Örüljünk, nem kell majd folyton sorban állni a receptért

Kiderülhet az is, ha a beteg ugyanazzal a problémával több orvoshoz is eljár. Márciusban indul a e-recept bevezetésének kísérleti szakasza.

Az e-recept bevezetése az egészségbiztosító számára komoly előrelépést jelent, ma ugyanis csak a kiváltott recepteket tartják nyilván. Emellett ködbe vész a betegek együttműködési készsége is – azaz hogy a felírt recepteket ki hogyan váltja ki. Pedig ezek fontos adatok, elemzésük rámutathat arra is, hogy egy terápia miért sikeres vagy miért nem. Kiderülhet az is, ha a beteg ugyanazzal a problémával több orvoshoz is eljár, a recepteket mindenkitől begyűjti, majd saját belátása szerint variálja őket, nem feltétlenül jól. Ilyen esetekben a rendszer az orvosoknak és a gyógyszerészeknek valós időben jelezheti, hogy ugyanarra a panaszra már több másik szakember is fölírt több készítményt. Ezeket a helyzeteket tisztázni kell, az ugyanis senkinek sem jó, ha a beteg tanácstalanul kóvályog a rendszerben.

Az e-recept a betegek számára is jelenthet majd előnyöket. Például krónikus betegségek esetén a stabil, fenntartó kezeléshez szükséges gyógyszereket egy felírást követően két-három alkalommal is ki lehet váltani, azaz nem kell havonta sorban állni az orvosnál pusztán a vény miatt.

„A napi gyakorlat azt mutatja, hogy a betegek öt-hat receptet összeszednek, és úgy viszik el a patikába. A gyógyszerész előkészíti a szereket, a beteg pedig elkezd dilemmázni azon, hogy melyikből rendelkeznek még otthoni készlettel, és annak a kiváltását elhalasztja. Ezek reális helyzetek, a patikákban nap mint nap előkerül ilyesmi” – emeli ki a kamarai elnök.

Mint mondja, sokan eleve úgy érkeznek, hogy a rendelkezésre álló recepthalmazból kiválasztják azokat, amelyeket ki akarnak váltani, és csak azokat viszik magukkal – jellemzően azért, mert még várják a nyugdíjat. Emiatt kulcsfontosságú az, hogy a betegek, különösen az idősebbek az orvostól továbbra is úgy távozzanak, hogy a kezükbe egyfajta jelképes receptet is kapnak, amely alapján nyomon tudják követni azt, hogy milyen készítményeket rendelt számukra az orvos. Ez a papír önmagában nem lesz alkalmas sem a gyógyszer kiváltására, sem a társadalombiztosítással való felszámolásra, viszont funkciója nem is ez, pusztán az emlékeztetés. A betegek úgy is rendelkezhetnek, hogy ilyen papírt nem kérnek, ez esetben csak okmányukkal kell magukat azonosítani a patikákban.

Tudni lehet már azt is, hogy azok a szakmai szabályok, amelyeket a gyógyszerészek ma is alkalmaznak – például hogy ugyanazzal a hatóanyaggal adhatnak helyettesítő terméket, illetve hogy a készítményt a felírtnál kisebb kiszerelésben is kiadhatják – az e-recept mellett is megmaradnak. A biankó receptek viszont eltűnnek, hiszen az orvosok nem fognak tudni dátum nélküli vényt kiállítani.

Az még kérdés, hogy rokonok hogyan használhatják majd az e-rendszert, ma ugyanis a gyógyszert bárkinek kiadják, aki birtokolja az aláírt receptet, a felhőalapú megoldásnál viszont gondoskodni kell arról, hogy a kiváltó más módon igazolja jogosultságát. Ennek megoldása még nyitott, ugyanis a tervek szerint a elektronikus vényt szimbolizáló jelképes dokumentum nem lesz bizonyító erejű.

Ez fontos kérdés, aki ugyanis ágyhoz kötve fekszik otthon, az értelemszerűen nem tud elmenni a patikába orvosságáért. Ezek a kérdések még megoldásra várnak, várhatóan a féléves tesztidőszak alatt rendezik őket.

Ugyanígy kérdés, hogy az egészségbiztosító adatbázisa, az orvosi vényíró program adatbázisa és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet gyógyszeradatbázisa hogyan áll majd harmóniában az e-receptes rendszerben. Tehát hogy a kódok mindenhol ugyanazt jelentik-e majd – most ugyanis ez nincs így. Ezt a problémát is meg kell oldani az indulás előtt, ha ugyanis nem rendezik, akkor nő az esetleges cserék és tévedések rizikója, akár a gyógyszerkiadásnál, akár az elszámolásnál.

Továbbra is lesz lehetőség arra, hogy az emberek tilthassák az egészségügyi adataikhoz való hozzáférést. Ilyen nyilatkozat nélkül a gyógyszerészek egy évre visszamenőleg érik el a társadalombiztosítás terhére kiváltott készítmények listáját, az orvosok pedig hosszabb időtávot, összességében tizenöt évet nézhetnek, a gyógyszerek mellett látják a vizsgálatokat és a kezeléseket is. A szexuális úton terjedő fertőzésekre kiváltott készítmények, valamint a mentális, illetve viselkedési zavarokra szedett gyógyszerek listáját jelenleg nem látja a gyógyszerész akkor sem, ha nem tiltják le a hozzáférést. Ugyanakkor minden más betegségre felírt készítmény szerepel a lekérdezhetők körében.

A jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy csak a bizonyos betegségek vagy betegségcsoportok kezelésével kapcsolatos hozzáférést tiltsák le, aki tehát a letiltásról nyilatkozik, annál az orvos és a gyógyszerész semmilyen betegéletútra vagy vénytörténetre vonatkozó adatot nem lát. Kérdés, hogy az ilyen jellegű tiltást hogyan lehet összeegyeztetni azzal, hogy patikus a monitorán megjelenő e-receptek alapján szolgálja ki a beteget. Azaz mindent lát akkor is, ha valaki csak a megfázására felírt antibiotikumot akarja kiváltani. Ez azért fontos kérdés, mert az egyszerűbb gyógyszereket a többség megveszi a szomszédos patikában, ám a kényesebb készítmények kiváltását igyekezhet olyan helyen intézni, ahol a patikus nem személyes ismerőse. Viszont ez esetben az általános tiltás – azaz hogy a patikus nem láthatja az ilyen jellegű adatokat – és a gyógyszerhez való hozzáférés kizárja egymást, ezt az ellentmondást pedig föl kell oldani.