Lehet, hogy egyeseknek a címben szereplő jelzős szerkezet dehonesztálónak tűnik. Én azonban – Engel Páltól kölcsönözve a kifejezést – egyszerű ténymegállapításnak szánom. Szakács Árpád közismert kormánypárti médiaszemélyiség és üzletember, aki emlékezetpolitikai és történettudományi kérdésekben nyilvánít véleményt úgy, hogy a tudományos igényű beszédmód alapelveit minden megszólalásával semmibe veszi, és kizárólag a népszerűség és az anyagi jövedelmezőség szempontjaira tekint. Szemben azokkal, akik állításaikat konkrét források alapján logikus érvekre építik, Szakácsnak egy vezérlő elve van: annak az állításnak a sulykolása, hogy minden rosszról az általa a posztkommunisták és a balliberálisok jelzőkkel ellátott személyek tehetnek – akik közé persze nem érti bele Pozsgay Imre PB-tagot, Raffay Ernő III/III-as besúgót és a „Magyarságkutató Intézet” más kommunistáit stb. Vagyis azokat, akik a fideszesség szenteltvizével lemoshatták korábbi bolsevik énjük szennyét, és üdvözülhettek az új NER-vallásban.
Szakács módszereinek kritikája elvileg nem egy szaktörténész, hanem az újságírás vagy a klinikai pszichiátria feladata lenne. Legutóbbi írásával azonban szintet lépett: nem mást, mint a magyar történetírás doyenjét, Romsics Ignácot támadta meg, ráadásul azt is belengette, hogy ez az írása csak az első lépés a Romsics-féle szabadkőműves összeesküvés leleplezésére (Romsics szabadkőműves meséi, Magyar Nemzet, június 13.). Természetesen mindenki kritizálható, de az a módszer, amit Szakács alkalmaz, olyan szellemi lincselés, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Ezen túl pedig Szakács írása azért is említésre érdemes, mert azt a szellemi állapotot is mutatja, amibe a mai, magát jobboldali jelzővel ellátó kormánypárti értelmiség került – hiszen itt nem csak egy ember véleményéről van szó. Ez pedig az ország jövője szempontjából sem mellékes. Sőt kifejezetten aggasztó.
Szakács Árpád szerint Trianont a szabadkőművesek okozták, és erre az a bizonyíték, hogy 2018-ban a román szabadkőműves, Viorel Dănacu üdvözölte Trianont, és saját szabadkőműves szervezetét (de nem az 1918-as magyar szabadkőműveseket) annak előkészítőjének tartotta. Ez a gondolatmenet logikailag hibás és egyébként is szánalmas. Szakácsnak nem kellene történésznek lennie ahhoz, hogy felfogja: amennyiben az 1918-as magyar szabadkőművesek lennének felelősek Trianonért, akkor ahhoz valamilyen 1920 előtti és magyar szabadkőművesektől származó forrást illene prezentálnia. Vagy ha ilyen nincs, akkor azt kellene bizonyítania, hogy a világ szabadkőműveseit ekkor egy központból irányították úgy, hogy mindenki és ezen belül a magyar szabadkőművesek is Trianon kapcsán csak a magyarellenes álláspontot képviselhették. Itt pedig el is érkezünk ahhoz a minőséghez, amelyet maga Szakács nevez cikkében szíriuszi ufóhívők színvonalának. Nem véletlenül: hiszen ha így lenne, akkor le kellene tudni írni azt is, hogy a szabadkőműves „világ-összeesküvést” kik, honnan és milyen eszközökkel vezetik. Hasonlóra eddig egy történelmi kísérletet ismerek, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét, amiről azonban már legkésőbb 1921-ben bebizonyosodott, hogy hamisítvány. Ezt szeretné most Szakács valósnak előadni?