Donáth Anna, a Momentum új európai parlamenti képviselője kiakadt azon, hogy Járóka Líviát az EP alelnökévé választották úgy, hogy a képviselők nem tudhatták, hogy – horribile dictu! – a Fidesz képviselője.
Éppen ezért Donáth és momentumos képviselőtársa, Cseh Katalin körbejárták a képviselőket, és közölték velük, gondolják meg, mit cselekszenek, hiszen ha megszavazzák, egy olyan képviselőt választanak alelnökké, akin ott a szégyenfolt, mely letörölhetetlen: fideszes!
Ezt hallva az ember valóban nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. Az már csak hab a tortán, hogy kiderült: Dobrev Klára, a DK szintén alelnökké választott EP-képviselője nem gratulált Járóka Líviának, míg az utóbbi ezt megtette, hiszen akármilyen kemény politikai ellenfelek is a belpolitikában, Dobrev a honfitársa, tehát erkölcsi kötelességének érezte, hogy rögtön a választás után gratuláljon neki.
Járóka Lívia magatartása az európai és nemzetközi politikában a természetes és elfogadott, az alapvető nemzeti elkötelezettséget tükrözi. Ezzel szemben Dobrev Klára, Donáth Anna és Cseh Katalin magatartása nem üti meg a nemzeti minimumot, morálisan vállalhatatlan, amit tettek.
Dobrev Klára esetében persze egyáltalán nem lepődöm meg, hiszen Gyurcsány és ő már számtalanszor hangoztatták, hogy a nemzetekfelettiségben, az Európai Egyesült Államokban és a migrációban hisznek, a nemzet számukra nem több, mint smafu. Ők ideológiailag, világnézetileg ilyenek. Nem lehet velük mit kezdeni. Illetve egyet lehet tenni: nem szabad rájuk szavazni.
Ehhez képest ezek a harminc körüli, Y generációs nők tudják egyáltalán, hogy mit cselekszenek, amikor – „csodálatos” európai parlamenti antréként – Járóka Lívia honfitársuk ellen kampányolnak?
Abban szeretnék hinni, hogy nem tudják. Azért szeretnék ebben hinni, mert nem tudom és nem akarom elképzelni, hogy ezek a hölgyek, illetve a Momentum egész kompániája életük további évtizedeiben is így fognak élni és politizálni.
Komolyan nem értik ezek a nők, hogy gyökereiben tagadják meg liberális nézeteiket akkor, amikor egy kisebbségi, cigány származású magyar képviselőtől vonják meg a támogatásukat? S komolyan nem értik, hogy gyökereiben tagadják meg liberális nézeteiket akkor, amikor egy hölgytársuk karrierjét akarják megakadályozni egy, az ő liberális szemükkel nézve szörnyű, férfiközpontú világban, ahol a nők előremenetele nehéz és keserves?
És valóban nem értik, hogy az unió még nem egy központosított, szupranacionális birodalom, hanem nemzetekre épülő államszövetség?
S tényleg úgy hiszik, hogy Dacian Ciolos, a Renew Europe frakció vezetője mellé oda lehet állni smiley-képet csinálni csak azért, mert kozmopolita és liberális, és figyelmen kívül lehet hagyni, hogy magyargyűlölő, aki egykoron a Vatra Romaneasca tagja volt?
Néha – talán a korom miatt is – szeretném hinni, hogy Fekete-Győrt, Sopronit, Donáthot, Cseht és a többieket fiatal koruk miatt egyszerűen megvezetik a Guy Verhofstadtok, a Ciolosok, a Cohn-Benditek, az elvakult nyugat-európai ultraliberális őrjöngők, s egyszer majd, ha tapasztaltabbak lesznek, kigyógyulnak ebből.
De azután eszembe jut, hogy hogyan indult a Momentum, és újra elmegy a kedvem: egy régi magyar álom, a hazai olimpia rendezésének széttaposásával „indultak el” a politikai pályán.
Egyszer majd – a nem is távoli jövőben – a saját kárukon fogják megtapasztalni, hogyan használja ki, majd dobja el őket a nyugat-európai „fősodor” mint használhatatlan politikai hulladékokat. És akkor már lehet, hogy késő lesz megbánni mindazt, amit addig tettek.
Mennyivel egyszerűbb lenne nemzeti politikát folytatni már huszonévesen is! A nemzet hálás lenne érte. Mások kegyeit keresni – árulás, bűn, és a vége mindig a csalódás és a bukás.
Gondoljátok meg még egyszer, fiatalok!
