élt, épphogy hazaköltözött. A világ több országában is dolgozott, végigjárta a szamárlétrát. – Tanulni, fejlődni akartam, de aztán 32 évesen úgy éreztem, eljött a pillanat, hogy eldöntsem, hol élem le az életemet. Kell a stabilitás, és bár ha itt vagyok Magyarországon, hiányzik London, azért nekem az otthon mindig Magyarországot jelentette. Fura, sorsszerű dolog, hogy a koronavírus éppen ide zárt be. Ahogyan az is érdekes, mennyire összekovácsolja az embereket ez a közös trauma. Én ennek is tudok örülni, bár nyilván minden szempontból jobb lenne, ha visszatérhetnénk a normál kerékvágásba. Már csak azért is, mert nekem ugyan van tartalékom, de nem mindenki van abban a helyzetben, hogy jótékonykodjon – evez gyakorlatiasabb vizekre a kissé filozofikusra sikerült eszmefuttatás után Keve Marci.

Parányi sziget

Miközben éppen egy nagy szatyornyi gumikesztyűt hoz maszkban egy futár egy felajánlótól, a séf azt is elmondja, jóllehet nagyon vigyáznak magukra és egymásra, ha bárki megfertőződne, sajnos végleg be kellene zárniuk. Az Etesd a dokit! kezdeményezés mégis tovább élne, az organikus fejlődésnek, na meg a háttérben dolgozó – általuk csak operatív törzsnek nevezett –, jelenleg nyolcfős logisztikai csapatnak köszönhetően mára egy szinte az egész országot lefedő hálózattá vált, aminek Keve Marci konyhája egy fontos, ám csupán parányi szigete.

Az #etesdadokit támogatói között nagy cégek és kis manufaktúrák, őstermelők és komoly vállalatok egyaránt megtalálhatók, az Easy Wine tulajdonosa pedig azt újságolta, hogy a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara is társuk immár a toborzásban: gyűjtést rendeznek a kezdeményezés számára az angol érdekeltségű cégek körében. Molnár Zoltán, aki maga ugyanúgy részt vesz az itteni önkéntes munkában, mint a felesége és az üzlet vezetője, úgy látja: nagy az összefogás, az emberek tenni akarnak. Szerinte az étterem és általában a vendéglátóipar egyhamar nem fog talpra állni, mint fogalmaz, egy ideig egészen biztosan ő sem ülne be olyan helyre, ahol sokan vannak. Azt is mondja, hogy még nincs B tervük, de a történelem azt mutatta, hogy a nagy válságok után jöttek a legnagyobb fellendülések. Most ők is ebben bíznak.