Ungváry Krisztián vitamódszere elfogadhatatlan

Megáll az ész. Ez mindennek ellentmond, amit tudományos bizonyításnak neveznek.

Fotó: Foldhazi Arpad

A tudományos viták íratlan szabálya, hogy akivel vitatkozni akarok, annak a tételeit és állításait veszem számításba, s nem a személyiségét kezdem taglalni. Végtelenül erkölcstelen és tisztességtelen a vitapartner nem szakmai, hanem emberi, magánéleti, közéleti, dehonesztáló minősítgetésével kezdeni a kritikát. (Ami ráadásul teljességgel alaptalan.) Ez önmagában hiteltelenné teszi mindazt, amit utána ír.

Hol tanulta ezeket a módszereket, Ungváry úr?

De ez nem elég: kijelenti – még mindig semmit nem írva tartalmi kérdésekről –, hogy Szakács Árpád mondandójának kritikája igazából „az újságírás vagy a klinikai pszichiátria feladata lenne”.

Na, ebből elég, Ungváry úr! Ez már nem is tisztességtelen módszer, hanem – meg ne bántódjon érte – szimpla bunkóság. És én ezt – Engel Pálhoz csatlakozva, akit ön respektál – egyszerű ténymegállapításnak szánom.

De menjünk még tovább!

Raffay Ernő szabadkőművességgel kapcsolatos átfogó kutatásainak a jelentőségét a következő módszerrel akarja Ungváry lejáratni és megsemmisíteni: azt írja, hogy a baloldalisággal igazán nem vádolható Hatos Pál „az 1918–1919-es eseményeket feldolgozó monográfiájában még csak le sem írta Raffay nevét, mivel tudományosan teljesen értéktelennek, sőt vállalhatatlannak tartotta megállapításait”. Komolyan gondolja, hogy ez valamire is bizonyíték? Komolyan gondolja, hogy mond egy szerzőt, aki nem idézi be Raffayt, akkor az egyenlő azzal, hogy Raffaynak „annyi”?

Megáll az ész. Ez mindennek ellentmond, amit tudományos bizonyításnak neveznek.

És akkor nézzük a cikk végét.

Lerövidítve, az utolsó mondatban Szakács Árpád cikkét a szabadkőművesség szerepéről összeesküvés-elméletnek nevezi.

Szeretném tájékoztatni Ungváry urat: régi, ócska, elavult módszer ez a ballib oldalnak nem tetsző álláspontok, elemzések megsemmisítésére. Ez az unalmas, megbélyegzésnek szánt minősítgetés ma már azt minősíti, aki alkalmazza.

Ki kell mondanom: a ballib oldal önmagát zárja el a történelem, a társadalom, a politika, a gazdaság stb. működésével kapcsolatos új felismerésektől azzal, hogy ha a ballib kánonnal szembemenő elemzésekkel találkozik, akkor szinte sikoltozó ijedtséggel menekül bele az „összeesküvés-elmélet” vagy „konteó” fogalmaiba, keresve magának safe space-eket, biztonságos tereket, miként a mai amerikai egyetemi hallgatók hópihe-generációi.

Rossz hírem van: a ballib oldal éppen azzal válik társadalomtudományi szempontból teljesen érdektelenné, hogy képtelen a saját narrációjától eltérő nézeteket, ha nem is befogadni, de legalábbis mérlegelni, elemezni.

Összességében: elképesztő és elfogadhatatlan arrogancia árad Ungváry írásából. E mögött pedig az a jelenség áll, amit Csurka István fogalmazott meg a legpontosabban: ballibek akarnak ülni a zsűriben most és mindörökké, ők akarják eldönteni, hogy mi a tudományos és mi nem, mi az igazság és mi nem, mi vehető komolyan és mi nem. S ha valaki ezt a, legkevésbé sem demokratikusan elfoglalt pozíciójukat megkérdőjelezi, arra lesújtanak rettentő dühhel és végtelenül fennhéjázó gőggel.

Nos, ennek a korszaknak egyszer s mindenkorra vége van, uraim.

Senki sem fél már önöktől.

Ahogy látom, önök viszont rettegnek. Kár, mert ebből a rettegésből olyan minősíthetetlen iratok keletkeznek, mint Ungváryé.

További írások a témában:

A Raffay-csapda és egyéb cselvetések

Soha nem volt célom, hogy tőlem emberek rettegjenek

Az alvilágban sötét van

Ungváry a magasból

A szellemi alvilág: Szakács Árpád

Féltik a hálózat hegemóniáját

Romsics szabadkőműves meséi