Ungváry Krisztián történész a Magyar Nemzet szombati számában brutális módon kritizálja Szakács Árpád korábban megjelent cikkét (Romsics szabadkőműves meséi, június 13.), amelyben a szerző Trianonnal és a szabadkőművesség ebben játszott – hazánknak rendkívül ártalmas – szerepével foglalkozott. Szakács Árpád ugyanebben a számban kellően határozottan és meggyőzően válaszolt a történész kritikáira, sőt rámutatott a történész cikke mögött meghúzódó szándékokra is; éppen ezért e helyütt nem a tartalmi kérdésekkel kívánok foglalkozni, hanem Ungváry Krisztián vitamódszerével, ami egész egyszerűen felháborító és elfogadhatatlan.
Hogyan, milyen módszerekkel vitatkozik Ungváry Krisztián történész?
Először is, mélyen megsérti Szakács Árpádot: már a címben a szellemi alvilág tagjaként jelöli meg.
Ungváry úr, tudja mi az az alvilág, még ha szellemi is?
Az alvilág gonosz szándékokat gonosz eszközökkel megvalósítani akaró emberek világa. A szellemi alvilág gonosz szellemi célokat gonosz eszközökkel megvalósítani akaró emberek világa.
Ön tényleg ezt állítja a cikk írójáról?
Ön vagy nem is érti, hogy mit írt ezzel, vagy érti, s akkor az nagyon szomorú önre nézve.
Ugyanis, ha nem értené, elmondanám: két álláspont ütközik egymással Trianon kapcsán. Az egyik az önöké, balliberálisoké, akik szerint mese az, hogy a szabadkőműveseknek komoly szerepe lett volna a trianoni békediktátum előkészítésében. A másik álláspont szerint ennek az ellenkezője az igaz. A másik álláspont híve Szakács Árpád, és nagyon sokan gondolják úgy, ahogyan ő, többek között jómagam is.
Szakács semmi mást nem tett a cikkében, mint megfogalmazta ezt a sokak által vallott álláspontot a szabadkőművesség kapcsán.
És ezt nevezi ön szellemi alvilágnak?
Mit képzel ön, ki maga? Hogy merészel így megsérteni valakit csak azért, mert egy másik állásponton van, mint ön és társai?
Most emlékeztessem önt Voltaire-re?
De menjünk tovább.
Ön a „vitacikkét” ezek után azzal kezdi, hogy „bemutatja” a szerzőt. Hogyan is? Így: „Szakács Árpád közismert kormánypárti médiaszemélyiség és üzletember”, aki „kizárólag a népszerűség és az anyagi jövedelmezőség szempontjaira tekint”.