Erre a tudathasadásos helyzetre rakódott rá az elmúlt harminc év. Ez a hálózatrendszer az állammal, a nemzeti érdekkel szembemenve meghatározta és kifejlesztette a saját maga identitását, érdekrendszerét, a tudományos előmenetel kritériumait, az ehhez szükséges publikálást, hivatkozásokat, különböző indexeket, és a többi és a többi. És ezzel el is dőlt minden: a hálózatba belépő alapemberek akkor tudnak karriert építeni, ha a hálózat részei. Ha tiszteletben tartják a hálózat dogmáit, nem kérdőjelezik meg a hálózat lényegét: azt a hazugságot, amelyen valójában az egész hálózat áll. Olyan az egész, mint egy multinacionális vállalat, csak ennek a finanszírozója a magyar állam. És elérték azt, hogy a közbeszédben úgy jelennek meg a töréspontok, mintha azok a szakmaiság és a kontárkodás között húzódnának, nem pedig a világnézetek között. Akik azt gondolják, hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat létrehozásával bármi megváltozott, azok súlyosan tévednek. A struktúra más lett, de a hálózat ugyanaz maradt.
A piramis hazug életműi
A rendszer hibátlanul működik, ám az elmúlt években számos olyan kutatás jelent meg, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az egész XX. századi történelem értelmezését abban a formában, ahogy azt az eddigi hálózat dogmatikusan láttatta. A XX. század esetében már nem egyszerűen értelmezési kérdéssé vált egyes események megítélése, hanem sok mindenről kiderül, egyszerűen hazug képet mutattak be a társadalomnak. Ilyen a Trianon előtti évtizedek története, ilyenek Trianon okai, de ide sorolhatjuk Borvendég Zsuzsanna kutatásai alapján a Kádár-korszakot, és még folytathatnánk a sort a honfoglalásig és a nyelvrokonsági elméletekig.
Itt van tehát a hálózat piramisa. Azok, akik évek, évtizedek óta dolgoznak a piramisban, maguk is a rendszer részei lettek és a hálózat foglyává váltak. A piramis hazug alapján életművek, életpályák, doktori disszertációk, akadémiai székfoglalók, cikkek, hivatkozások tömege válhat porrá, lehet semmissé, ha megkérdőjeleződik a rendszer. Pont attól rettegnek, hogy szétesik az a konstrukció, amiben élnek, ami szakmai pályafutásuk keretét adja. Pont ezért nem lehet diskurzust folytatni szinte semmiről, ami felülírhatja a hálózatrendszer dogmáit.
Ezért rekesztenek ki mindenkit, aki nem áll be a sorba. Ez Ungváry Krisztián írásának lényege és üzenete. Ez a háttere annak, amikor megpróbálják mindenféle rágalmakkal tönkretenni azt, aki zavaró tényező a számukra, most éppen Raffay Ernőt.
Ha már Ungváry megemlítette „Semjén egyetlen emlékezetes, tudománnyal kapcsolatos tevékenységét”, levezetésként hadd meséljek el önöknek egy történetet. 2011. szeptember 26-án az ATV-ben a Trianonnal kapcsolatos tévhiteket leplezte le Ormos Mária. Elmesélte: kevesen tudják, hogy „Clemenceau utálta a románokat. Elment Párizsba az anyakirályné, Mária, és nem volt hajlandó fogadni, írt neki egy levelet, hogy nem hajlandó vele tárgyalni.” Ez pedig nagy sértés volt a románoknak – tette hozzá.
Mária királyné lobbiereje
Lássuk, miként ír erről a „legendáról” naplójában maga Mária királyné, amit Koszta István közölt a Mária román királyné párizsi követsége című könyvében: „[1919. március 7.] Nem tudom már felsorolni azokat, akiket fogadtam napközben, de fél 12-kor elmentem Clemenceau-hoz. […] Együtt mentünk föl sok katonatiszt kíséretével, aztán csak ketten bementünk a dolgozószobájába, és sokáig beszélgettünk. […]. Hogy sikerült-e a szíve közelébe jutnom az én országom dolgaival, azt nem tudom megítélni, de hogy mosolyommal a legjobb színben láttattam az országomat, az biztos.” Egy hónappal későbbi bejegyzés: „Meglátogatott Clemenceau. Kellemes beszélgetésünk volt anélkül, hogy belemerültünk volna a politikai témákba. […]. Igyekeztem nem untatni, de kicsikartam belőle az ígéretét, hogy támogatni fog bennünket.”
Látják? Az akadémikus történésznek, egyetemi tanárnak, professzornak, Trianon-szakértőnek fogalma sem volt arról a témáról, amiről beszélt. És ezeknek van gondja Semjén Zsolt diplomájával? Na ne vicceljünk már…
A szerző Lovas István-sajtódíjas újságíró
Ungváry Krisztián írását ITT olvashatják!
További írások a témában:
A Raffay-csapda és egyéb cselvetések
Soha nem volt célom, hogy tőlem emberek rettegjenek
Az alvilágban sötét van
Ungváry Krisztián vitamódszere elfogadhatatlan
Ungváry a magasból
A szellemi alvilág: Szakács Árpád
Romsics szabadkőműves meséi
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!